Kríza Ildikó gyűjtése
A vadász és a huszár
Egyszer egy huszárt a parancsnoka lecsukatott. A huszár méltatlannak tartotta a büntetést. Az óbester felgerjedt ellene, igazságtalanul záratta be. Úgy gondolta a huszár, hogy megszökik, felmegy Budára Mátyás királyhoz, elpanaszolja, hogy járt, ő biztosan igazságot tesz.
Úgy is történt. Megszökött. Elvágtatott a lován. Estig meg se állt. Mikor besötétedett, egy kocsmába tért be. Bekötötte a lovát az ólba. Lecsutakolta, és enni adott neki. Csak azután kért a maga számára vacsorát.
A kocsmában iddogált egy vadász. Mátyás király volt álruhában. A huszár leült mellé. Rendelt egy meszely bort. Kínálta a vadászt. Diskuráltak erről-arról. Ivogáltak csendesen, amikor megy hozzájuk a kocsmáros.
– Uraim, jobb, ha most távoznak, mert éjfélkor jönnek a rablók, mindenüket elveszik.
– Hát csak hadd jöjjenek – mondta a huszár. – Főzzön nekem, kocsmáros úr, egy fazék szurkot.
A huszár a vadászt beküldte az oldalszobába, hogy ott várjon nyugodtan.
Éjfélkor megérkeztek a rablók. A huszár az asztalához invitálta őket.
– Megkínálom az urakat feketekávéval, ha elfogadják.
A kocsmáros vitte a nagy fazekat. Letette az asztalra. A rablók nézték, hogy de sűrű ez a kávé. Mind odahajolt a fazék fölé.
Akkor a huszár megbillentette a fazekat. A forró szurok ráfröccsent a rablók képére. Ordítoztak, kapkodtak, a huszár meg előkapta a kardját, és mind levágta.
Mindnyájan megmenekültek. Örült a kocsmáros is, meg a vadász is, hogy így történt a dolog. Ivogáltak tovább. Kérdezték egymást, hogy mi járatban vannak. A huszár elmondta, hogy a királyhoz készül, nagy neki a sérelme, igazságot akar.
Másnap reggel a vadász eltűnt, merthogy ő volt Mátyás király. Sietett, hogy előbb érjen Budára, mint a huszár.
Amikor a huszár a kapuba ért, már várták. Csudálkozott módfelett, honnan tudják, hogy jön. Megijedt, hogy már tudnak a szökéséről és elfogják. De annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a király elé vezették. A vadász a király! Hát ezért tűnt el olyan hirtelen.
A huszár elmondta a sérelmét. Mátyás király meghallgatta nyugodtan. Azután azt mondta:
– Te vitéz katona vagy, láttam tegnap éjszaka. Ilyen huszárokra van nekem szükségem. Te leszel ezután a parancsnok.
Mátyás király bőségesen megjutalmazta a huszárt. Pecsétes levelet adott neki, hogy kinevezte a huszárezred parancsnokának.
Zádorfalva (Gömör megye)
Egyszer egy huszárt a parancsnoka lecsukatott. A huszár méltatlannak tartotta a büntetést. Az óbester felgerjedt ellene, igazságtalanul záratta be. Úgy gondolta a huszár, hogy megszökik, felmegy Budára Mátyás királyhoz, elpanaszolja, hogy járt, ő biztosan igazságot tesz.
Úgy is történt. Megszökött. Elvágtatott a lován. Estig meg se állt. Mikor besötétedett, egy kocsmába tért be. Bekötötte a lovát az ólba. Lecsutakolta, és enni adott neki. Csak azután kért a maga számára vacsorát.
A kocsmában iddogált egy vadász. Mátyás király volt álruhában. A huszár leült mellé. Rendelt egy meszely bort. Kínálta a vadászt. Diskuráltak erről-arról. Ivogáltak csendesen, amikor megy hozzájuk a kocsmáros.
– Uraim, jobb, ha most távoznak, mert éjfélkor jönnek a rablók, mindenüket elveszik.
– Hát csak hadd jöjjenek – mondta a huszár. – Főzzön nekem, kocsmáros úr, egy fazék szurkot.
A huszár a vadászt beküldte az oldalszobába, hogy ott várjon nyugodtan.
Éjfélkor megérkeztek a rablók. A huszár az asztalához invitálta őket.
– Megkínálom az urakat feketekávéval, ha elfogadják.
A kocsmáros vitte a nagy fazekat. Letette az asztalra. A rablók nézték, hogy de sűrű ez a kávé. Mind odahajolt a fazék fölé.
Akkor a huszár megbillentette a fazekat. A forró szurok ráfröccsent a rablók képére. Ordítoztak, kapkodtak, a huszár meg előkapta a kardját, és mind levágta.
Mindnyájan megmenekültek. Örült a kocsmáros is, meg a vadász is, hogy így történt a dolog. Ivogáltak tovább. Kérdezték egymást, hogy mi járatban vannak. A huszár elmondta, hogy a királyhoz készül, nagy neki a sérelme, igazságot akar.
Másnap reggel a vadász eltűnt, merthogy ő volt Mátyás király. Sietett, hogy előbb érjen Budára, mint a huszár.
Amikor a huszár a kapuba ért, már várták. Csudálkozott módfelett, honnan tudják, hogy jön. Megijedt, hogy már tudnak a szökéséről és elfogják. De annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a király elé vezették. A vadász a király! Hát ezért tűnt el olyan hirtelen.
A huszár elmondta a sérelmét. Mátyás király meghallgatta nyugodtan. Azután azt mondta:
– Te vitéz katona vagy, láttam tegnap éjszaka. Ilyen huszárokra van nekem szükségem. Te leszel ezután a parancsnok.
Mátyás király bőségesen megjutalmazta a huszárt. Pecsétes levelet adott neki, hogy kinevezte a huszárezred parancsnokának.
Zádorfalva (Gömör megye)
