Kríza Ildikó gyűjtése
Mátyás királyt leszúrták!
Mátyás királynak valamikor réges-régen, mikor ű uralkodott, nagyon sok irigye vót. De Mátyás király sok közzül nem tudta elképzelni, hogy mék a rossz. Mer amék legszebben beszélt, legjobban színeskedett neki, az vót a legnagyobb irigye. Hát Mátyás király mindég bánkódott ezen, hogy hát, mék is lehet neki a legnagyobb irigye.
– Hm! Na jó!
Majd ű egy alkalomkor bennt a minisztériomba felhozta ezt a beszédet. Hát a miniszterek mindég azt monda, hogy:
– Felséges atyám! Mihint észreveszed eztet, mindján rögtön akasztófa neki!
Na de Mátyás király nem vót olyan lelkű, Mátyás király megbocsátott mindenkinek. Majd Mátyás király eccer elment egy másik faluba szíjjelnézni a szegények közzé. Hát a szegények közt szíjjelnézett, de kit keresett meg mindég, a hajdúkat. Mer ezelőtt nem vót rendőrség, hanem hajdúnak nevezték. Megfogott egy hajdút. Persze ű nem királyi ruhába vót, hanem parasztruhába vót, és mondta neki:
– Mondja mán hajdu bácsi, mennyit fizetnek magok a szegény zsellérembereknek egy napra?
Hát mondta:
– Nyócvan krajcárt, hetven krajcárt!
– Ajajaj! De keveset!
Azt mondja:
– Hát kérem szépen – azt mondja –, itt annyit ér!
– Mán – azt mondja –, én is dolgoznék, de ezt keveslem! Inkább megyek másfelé!
Na ugyi mán itt megtudta, hogy mi a fizetés. Elment egy másik községbe. Na, mikor elment egy másik községbe, ott is érdeklődik a hajduktul.
– Mondja mán hajdu! Mit fizetnek magok egy napra?
Hát ez még kevesebbet mondott, mint a másik.
– Én istenem, szegény japán népeimet ennyire sajtolják! Muszáj leszek – azt mondja – minden községbe szíjjelnézni! Így elpusztul a népem!
Na, Mátyás király nem is ment tovább, hanem hazament. Hazament Mátyás király. Elvacsorált. Másnap reggel elfröstökölt. Mátyás király kiment. A félrevaló dógát végezni. Egy huncut álnok, ez meg lehúzódott bennt a reterájba. Egy nyársat magáho vett. Mátyás király, mikor legjobban végezte a dógát, végigtoszította rajta a nyársat. De Mátyás király félrefordult egyenesen, és azt kiáltotta:
– Szúrjad, szúrjad! Most szúrod ki Magyarországrul az igazságot!
„Meghalt Mátyás király ekkor?”
Meghalt, rögtön. El is temették!
Kállósemlyén (Szatmár megye)
Mátyás királynak valamikor réges-régen, mikor ű uralkodott, nagyon sok irigye vót. De Mátyás király sok közzül nem tudta elképzelni, hogy mék a rossz. Mer amék legszebben beszélt, legjobban színeskedett neki, az vót a legnagyobb irigye. Hát Mátyás király mindég bánkódott ezen, hogy hát, mék is lehet neki a legnagyobb irigye.
– Hm! Na jó!
Majd ű egy alkalomkor bennt a minisztériomba felhozta ezt a beszédet. Hát a miniszterek mindég azt monda, hogy:
– Felséges atyám! Mihint észreveszed eztet, mindján rögtön akasztófa neki!
Na de Mátyás király nem vót olyan lelkű, Mátyás király megbocsátott mindenkinek. Majd Mátyás király eccer elment egy másik faluba szíjjelnézni a szegények közzé. Hát a szegények közt szíjjelnézett, de kit keresett meg mindég, a hajdúkat. Mer ezelőtt nem vót rendőrség, hanem hajdúnak nevezték. Megfogott egy hajdút. Persze ű nem királyi ruhába vót, hanem parasztruhába vót, és mondta neki:
– Mondja mán hajdu bácsi, mennyit fizetnek magok a szegény zsellérembereknek egy napra?
Hát mondta:
– Nyócvan krajcárt, hetven krajcárt!
– Ajajaj! De keveset!
Azt mondja:
– Hát kérem szépen – azt mondja –, itt annyit ér!
– Mán – azt mondja –, én is dolgoznék, de ezt keveslem! Inkább megyek másfelé!
Na ugyi mán itt megtudta, hogy mi a fizetés. Elment egy másik községbe. Na, mikor elment egy másik községbe, ott is érdeklődik a hajduktul.
– Mondja mán hajdu! Mit fizetnek magok egy napra?
Hát ez még kevesebbet mondott, mint a másik.
– Én istenem, szegény japán népeimet ennyire sajtolják! Muszáj leszek – azt mondja – minden községbe szíjjelnézni! Így elpusztul a népem!
Na, Mátyás király nem is ment tovább, hanem hazament. Hazament Mátyás király. Elvacsorált. Másnap reggel elfröstökölt. Mátyás király kiment. A félrevaló dógát végezni. Egy huncut álnok, ez meg lehúzódott bennt a reterájba. Egy nyársat magáho vett. Mátyás király, mikor legjobban végezte a dógát, végigtoszította rajta a nyársat. De Mátyás király félrefordult egyenesen, és azt kiáltotta:
– Szúrjad, szúrjad! Most szúrod ki Magyarországrul az igazságot!
„Meghalt Mátyás király ekkor?”
Meghalt, rögtön. El is temették!
Kállósemlyén (Szatmár megye)
