Kóka Rozália gyűjtése
Hogy lett meg Mátyás király lova, a Fakó?
Egyszer Mátyás király nagy vadásztársasággal kiment vadászni a Bakonyba. Vitte a szakácsait, a kuktáit, de még az udvari tudóst is. Szerencsés volt a vadászat. A zsákmányból nagy lakomát csaptak. Sült a zsiványpecsenye, na meg akadt finom innivaló is a jó hús mellé. A társaság jól megebédelt, utána iszogattak, s végül mind elálmosodtak, ki erre dőlt, ki arra, s elaludtak.
Míg a vadászok pihentek, a lovakat szabadon engedték, hogy legeljenek. A lovak őrzését az öreg tudósra bízták.
Az öreg lekuporodott az egyik fa tövébe, s tudományos könyvét kezdte tanulmányozni. Hát abba a könyvbe úgy belefeledkezett, hogy mire észbe kapott, a lovak mind szanaszét kószáltak az erdőben.
Mikor kialudta magát a vadásztársaság, mennének haza, hát nincsenek sehol a lovak. Nagy nehezen csak összeszedte ki-ki a magáét, de Mátyás király hátasa, a Fakó sehogy se akart előkerülni.
Ráripakodott a tudósra:
– Keresse égen, földön, ha nem tudta megőrözni! Addig nem megyünk haza, amíg a ló meg nem lesz.
Elindult az öreg tudós az erdőbe. Megmozgatott minden bokrot, de sehol nem akadt a király lovának nyomára. Keresés közben kiért az erdőből, ott szántogatott egy paraszt. Mindjárt kérdezte tőle:
– Bátyám, nem látott erre egy lovat? Mátyás király lovát, a Fakót?
A paraszt csak a fejét rázta, hogy ő nem látta.
– Nézte-e már, mindenütt? – kérdezte a paraszt.
– Mindenütt néztem, de sehol nem találtam – mondta kétségbeesve a tudós.
– Akkor nézze meg a szarkafészekben! – tanácsolta a paraszt.
A tudós el nem tudta képzelni, hogy kell ezt a tanácsot érteni. Visszament a királyhoz, s elmondta, hogy mit mondott a paraszt.
– Helyes! – mondta a király. – Nézze meg a szarkafészekben! A bolond is mond néha okosat. Meg kell nézni a szarkafészekben!
– Felséges királyom, nehéz körmetlen macskának fára mászni. Öreg vagyok és már a fáramászáshoz!
Mátyás király csak nem hagyta annyiban a dolgot. Odaszólított néhány hajtót, s az öreget feltolták egy szarkafészkes fára. Fel is mászott nagy keservesen a legmagasabb ágra, s belenézett a szarkafészekbe, lekiáltott:
– Uram! Nincs itt egy fia ló se!
Lentről visszakiáltottak, hogy nézzen messzebb is a szarkafészeknél. Akkor aztán az öreg tudós kapcsolt, s szétnézett az erdő felett. Nézett, nézett, hát egyszer csak megpillantotta a Fakót. Nagyot kiáltott örömében:
– Felséges királyom, megvan a Fakó!
Valahogy lemászott aztán szegény a fáról, így végre elindulhattak haza.
Egyszer Mátyás király nagy vadásztársasággal kiment vadászni a Bakonyba. Vitte a szakácsait, a kuktáit, de még az udvari tudóst is. Szerencsés volt a vadászat. A zsákmányból nagy lakomát csaptak. Sült a zsiványpecsenye, na meg akadt finom innivaló is a jó hús mellé. A társaság jól megebédelt, utána iszogattak, s végül mind elálmosodtak, ki erre dőlt, ki arra, s elaludtak.
Míg a vadászok pihentek, a lovakat szabadon engedték, hogy legeljenek. A lovak őrzését az öreg tudósra bízták.
Az öreg lekuporodott az egyik fa tövébe, s tudományos könyvét kezdte tanulmányozni. Hát abba a könyvbe úgy belefeledkezett, hogy mire észbe kapott, a lovak mind szanaszét kószáltak az erdőben.
Mikor kialudta magát a vadásztársaság, mennének haza, hát nincsenek sehol a lovak. Nagy nehezen csak összeszedte ki-ki a magáét, de Mátyás király hátasa, a Fakó sehogy se akart előkerülni.
Ráripakodott a tudósra:
– Keresse égen, földön, ha nem tudta megőrözni! Addig nem megyünk haza, amíg a ló meg nem lesz.
Elindult az öreg tudós az erdőbe. Megmozgatott minden bokrot, de sehol nem akadt a király lovának nyomára. Keresés közben kiért az erdőből, ott szántogatott egy paraszt. Mindjárt kérdezte tőle:
– Bátyám, nem látott erre egy lovat? Mátyás király lovát, a Fakót?
A paraszt csak a fejét rázta, hogy ő nem látta.
– Nézte-e már, mindenütt? – kérdezte a paraszt.
– Mindenütt néztem, de sehol nem találtam – mondta kétségbeesve a tudós.
– Akkor nézze meg a szarkafészekben! – tanácsolta a paraszt.
A tudós el nem tudta képzelni, hogy kell ezt a tanácsot érteni. Visszament a királyhoz, s elmondta, hogy mit mondott a paraszt.
– Helyes! – mondta a király. – Nézze meg a szarkafészekben! A bolond is mond néha okosat. Meg kell nézni a szarkafészekben!
– Felséges királyom, nehéz körmetlen macskának fára mászni. Öreg vagyok és már a fáramászáshoz!
Mátyás király csak nem hagyta annyiban a dolgot. Odaszólított néhány hajtót, s az öreget feltolták egy szarkafészkes fára. Fel is mászott nagy keservesen a legmagasabb ágra, s belenézett a szarkafészekbe, lekiáltott:
– Uram! Nincs itt egy fia ló se!
Lentről visszakiáltottak, hogy nézzen messzebb is a szarkafészeknél. Akkor aztán az öreg tudós kapcsolt, s szétnézett az erdő felett. Nézett, nézett, hát egyszer csak megpillantotta a Fakót. Nagyot kiáltott örömében:
– Felséges királyom, megvan a Fakó!
Valahogy lemászott aztán szegény a fáról, így végre elindulhattak haza.
