Kríza Ildikó gyűjtése
Mátyás okos felesége
Egyszer Mátyás király kiment az aratókhoz. Két vállalkozó elibe sietett. Mondták a királynak, hogy nagyon rossz a vetemény, nem keresnek benne semmit. Mátyás király azt mondta:
– Felvállaltátok, dógozzatok tovább!
Na, azt mondja az aratóknak:
– Mi az, hogy három el tud tartani kilencet, de kilenc hármat nem?
Az aratók nem tudták megmondani. Azt mondta Mátyás:
– Hónap jövök megint. Ha meg nem tudjátok mondani, azt is elveszem, amit eddig kerestetek!
Hazamentek este az aratók. Nem tudták megfejteni, amit a király kérdezett. Az egyik aratónak vót egy lyánya. Búsult az apja, mert nem tudta, hogy mit mondott a király. Kérdezte tűle a lány, hogy mit búsul. Mondta az apja:
– Nem tudom, mit kérdezett a király. Arra kell felelni, hogy „három kilencet el tud tartani, de kilenc hármat nem tud”.
Kacagott a lyány.
– Hát kilenc hármat nem tud eltartani, de három el tud kilencet! Hát a május, június, július tartja el a többi hónapot, mert akkor terem meg az esztendőre való!
Na, másnap kimentek aratni. Ment a király és kérdezte:
– Kitanáltátok-e, mit kérdeztem?
Akkor mondta az egyik vállalkozó, hogy ű tudja. A május, június és július tartja el a többi hónapot. Akkor mondta a király:
– Nem tik tanáltátok ezt ki! Mondjátok meg, ki tanálta ki?
Akkor bevallotta az egyik vállalkozó, hogy a lyánya tanálta ki.
– Hát – azt mondja –, jól van!
Másnap két adjutánst küldött a király a lyányhoz, hogy nézze meg, milyen magaviseletű. Kérdezték tűle:
– Magad vagy, lyányom?
– Magam vagyok.
– Hát, apád hun van?
– Elment a szomszéd községbe.
– Hazajön hamar?
– Ha egyenesen jön, akkor nem biztos, hogy hazajön, de ha kerülővel, akkor hazajön.
– Hát, az anyád hun van?
– A szomszédnál, elhítták oda.
– Hát, mit csinál?
– Amit nem csinált sose, nem is fog.
Akkor kérdeztik a nénjét:
– Hát, a nénéd hun van?
– Elment a városba a másik ezerér.
Az adjutánsok elmentek a királyhoz, és mondták, hogy milyen viseletű a lyány. A király másnap befogatott, és elment érte. Elvitte a lyányt magánál. Felöltöztette szépen, és azt mondta neki, hogy minden az övé a kastélyba. Úgy élt ott, mint egy királykisasszony. Azt is mondta neki a király, hogy csak addig lesz ott, míg megtartja a kívánságot: senkinek ne mondjon tanácsot.
Hát az adjutánsoknak megfelelt. A három rejtvény így vót: Ha egyenesen jön az apja haza, akkor nekimegy a fának, ha kerülővel jön, nem esik baja. A másik: Az anyja átment a szomszédba halottat öltöztetni. Azt csinál vele, amit még nem csinált és nem is fog. A harmadik az vót, hogy a nénje megesett a gróftul. Kapott kétezer forintot, és elment a másik ezerér.
És akkor ott lakott a kisasszony a királynál. Eccer Mátyás király készült a templomba. Ment a hintón. A kapunál ott vót keresztbe egy kű, oszt a hintó eltörött. Ott vót két strázsa. Odahítta űket a király, és azt mondta nekiek:
– Mire hazajövök, ezt a követ megnyúzzátok, mert fejeteket veszem!
Hát búsultak nagyon. A királykisasszony a második emeleten az ablakbul nézte űket. Siránkoztak, hogy mán letelik az idő, oszt nem tudják megnyúzni a követ. Nagyon sopánkodtak és siránkoztak a királykisasszonynak. A királykisasszony megszánta űket. Hát azt mondta, azt feleljék a királynak:
– Felség! Tessék vírt venni belőle, mert nem tudjuk megnyúzni a malomkövet!
Osztán ment haza a király. Ott állott a két poszt.
– Hát mér nem nyúztátok meg a parancsomra?!
– Hát nem tetszett a vérit venni, kegyelmes uram!
– Na jó, de úgyis tudom, nem ti tanáltátok ezt ki!
Felment a király, éppen ebéd vót. Mondta a kisasszonynak:
– Nahát, eszünk, és utána pakolj! Mindent elvihetsz, amit szeretsz.
Tudta a kisasszony, hogy mi a baj. Megették az ebédet. A király italába álomport öntött, az megitta a borral együtt. A király elaludt. Már mély álomba vót. Akkor a kisasszony leüzent a kocsisnak, hogy fogjon be a hintóba.
Befogott a kocsis, odaállott a kastély elé. Feltétette a kocsiba a királyt, és elmentek az apjánál. Ott lefektették, ű meg melléült. Jót aludt a király. Majd nagyot nézett, hol van, hova vitték. Azt mondja a kisasszonynak:
– Miért hoztál ide? Én nem mondtam, hogy ide hozzál.
Felelte nekie:
– Hát téged szeretlek legjobban.
A király megörült. Elvitette a lyányt, és a lett a felesége, a szegény arató lyánya. Így tett Mátyás. Azért mondták a népek: „Meghalt Mátyás király, meghalt az igazság.”
Mátészalka (Szabolcs-Szatmár megye)
Egyszer Mátyás király kiment az aratókhoz. Két vállalkozó elibe sietett. Mondták a királynak, hogy nagyon rossz a vetemény, nem keresnek benne semmit. Mátyás király azt mondta:
– Felvállaltátok, dógozzatok tovább!
Na, azt mondja az aratóknak:
– Mi az, hogy három el tud tartani kilencet, de kilenc hármat nem?
Az aratók nem tudták megmondani. Azt mondta Mátyás:
– Hónap jövök megint. Ha meg nem tudjátok mondani, azt is elveszem, amit eddig kerestetek!
Hazamentek este az aratók. Nem tudták megfejteni, amit a király kérdezett. Az egyik aratónak vót egy lyánya. Búsult az apja, mert nem tudta, hogy mit mondott a király. Kérdezte tűle a lány, hogy mit búsul. Mondta az apja:
– Nem tudom, mit kérdezett a király. Arra kell felelni, hogy „három kilencet el tud tartani, de kilenc hármat nem tud”.
Kacagott a lyány.
– Hát kilenc hármat nem tud eltartani, de három el tud kilencet! Hát a május, június, július tartja el a többi hónapot, mert akkor terem meg az esztendőre való!
Na, másnap kimentek aratni. Ment a király és kérdezte:
– Kitanáltátok-e, mit kérdeztem?
Akkor mondta az egyik vállalkozó, hogy ű tudja. A május, június és július tartja el a többi hónapot. Akkor mondta a király:
– Nem tik tanáltátok ezt ki! Mondjátok meg, ki tanálta ki?
Akkor bevallotta az egyik vállalkozó, hogy a lyánya tanálta ki.
– Hát – azt mondja –, jól van!
Másnap két adjutánst küldött a király a lyányhoz, hogy nézze meg, milyen magaviseletű. Kérdezték tűle:
– Magad vagy, lyányom?
– Magam vagyok.
– Hát, apád hun van?
– Elment a szomszéd községbe.
– Hazajön hamar?
– Ha egyenesen jön, akkor nem biztos, hogy hazajön, de ha kerülővel, akkor hazajön.
– Hát, az anyád hun van?
– A szomszédnál, elhítták oda.
– Hát, mit csinál?
– Amit nem csinált sose, nem is fog.
Akkor kérdeztik a nénjét:
– Hát, a nénéd hun van?
– Elment a városba a másik ezerér.
Az adjutánsok elmentek a királyhoz, és mondták, hogy milyen viseletű a lyány. A király másnap befogatott, és elment érte. Elvitte a lyányt magánál. Felöltöztette szépen, és azt mondta neki, hogy minden az övé a kastélyba. Úgy élt ott, mint egy királykisasszony. Azt is mondta neki a király, hogy csak addig lesz ott, míg megtartja a kívánságot: senkinek ne mondjon tanácsot.
Hát az adjutánsoknak megfelelt. A három rejtvény így vót: Ha egyenesen jön az apja haza, akkor nekimegy a fának, ha kerülővel jön, nem esik baja. A másik: Az anyja átment a szomszédba halottat öltöztetni. Azt csinál vele, amit még nem csinált és nem is fog. A harmadik az vót, hogy a nénje megesett a gróftul. Kapott kétezer forintot, és elment a másik ezerér.
És akkor ott lakott a kisasszony a királynál. Eccer Mátyás király készült a templomba. Ment a hintón. A kapunál ott vót keresztbe egy kű, oszt a hintó eltörött. Ott vót két strázsa. Odahítta űket a király, és azt mondta nekiek:
– Mire hazajövök, ezt a követ megnyúzzátok, mert fejeteket veszem!
Hát búsultak nagyon. A királykisasszony a második emeleten az ablakbul nézte űket. Siránkoztak, hogy mán letelik az idő, oszt nem tudják megnyúzni a követ. Nagyon sopánkodtak és siránkoztak a királykisasszonynak. A királykisasszony megszánta űket. Hát azt mondta, azt feleljék a királynak:
– Felség! Tessék vírt venni belőle, mert nem tudjuk megnyúzni a malomkövet!
Osztán ment haza a király. Ott állott a két poszt.
– Hát mér nem nyúztátok meg a parancsomra?!
– Hát nem tetszett a vérit venni, kegyelmes uram!
– Na jó, de úgyis tudom, nem ti tanáltátok ezt ki!
Felment a király, éppen ebéd vót. Mondta a kisasszonynak:
– Nahát, eszünk, és utána pakolj! Mindent elvihetsz, amit szeretsz.
Tudta a kisasszony, hogy mi a baj. Megették az ebédet. A király italába álomport öntött, az megitta a borral együtt. A király elaludt. Már mély álomba vót. Akkor a kisasszony leüzent a kocsisnak, hogy fogjon be a hintóba.
Befogott a kocsis, odaállott a kastély elé. Feltétette a kocsiba a királyt, és elmentek az apjánál. Ott lefektették, ű meg melléült. Jót aludt a király. Majd nagyot nézett, hol van, hova vitték. Azt mondja a kisasszonynak:
– Miért hoztál ide? Én nem mondtam, hogy ide hozzál.
Felelte nekie:
– Hát téged szeretlek legjobban.
A király megörült. Elvitette a lyányt, és a lett a felesége, a szegény arató lyánya. Így tett Mátyás. Azért mondták a népek: „Meghalt Mátyás király, meghalt az igazság.”
Mátészalka (Szabolcs-Szatmár megye)
