Királyválasztás Mátyás király szegény ember fia vót. Egy gazdaembernél szógált.
Úgy vót valamikor régen, hogy mikor királyt választottak, a koronát repítették. Felrepült, mer olyan varázslata vót. És akinek rászállt a fejére, azt tették meg királynak.
Hát, hiába repítették. Sok urak, grófok, bárók vótak ott, de nem szállt a fejére egynek se.
Hát, Mátyás szógált, szántogatott a gazdájával. Azt mondja a gazda neki:
– Királyt választanak, mink meg itt vagyunk! Hanem a királyi korona nem szállt le senkire.
Azt mondja Mátyás:
– Nem is lesz abbul semmi, ha én ott nem leszek, mer a király csak én lehetek.
A gazda erősen ránézett.
– Mit beszélsz, te haszontalan?
– Majd meglássa, hogy király leszek!
– No, akkor elhiszem, ha a száraz isztikém leszúrom a fődbe, és mire visszagyűjjünk a fordulóbul, hát kisarjadzik.
Mikor visszajöttek, mit lát a gazda, hogy kisarjadzott az isztike. Mán levél is van rajta! Akkor a gazda letérgyelt a szógája előtt.
– Elhiszem, hogy te leszel a felséges király. Ilyen nagy csudát még nem látott senki!
Akkor elindultak Budára, ahun a koronát repítgették. Mikor Mátyás király odaért, fellökték a koronát, és egyenest Mátyás fejére szállt.
Na, az urak felzúdultak, hogy nem hagyhatjuk azt. Hát szegínybül legyen király?! Így tanakodtak. Akkor Mátyás királyt bezárták egy disznóólba. Felrepítették a koronát, de csak a disznólakásra szállt, Mátyás fejére. Háromszor is felrepítették, mer nem akartak beletörődni a döntésbe. Mégis odarepült, le a disznólakásra.
Nem tudtak az urak mit tenni, Mátyás lett a király.
Bodrogszentes (Zemplén megye)