Máttyás király Máttyás király eccer vándorútja közben – tikkasztó hőség vót, s megszomjazott szörnyen. S amin ment, egy daráló vízimalomhoz ért. A mónárlegéntől egy pohár friss vizet kért. Jön is már a mónár egy pohár friss vízvel. Kerék malomkövet megemelt fél kézvel. S mihha tálca vóna, azon nyujtotta fel a vizet Máttyásnak a lóra.
Elállott a szeme-szája a királynak.
– Jé, mónár! Hogy hívnak?
– Hát, Kinizsi Pálnak.
– Nem jobb lenne neked, ha katona lennél?
– Hát biza, uram, sohase vót nagyobb vágyam ennél!
Így lett Kinizsi Pál a Máttyás katonája. Nagy vitéz lett belőle. Vezérség szállt rája, s a Kenyérmezőn eccer egy roppant török hadat ugy elpáholt, hogy hazáig szaladt. S a győztes csatára nagy dáridót csapott.
A két kemén markába két törököt kapott, s a harmadikot felvette a fogával, s a kállai kettőst így járta negyedmagával.
Andrásfalva (Bukovina)