Budai királyválasztás
Írást írnak az urak Budában És elküldik János jó vajdának: „Íme halljad, híres János vajda! Urak hívnak téged fel Budába, Siess hát fel ide a tanácsba! Egybegyűltek, Budán tanakodnak, Királyságra kit is válasszanak; Tanakodnak, de hát mindhiába, Nincs egyesség királyválasztásba’; Jer hát te is, de csak egymagadba’, Mert tanácsba gyereket nem hoznak!”
Elolvassa írásuk a vajda Hogy írásuk gyorsan végigmérte, Hamar pattant jó lova nyergébe S vette útját egyenest Budának; De utánafut kicsiny Mátyása: „Várj, hadd menjek én is jó apával!” És mit tegyen kérő gyermekével? Hát megállva, Matyikát bevárja S veszi szépen nyerge elejére.
Mikor így jő híres Budavárba, Ott az urak így támadnak rája: „János vajda, a teremburádat! Nem megírtuk, jőjj fel egymagadba, Mert tanácsba gyereket nem hoznak?” Tanakodnak, ilyen végzést hoznak: A koronát levegőbe dobják A leszálltába’ akire leszállna, Választani azt fogják királynak. A koronát a felhőbe dobják
S lesik, várva, hogy kire is száll a’; S ím’ estébe’ János fiát érte, Szálla éppen Matyika fejére. Szitkozódnak az urak Budában, Gyúl a harag János jó vajdában S az ütlegből kijut Matyikának: Ott is, hol csak gyenge ütés érte, Gyenge testét elfutja a vére S atyja zárja ház emeletére.
A koronát most ismét földobják, Szállton szállva a levegőégbe’ Esik végre a ház tetejére; Tetőn által János kis fiára, A vajdának kicsi Mátyására.
És az urak így szólnak Budában: „A szerencse kedvez a vajdának, János vajda kis Mátyás fiának: Ő országunk koronás királya!”
Szerb bugarstica
|
|