Kríza Ildikó gyűjtése
Az okos király
A salamoni bölcsességek népköltészeti megléte általános folklór jelenség. Monográfiák születtek az okos leányról, parasztról vagy kántorról, s azokról a találós kérdésekről, amelyek a relatív igazságot, agyafúrtságot, gyors helyzetfelismerésből adott frappáns válaszokat szedték rendszerbe.
A magyar néphagyományban e szerteágazó mese-, monda- és anekdotacsoportot – sőt balladát is – szívesen kötik Mátyás alakjához. De míg az előzőekben Mátyás király volt az adott mese, monda, anekdota hőse, itt ő az okos emberek partnere, kik között a vetélkedés, kérdés és válaszadás érdemileg folyik, ki a jót, az okosságot jutalmazni képes. Ezek közül a legismertebbek közé tartozik a Mátyás király és az okos lány meséje.
A Mátyás-hagyomány ismerői elsősorban „A tétényi lány”-ként tartják számon, Pálóczi Horváth Ádám vígjátékára gondolva, azt a sokszínű, sok variánsban élő mesetípust, ahol Mátyás valamilyen lehetetlen feladattal kívánt érvényt szerezni igazának. A feladatot nem a címzett, hanem a lánya oldja meg, ami alapja lehet a mese folytatásának is.
A sok feljegyzett népköltészeti forrás és irodalmi változat ellenére kevés a variálódás. Különösen szembetűnő, hogy a bevezető forma mennyire egységes. És amíg a kérdések sok nemzetközi párhuzammal bírnak, addig a megnyúzandó malomkő formula ismeretlen más népeknél.
A mese nemzetközi összefüggései szerteágazóak. Az irodalmi feljegyzések közül látszólag a Gesta Romanorum két története tartalmaz a meséhez hasonló motívumokat, valójában azonban ez a kapcsolatszál egészen Ponciánus históriájáig szélesíthető. Az ind keretes elbeszélést vette át a Gesta Romanorum is. Nálunk először 1573-ban jelent meg magyarul a Ponciánus historiája. Az okos lány meséjének a középkori költészettel való összefüggését az utazásra vonatkozó kívánság is mutatja. A Gesta Romanorum 60. történetében a király azt kívánja a lovagtól, hogy se gyalog, se lóháton jöjjön eléje. Ezt a motívumot a magyar népköltészet Toldihoz is kötötte. Az 1882. okt. 18-i Pesti Hírlap egy Nógrád megyei forrásra hivatkozva írja, hogy „úgy történt, hogy Mátyás király nagyon megharagudott Toldi Miklósra, amiért néhány vitézét agyonverte”, majd később megüzente, hogy hajlandó megkegyelmezni Toldinak, de „ne jöjjön gyalog, s mégis gyalog jöjjön. Hozza el magával legjobb barátját, legnagyobb kincsét és a legnagyobb ellenségét.”
Mátyás király és az okos lány meséje abszurd elemekkel folytatódik tovább. Ezek közül a legismertebb a király helytelen ítéletére vonatkozó visszavágás. A király döntése két szegény ember panaszára vonatkozott. Az egyik taligával, a másik lóval (vagy tehénnel) jött, útközben a ló (vagy a tehén) megfialt, és a taliga alatt meghúzódó állatról a taligás azt vallotta, hogy az övé, mert a kisgyerek is az anyjához húz, a csikó is a taligához húz, tehát az övé. A királynévá lett okos lány azt a tanácsot adja a szegény embernek, ha a királlyal találkozik, csináljon úgy, mintha a porban vagy az erdőben akarna halászni, s ha kérdi a király, hogy ez miként lehet, válaszolja azt, csak úgy, mint ahogyan a taliga ellette a csikót.
A folklór és irodalmi párhuzamok szerteágazóak. Mátyás király szereplése csak a magyar népköltészet egészének jellegéből értelmezhető. Az igazságosztás, az okosság, a helytelen döntés korrigálni tudása jellemző itt is, mint ahogyan a 16. századtól folyamatosan egyre erősödve kapcsolódott ez a gondolatkör Mátyás nevéhez. Az okos leány nemcsak tanácsot tud adni, hanem feladványokat old meg, kérdésekre válaszol, ami már elvezet a következő témához. A Salamon és Markalf mesetípusban esetenként Mátyás király szerepeltetésével kerül sor a fejtörőkre.
A talányfejtő leány nemcsak mesei hős, hanem a balladában is megjelenik. A mesei feladatok részben eltérnek a balladában megfogalmazottaktól. Moldvában jegyezték fel egyetlen faluban hét különböző változatban Mátyás király és az okos lány balladáját, amely így kezdődik:
Olyan álmot látott ifjú Mátyás király
Üvegablak alatt egy hosszú almafa
Tizenkét szép ága, háromszáz levele
Háromszáz levele, hatvanhat virága
Az álom megfejtését egy öregembertől kérte:
Meg nem mondod nekem, hogy az mire megyen,
Mindjárt fejed veszem, mindjárt fejed veszem.
Helyette az okos lány válaszol egyszerűen:
Nagy hosszú almafa: nagy hosszú esztendő,
Tizenkét szép ága: tizenkét szép hónap
Háromszáz levele: háromszáz mívesnap
Hatvanhat virága: hatvanhat vasárnap.
A megfejtett kérdések után kéri a király, hogy kenderből szőjön sátorborítót, kendőt vagy asztalkendőt. Az okos lány a már ismert mesei motívummal válaszol, és kéri a királyt, hogy a két forgácsból készítsen neki szövőszéket. A befejezés azonban a balladában nem szükségszerűen szerencsés, mert a műfaj törvényszerűségei szerint ott tragédiába torkollik. A nem kívánt házasság elől a lány a halálba menekül.
Az évek, évszakok múlására, változására, napjárásra vonatkozó találós kérdéseket kedvelték a középkori költészetben. A magyar folklórban elsősorban gyermekversekben maradtak fenn. Ezek közül egyet idézek: az óriási tölgyfa, amelynek 12 ága van, azon négy fészek, minden fészekben hét tojás, mindenikben 24 fióka van, ami 60 lépés után meghal. (Év, 12 hó, egy hónapban 4 hét van, egy hétnek hét napja, minden napnak 24 órája, és minden órában 60 perc van, ami gyorsan elmúlik.) Párhuzamait azonban az összehasonlító kutatás széles körben feltárta.
A magyar balladákban nem ritka a történelmi nevek szereplése, Mátyás királyt azonban csak ebben az egyetlen típusban találjuk, mintegy megerősítve azt a fentebbi megállapítást, hogy nálunk az okos, igazságtevő király alakja Mátyásban manifesztálódik.
Kríza Ildikó
A salamoni bölcsességek népköltészeti megléte általános folklór jelenség. Monográfiák születtek az okos leányról, parasztról vagy kántorról, s azokról a találós kérdésekről, amelyek a relatív igazságot, agyafúrtságot, gyors helyzetfelismerésből adott frappáns válaszokat szedték rendszerbe.
A magyar néphagyományban e szerteágazó mese-, monda- és anekdotacsoportot – sőt balladát is – szívesen kötik Mátyás alakjához. De míg az előzőekben Mátyás király volt az adott mese, monda, anekdota hőse, itt ő az okos emberek partnere, kik között a vetélkedés, kérdés és válaszadás érdemileg folyik, ki a jót, az okosságot jutalmazni képes. Ezek közül a legismertebbek közé tartozik a Mátyás király és az okos lány meséje.
A Mátyás-hagyomány ismerői elsősorban „A tétényi lány”-ként tartják számon, Pálóczi Horváth Ádám vígjátékára gondolva, azt a sokszínű, sok variánsban élő mesetípust, ahol Mátyás valamilyen lehetetlen feladattal kívánt érvényt szerezni igazának. A feladatot nem a címzett, hanem a lánya oldja meg, ami alapja lehet a mese folytatásának is.
A sok feljegyzett népköltészeti forrás és irodalmi változat ellenére kevés a variálódás. Különösen szembetűnő, hogy a bevezető forma mennyire egységes. És amíg a kérdések sok nemzetközi párhuzammal bírnak, addig a megnyúzandó malomkő formula ismeretlen más népeknél.
A mese nemzetközi összefüggései szerteágazóak. Az irodalmi feljegyzések közül látszólag a Gesta Romanorum két története tartalmaz a meséhez hasonló motívumokat, valójában azonban ez a kapcsolatszál egészen Ponciánus históriájáig szélesíthető. Az ind keretes elbeszélést vette át a Gesta Romanorum is. Nálunk először 1573-ban jelent meg magyarul a Ponciánus historiája. Az okos lány meséjének a középkori költészettel való összefüggését az utazásra vonatkozó kívánság is mutatja. A Gesta Romanorum 60. történetében a király azt kívánja a lovagtól, hogy se gyalog, se lóháton jöjjön eléje. Ezt a motívumot a magyar népköltészet Toldihoz is kötötte. Az 1882. okt. 18-i Pesti Hírlap egy Nógrád megyei forrásra hivatkozva írja, hogy „úgy történt, hogy Mátyás király nagyon megharagudott Toldi Miklósra, amiért néhány vitézét agyonverte”, majd később megüzente, hogy hajlandó megkegyelmezni Toldinak, de „ne jöjjön gyalog, s mégis gyalog jöjjön. Hozza el magával legjobb barátját, legnagyobb kincsét és a legnagyobb ellenségét.”
Mátyás király és az okos lány meséje abszurd elemekkel folytatódik tovább. Ezek közül a legismertebb a király helytelen ítéletére vonatkozó visszavágás. A király döntése két szegény ember panaszára vonatkozott. Az egyik taligával, a másik lóval (vagy tehénnel) jött, útközben a ló (vagy a tehén) megfialt, és a taliga alatt meghúzódó állatról a taligás azt vallotta, hogy az övé, mert a kisgyerek is az anyjához húz, a csikó is a taligához húz, tehát az övé. A királynévá lett okos lány azt a tanácsot adja a szegény embernek, ha a királlyal találkozik, csináljon úgy, mintha a porban vagy az erdőben akarna halászni, s ha kérdi a király, hogy ez miként lehet, válaszolja azt, csak úgy, mint ahogyan a taliga ellette a csikót.
A folklór és irodalmi párhuzamok szerteágazóak. Mátyás király szereplése csak a magyar népköltészet egészének jellegéből értelmezhető. Az igazságosztás, az okosság, a helytelen döntés korrigálni tudása jellemző itt is, mint ahogyan a 16. századtól folyamatosan egyre erősödve kapcsolódott ez a gondolatkör Mátyás nevéhez. Az okos leány nemcsak tanácsot tud adni, hanem feladványokat old meg, kérdésekre válaszol, ami már elvezet a következő témához. A Salamon és Markalf mesetípusban esetenként Mátyás király szerepeltetésével kerül sor a fejtörőkre.
A talányfejtő leány nemcsak mesei hős, hanem a balladában is megjelenik. A mesei feladatok részben eltérnek a balladában megfogalmazottaktól. Moldvában jegyezték fel egyetlen faluban hét különböző változatban Mátyás király és az okos lány balladáját, amely így kezdődik:
Olyan álmot látott ifjú Mátyás király
Üvegablak alatt egy hosszú almafa
Tizenkét szép ága, háromszáz levele
Háromszáz levele, hatvanhat virága
Az álom megfejtését egy öregembertől kérte:
Meg nem mondod nekem, hogy az mire megyen,
Mindjárt fejed veszem, mindjárt fejed veszem.
Helyette az okos lány válaszol egyszerűen:
Nagy hosszú almafa: nagy hosszú esztendő,
Tizenkét szép ága: tizenkét szép hónap
Háromszáz levele: háromszáz mívesnap
Hatvanhat virága: hatvanhat vasárnap.
A megfejtett kérdések után kéri a király, hogy kenderből szőjön sátorborítót, kendőt vagy asztalkendőt. Az okos lány a már ismert mesei motívummal válaszol, és kéri a királyt, hogy a két forgácsból készítsen neki szövőszéket. A befejezés azonban a balladában nem szükségszerűen szerencsés, mert a műfaj törvényszerűségei szerint ott tragédiába torkollik. A nem kívánt házasság elől a lány a halálba menekül.
Az évek, évszakok múlására, változására, napjárásra vonatkozó találós kérdéseket kedvelték a középkori költészetben. A magyar folklórban elsősorban gyermekversekben maradtak fenn. Ezek közül egyet idézek: az óriási tölgyfa, amelynek 12 ága van, azon négy fészek, minden fészekben hét tojás, mindenikben 24 fióka van, ami 60 lépés után meghal. (Év, 12 hó, egy hónapban 4 hét van, egy hétnek hét napja, minden napnak 24 órája, és minden órában 60 perc van, ami gyorsan elmúlik.) Párhuzamait azonban az összehasonlító kutatás széles körben feltárta.
A magyar balladákban nem ritka a történelmi nevek szereplése, Mátyás királyt azonban csak ebben az egyetlen típusban találjuk, mintegy megerősítve azt a fentebbi megállapítást, hogy nálunk az okos, igazságtevő király alakja Mátyásban manifesztálódik.
Kríza Ildikó
