Kríza Ildikó gyűjtése
Mátyás király a szomszéd népek folklórjában
A szomszéd népek folklorisztikai kutatásai messzemenően bizonyítják, hogy a Mátyás-mondák és -énekek a szájhagyomány fontos egységét képezik. Kuzelja a szláv, Lintur a kárpátukrán, Komorovsky a szlovák, Dávid András a délszláv, Grafenauer a szlovén Mátyás-hagyományról írt monográfiát, ezt egészíti ki az adatközlések, tanulmányok sokasága. A szájhagyomány és az irodalom közvetítésével megismert Mátyás-hagyomány egy része szoros kapcsolatot mutat a magyar anyaggal, míg másik része attól teljesen eltér. Arany János fájón sóhajt fel, hogy a magyar népnek nincs hősköltészete, s nálunk nem énekelnek a történelmi hősökről.
Valóban, az a gazdag hősénekköltészet, amely a szerb és horvát szájhagyományban Mátyás tetteit megörökítette, nálunk nem maradt fenn. Tudjuk, hogy a 16. század jellegzetes műfaja, a históriás ének szólt Mátyásról magyarul is, és ismételt kiadásokban még a 18. században is megjelent. Ez időszakban új énekek is keletkeztek, amit bizonyít egy 1776-ban Budán kiadott ponyva. A Hunyadiról és Mátyásról szóló históriát egy ismeretlen szerző versei egészítik ki. A históriás ének szájhagyományban való létéről azonban csak elvétve szólnak a krónikások.
A szerb és horvát Mátyás-énekek jellegzetessége, hogy ciklust alkotva felölelik a király egész élettörténetét. Mátyás születését az egyik ének összekapcsolja Hunyadi János szerencsétlen rigómezei csatájával, aminek következtében a fia rabságba került. A játszótársai a szerb népköltészet híres alakjai, Kraljevics Márkó vagy Lázár despota. A történeti kronológiát nem lehet számon kérni a folklórtól. A különböző korok hőseinek együttes ábrázolása, a híres emberek közös kalandban, mesében szereplése a jelentőségüket fokozza. Márkó királyfi és Mátyás király közös gyerekeskedése, harcai a népköltészet számára éppúgy elfogadhatók, mint Mátyás király és Toldi találkozása vagy Bem apó szolgálata Mátyásnál.
A szerb hősénekekben a királlyá választást hasonlóképpen csodás jelek kísérik, mint a magyar mesehagyományban. A hősének szerint Jankó vajda kéri feleségét, hogy fiát hozza fel Budára a királyválasztásra. A bánok imája után kezdődik a választás. Feldobják a koronát, és az Jankó vajda fiának a fejére esik. Elküldik a gyerek Mátyást a bánok, hogy ne zavarja őket, és újból feldobják a koronát. Az megint Mátyás fejére hull, miután hosszan keringett a torony fölött. Ezután bebörtönzik a fiút, s csak akkor fogadják királyukká, amikor az istenek akarataként a harmadik kísérlet után is a tömlöc ajtajára hullt a korona. Dávid András kutatásai szerint a királyválasztásról eredetileg többféle ének is szólhatott, és azok kontaminálódása végül az a hat változat, amely a 16. századtól korunkig a szerb-horvát szájhagyományban fennmaradt.
A Mátyás-ciklus következő egysége a harcokra vonatkozik. Különböző énekek szólnak Mátyás törökkel vívott csatáiról, Vuk despotával való szövetségéről és vele való párbajáról, haláláról, Bécs ostromáról. Ez utóbbi számos hősének sajátságát egyesíti magában, és jól mutatja Mátyás erényeit. Az ének szerint a budavári király kéri Vuk despotát, hogy segítsen elfoglalni Bécs várát, mert sem éheztetéssel, sem háborúval nem tudja bevenni. A várból kijövő Protopović Nikola rendre párbajra hívja a vitézeket, és megöli őket. Végül Mátyást hívja viadalra. Vuk Mátyás segítségére siet, és foglyul ejtik Protopovićot, és kivégzik. Ezután a bécsi urak önként átadják a vár kulcsait Mátyásnak.
A szóbeliség egy-egy történeti eseményhez kapcsolódó éneket saját törvénye szerint alakít, és így tükröződik benne a törökellenes harc sok részlete is. Mátyás király tábora, lakhelye többnyire csak keretet ad az eseményhez, és a hősök harcainak bemutatása, a hősiességüknek hangsúlyozása az igazi cél.
A Mátyás házasságáról szóló énekek szintén a hősi harcot, a lányért vívott küzdelmet állítják középpontba. De van olyan asszonyi ének, amelyik a királynő harmadik házasságáról szól. A szerb népszokások ismerete nélkül ezek a motívumok alig érthetők. És nem csoda, ha csupán szűk körben voltak ismertek.
Házasságkötésük után harmadnapra Mátyásnak háborúba kell mennie, és meghagyja, hogy felesége ne mozduljon otthonról, mert a török könnyen elrabolja. A rablás mégis bekövetkezik. A király a rossz hír hallatán álruhában elmegy a török táborba, és több kaland árán visszaszerzi feleségét.
A férj távollétében elrabolt asszony mondája a görög Digenisz Akritasz eposz hatását mutatja. Sok párhuzamát ismerjük egész Európában, francia, spanyol, olasz, német, magyar, szlovák stb. mondák sok közös gondolatot tartalmaznak. A szerb hősénekben a többszöri párviadal után a hős méltán érdemli ki az asszony szerelmét, megbecsülését, a többi vitéz dicséretét.
Nemcsak Mátyás felesége, hanem Mátyás is török fogságba kerül e harcok során. A szerb hősénekek szerint a fogságba került magyar királyt a szultán legfiatalabb lánya szabadítja ki. A lány lefizeti a török őröket, és kiengedi a királyt, aki a kovácshoz megy lovakért. A lovakra fordítva rakatja fel a patkót, hogy üldözőit megtévessze, és a kovácsot lefejezi, nehogy elárulja. A Dunánál aggódik Mátyás, hogyan kerül át a túlsó partra, de a lány most is megmenti, csodás gyűrűjével kettészeli a vizet. Az utánuk jövő üldözőktől újabb csellel szabadulnak meg. Mikor hazaérnek Budára, a király felesége és gyerekei várják őt, de a szultán lányát hűvösen fogadják mindaddig, amíg Mátyás fel nem fedi a történteket. Ekkor a legidősebb legény feleségül veszi a lányt.
A szerb hősénekek nem szólnak Mátyás haláláról, hiszen a műfaj belső törvényei szerint csak a harcban elesettek lehetnek hősök, akikről érdemes megemlékezni.
A szlovén folklór azonban e tekintetben eltér a szerb hősénekektől. Inkább balladának tekinthető az az ének, amelyik Mátyás halálát mondja el. A szlovén ének szerint a csapodár király betegen fekszik az ágyban, húga érdeklődésére elmondja, hogy szerelmének férje okozta a halálos sebeket. A másik énekben a lélekharang szava adja tudtul az asszonynak, hogy Mátyás meghalt. A megcsalt férj észreveszi felesége zavart viselkedését, és megöli a becstelen asszonyt.
A férjes asszonyok elcsábítása miatt bűnhődő Mátyás király alakja a Rőtszakállú Frigyes-mondakörrel mutat kapcsolatot. A különböző tradíciók találkozásának másik jele, hogy a szlovén folklórban feljegyzett változatok következetesen Celje városhoz kötik az eseményt, a Czilleiek ősi családi fészkéhez. A házasságtörő megbüntetése pedig a hagyomány ismét más rétegéből kapcsolódott Mátyás nevéhez. A büntetés miatt szunnyadó, barlangban lévő, visszatérésre váró hős király alakja a többi Mátyás-hagyománytól idegen, történeti eseményektől távol lévő mondakörhöz kapcsolható.
Más tekintetben is egyedülálló a szlovén népköltészet. Itt nem alkotnak ciklust az énekek, de olyan elemeket kapcsolnak Mátyáshoz, amellyel másutt nem találkozhatunk. A középkorban ismert pokoljárás-költészetben a szlovéneknél Mátyás a hős. A magányosan búslakodó király találkozik Istennel, akinek elpanaszolja szomorúságának okát. Halott édesanyja vagy hitvese miatt nehéz a szíve. Az Úristen azt tanácsolja, szerezzen egy hegedűt, és menjen a pokol bejárata elé. Ott a sátán a hegedűszó díját meg akarja fizetni, de ne fogadjon el pénzt, csak azt kérje, hogy édesanyját (vagy a feleségét) a pokolból hazavihesse. Mátyás így is tesz. A sátán teljesíti óhaját, Mátyás megleli édesanyját (feleségét), és indulnak haza, de a többi lélek is szabadulni akar, a köntösébe kapaszkodva. A pokol kapujában a szerencsétlen asszony átkot szór a többiekre, amiért megnehezítik távozását. Ezért a köntösébe kapaszkodó lelkekkel együtt ő is visszahull a pokolba.
Az Orpheusz-monda Mátyáshoz kapcsolódásának nincs társa a szomszéd népek folklórjában. Nem bizonyítható az irodalmi hatás sem. A Mátyás-hagyomány egészének ismeretében azonban mégis azt kell feltételezni, hogy itt is, miként a magyar folklórban, az írástudók, a középkori európai irodalom népköltészeti hatásának lehetünk tanúi.
Grafenauer sokoldalúan ismerteti önálló monográfiájában a Mátyás királyhoz kapcsolódó népköltészetet. Kutatásaiból tudjuk, hogy a feleségrablás és az asszonynak az idegen fogságból való megszabadítása sok változatban fogalmazódott meg. Föltételezi azt is, hogy ennek oka az lehet, hogy Aragóniai Beatrix Nápolyból Budára vezető útja ezt a térséget érintette. Bár a történeti események semmiféle támadásról nem tudnak, a díszes kíséretről szóló leírások és a későbbi idők társadalmi bizonytalanságai erősíthették a hagyományt, hogy e téma mindmáig emlékezetben maradhasson.
Zenon Kuzeljának a 20. század elején Mátyás királyról írott könyve felkeltette az érdeklődést a szlovák és cseh, ukrán és ruszin hagyományok iránt is. A jó királyról szóló folklór túlnyomó többsége monda, anekdota. Fontos arra is felfigyelni, hogy még azon a vidéken is, ahol Mátyás súlyos csatákat vívott, ott is inkább az igazságos királyról szól a szájhagyomány. A cseh mondákban, hasonlóan a magyarhoz, a nemzeti király eszménye, az igazságos, szegényeket segítő uralkodó alakja jelenik meg. A történeti forrás e térségben is kevés, éppen ezért figyelemre méltó, hogy Mátyásról négy monda maradt fenn a 17. századi kéziratokban.
Birtokalapítási mondák is kapcsolódnak Mátyás királyhoz, aki megjutalmazta a hozzá hűséges embereket. A család később ezen az alapon ragaszkodott a már írással nem bizonyítható jogokhoz.
Az álruhás király a cseh és szlovák mondákban is a szegények oldalán áll. Szerzetesi vagy vándordiákruhában köszönt be a gazdagokhoz, és megbünteti őket a túlkapásokért; a vándorokat jó szívvel befogadó szegényektől pedig jutalom, pénz, ajándék nélkül nem megy el.
A szepességi németek körében feljegyezték a kolozsvári bíró mondáját, a gömöri urakat megleckéztető, őket kapálásra kényszerítő esetet, valamint a juhász előtt a tálba nyúló Mátyás rendreutasítását.
A kárpátukrán szájhagyomány szintén ismeri Mátyás királyt. Úgy látszik, itt is népszerű a kolozsvári bíró esete, de feljegyezték azt a mondát, amikor az ajtónállók a király ajándékának felét kérik, és csak az ütlegekben részesülnek. Több monda eltér a magyar népköltészeti megfogalmazásoktól. És itt is, miként minden népnél, van olyan mese, amelyben több motívum összekapcsolásával kerekedik ki egy újabb változat. Szép példa erre az Ungvár közelében lévő Voroncsovról (Kapuszög) származó rutén Mátyás-monda.
A szomszéd népek Mátyás-hagyománya, néhány változatcsoporttól eltekintve, a magyar népköltészettel rokonítható gondolatkörben alakult. A király iránti megbecsülés, a jó és igazságos ember, az urakat és ellenséget megleckéztető feudális uralkodó idealizált alakja fogalmazódik meg.
Kríza Ildikó
A szomszéd népek folklorisztikai kutatásai messzemenően bizonyítják, hogy a Mátyás-mondák és -énekek a szájhagyomány fontos egységét képezik. Kuzelja a szláv, Lintur a kárpátukrán, Komorovsky a szlovák, Dávid András a délszláv, Grafenauer a szlovén Mátyás-hagyományról írt monográfiát, ezt egészíti ki az adatközlések, tanulmányok sokasága. A szájhagyomány és az irodalom közvetítésével megismert Mátyás-hagyomány egy része szoros kapcsolatot mutat a magyar anyaggal, míg másik része attól teljesen eltér. Arany János fájón sóhajt fel, hogy a magyar népnek nincs hősköltészete, s nálunk nem énekelnek a történelmi hősökről.
Valóban, az a gazdag hősénekköltészet, amely a szerb és horvát szájhagyományban Mátyás tetteit megörökítette, nálunk nem maradt fenn. Tudjuk, hogy a 16. század jellegzetes műfaja, a históriás ének szólt Mátyásról magyarul is, és ismételt kiadásokban még a 18. században is megjelent. Ez időszakban új énekek is keletkeztek, amit bizonyít egy 1776-ban Budán kiadott ponyva. A Hunyadiról és Mátyásról szóló históriát egy ismeretlen szerző versei egészítik ki. A históriás ének szájhagyományban való létéről azonban csak elvétve szólnak a krónikások.
A szerb és horvát Mátyás-énekek jellegzetessége, hogy ciklust alkotva felölelik a király egész élettörténetét. Mátyás születését az egyik ének összekapcsolja Hunyadi János szerencsétlen rigómezei csatájával, aminek következtében a fia rabságba került. A játszótársai a szerb népköltészet híres alakjai, Kraljevics Márkó vagy Lázár despota. A történeti kronológiát nem lehet számon kérni a folklórtól. A különböző korok hőseinek együttes ábrázolása, a híres emberek közös kalandban, mesében szereplése a jelentőségüket fokozza. Márkó királyfi és Mátyás király közös gyerekeskedése, harcai a népköltészet számára éppúgy elfogadhatók, mint Mátyás király és Toldi találkozása vagy Bem apó szolgálata Mátyásnál.
A szerb hősénekekben a királlyá választást hasonlóképpen csodás jelek kísérik, mint a magyar mesehagyományban. A hősének szerint Jankó vajda kéri feleségét, hogy fiát hozza fel Budára a királyválasztásra. A bánok imája után kezdődik a választás. Feldobják a koronát, és az Jankó vajda fiának a fejére esik. Elküldik a gyerek Mátyást a bánok, hogy ne zavarja őket, és újból feldobják a koronát. Az megint Mátyás fejére hull, miután hosszan keringett a torony fölött. Ezután bebörtönzik a fiút, s csak akkor fogadják királyukká, amikor az istenek akarataként a harmadik kísérlet után is a tömlöc ajtajára hullt a korona. Dávid András kutatásai szerint a királyválasztásról eredetileg többféle ének is szólhatott, és azok kontaminálódása végül az a hat változat, amely a 16. századtól korunkig a szerb-horvát szájhagyományban fennmaradt.
A Mátyás-ciklus következő egysége a harcokra vonatkozik. Különböző énekek szólnak Mátyás törökkel vívott csatáiról, Vuk despotával való szövetségéről és vele való párbajáról, haláláról, Bécs ostromáról. Ez utóbbi számos hősének sajátságát egyesíti magában, és jól mutatja Mátyás erényeit. Az ének szerint a budavári király kéri Vuk despotát, hogy segítsen elfoglalni Bécs várát, mert sem éheztetéssel, sem háborúval nem tudja bevenni. A várból kijövő Protopović Nikola rendre párbajra hívja a vitézeket, és megöli őket. Végül Mátyást hívja viadalra. Vuk Mátyás segítségére siet, és foglyul ejtik Protopovićot, és kivégzik. Ezután a bécsi urak önként átadják a vár kulcsait Mátyásnak.
A szóbeliség egy-egy történeti eseményhez kapcsolódó éneket saját törvénye szerint alakít, és így tükröződik benne a törökellenes harc sok részlete is. Mátyás király tábora, lakhelye többnyire csak keretet ad az eseményhez, és a hősök harcainak bemutatása, a hősiességüknek hangsúlyozása az igazi cél.
A Mátyás házasságáról szóló énekek szintén a hősi harcot, a lányért vívott küzdelmet állítják középpontba. De van olyan asszonyi ének, amelyik a királynő harmadik házasságáról szól. A szerb népszokások ismerete nélkül ezek a motívumok alig érthetők. És nem csoda, ha csupán szűk körben voltak ismertek.
Házasságkötésük után harmadnapra Mátyásnak háborúba kell mennie, és meghagyja, hogy felesége ne mozduljon otthonról, mert a török könnyen elrabolja. A rablás mégis bekövetkezik. A király a rossz hír hallatán álruhában elmegy a török táborba, és több kaland árán visszaszerzi feleségét.
A férj távollétében elrabolt asszony mondája a görög Digenisz Akritasz eposz hatását mutatja. Sok párhuzamát ismerjük egész Európában, francia, spanyol, olasz, német, magyar, szlovák stb. mondák sok közös gondolatot tartalmaznak. A szerb hősénekben a többszöri párviadal után a hős méltán érdemli ki az asszony szerelmét, megbecsülését, a többi vitéz dicséretét.
Nemcsak Mátyás felesége, hanem Mátyás is török fogságba kerül e harcok során. A szerb hősénekek szerint a fogságba került magyar királyt a szultán legfiatalabb lánya szabadítja ki. A lány lefizeti a török őröket, és kiengedi a királyt, aki a kovácshoz megy lovakért. A lovakra fordítva rakatja fel a patkót, hogy üldözőit megtévessze, és a kovácsot lefejezi, nehogy elárulja. A Dunánál aggódik Mátyás, hogyan kerül át a túlsó partra, de a lány most is megmenti, csodás gyűrűjével kettészeli a vizet. Az utánuk jövő üldözőktől újabb csellel szabadulnak meg. Mikor hazaérnek Budára, a király felesége és gyerekei várják őt, de a szultán lányát hűvösen fogadják mindaddig, amíg Mátyás fel nem fedi a történteket. Ekkor a legidősebb legény feleségül veszi a lányt.
A szerb hősénekek nem szólnak Mátyás haláláról, hiszen a műfaj belső törvényei szerint csak a harcban elesettek lehetnek hősök, akikről érdemes megemlékezni.
A szlovén folklór azonban e tekintetben eltér a szerb hősénekektől. Inkább balladának tekinthető az az ének, amelyik Mátyás halálát mondja el. A szlovén ének szerint a csapodár király betegen fekszik az ágyban, húga érdeklődésére elmondja, hogy szerelmének férje okozta a halálos sebeket. A másik énekben a lélekharang szava adja tudtul az asszonynak, hogy Mátyás meghalt. A megcsalt férj észreveszi felesége zavart viselkedését, és megöli a becstelen asszonyt.
A férjes asszonyok elcsábítása miatt bűnhődő Mátyás király alakja a Rőtszakállú Frigyes-mondakörrel mutat kapcsolatot. A különböző tradíciók találkozásának másik jele, hogy a szlovén folklórban feljegyzett változatok következetesen Celje városhoz kötik az eseményt, a Czilleiek ősi családi fészkéhez. A házasságtörő megbüntetése pedig a hagyomány ismét más rétegéből kapcsolódott Mátyás nevéhez. A büntetés miatt szunnyadó, barlangban lévő, visszatérésre váró hős király alakja a többi Mátyás-hagyománytól idegen, történeti eseményektől távol lévő mondakörhöz kapcsolható.
Más tekintetben is egyedülálló a szlovén népköltészet. Itt nem alkotnak ciklust az énekek, de olyan elemeket kapcsolnak Mátyáshoz, amellyel másutt nem találkozhatunk. A középkorban ismert pokoljárás-költészetben a szlovéneknél Mátyás a hős. A magányosan búslakodó király találkozik Istennel, akinek elpanaszolja szomorúságának okát. Halott édesanyja vagy hitvese miatt nehéz a szíve. Az Úristen azt tanácsolja, szerezzen egy hegedűt, és menjen a pokol bejárata elé. Ott a sátán a hegedűszó díját meg akarja fizetni, de ne fogadjon el pénzt, csak azt kérje, hogy édesanyját (vagy a feleségét) a pokolból hazavihesse. Mátyás így is tesz. A sátán teljesíti óhaját, Mátyás megleli édesanyját (feleségét), és indulnak haza, de a többi lélek is szabadulni akar, a köntösébe kapaszkodva. A pokol kapujában a szerencsétlen asszony átkot szór a többiekre, amiért megnehezítik távozását. Ezért a köntösébe kapaszkodó lelkekkel együtt ő is visszahull a pokolba.
Az Orpheusz-monda Mátyáshoz kapcsolódásának nincs társa a szomszéd népek folklórjában. Nem bizonyítható az irodalmi hatás sem. A Mátyás-hagyomány egészének ismeretében azonban mégis azt kell feltételezni, hogy itt is, miként a magyar folklórban, az írástudók, a középkori európai irodalom népköltészeti hatásának lehetünk tanúi.
Grafenauer sokoldalúan ismerteti önálló monográfiájában a Mátyás királyhoz kapcsolódó népköltészetet. Kutatásaiból tudjuk, hogy a feleségrablás és az asszonynak az idegen fogságból való megszabadítása sok változatban fogalmazódott meg. Föltételezi azt is, hogy ennek oka az lehet, hogy Aragóniai Beatrix Nápolyból Budára vezető útja ezt a térséget érintette. Bár a történeti események semmiféle támadásról nem tudnak, a díszes kíséretről szóló leírások és a későbbi idők társadalmi bizonytalanságai erősíthették a hagyományt, hogy e téma mindmáig emlékezetben maradhasson.
Zenon Kuzeljának a 20. század elején Mátyás királyról írott könyve felkeltette az érdeklődést a szlovák és cseh, ukrán és ruszin hagyományok iránt is. A jó királyról szóló folklór túlnyomó többsége monda, anekdota. Fontos arra is felfigyelni, hogy még azon a vidéken is, ahol Mátyás súlyos csatákat vívott, ott is inkább az igazságos királyról szól a szájhagyomány. A cseh mondákban, hasonlóan a magyarhoz, a nemzeti király eszménye, az igazságos, szegényeket segítő uralkodó alakja jelenik meg. A történeti forrás e térségben is kevés, éppen ezért figyelemre méltó, hogy Mátyásról négy monda maradt fenn a 17. századi kéziratokban.
Birtokalapítási mondák is kapcsolódnak Mátyás királyhoz, aki megjutalmazta a hozzá hűséges embereket. A család később ezen az alapon ragaszkodott a már írással nem bizonyítható jogokhoz.
Az álruhás király a cseh és szlovák mondákban is a szegények oldalán áll. Szerzetesi vagy vándordiákruhában köszönt be a gazdagokhoz, és megbünteti őket a túlkapásokért; a vándorokat jó szívvel befogadó szegényektől pedig jutalom, pénz, ajándék nélkül nem megy el.
A szepességi németek körében feljegyezték a kolozsvári bíró mondáját, a gömöri urakat megleckéztető, őket kapálásra kényszerítő esetet, valamint a juhász előtt a tálba nyúló Mátyás rendreutasítását.
A kárpátukrán szájhagyomány szintén ismeri Mátyás királyt. Úgy látszik, itt is népszerű a kolozsvári bíró esete, de feljegyezték azt a mondát, amikor az ajtónállók a király ajándékának felét kérik, és csak az ütlegekben részesülnek. Több monda eltér a magyar népköltészeti megfogalmazásoktól. És itt is, miként minden népnél, van olyan mese, amelyben több motívum összekapcsolásával kerekedik ki egy újabb változat. Szép példa erre az Ungvár közelében lévő Voroncsovról (Kapuszög) származó rutén Mátyás-monda.
A szomszéd népek Mátyás-hagyománya, néhány változatcsoporttól eltekintve, a magyar népköltészettel rokonítható gondolatkörben alakult. A király iránti megbecsülés, a jó és igazságos ember, az urakat és ellenséget megleckéztető feudális uralkodó idealizált alakja fogalmazódik meg.
Kríza Ildikó
