Mesék Mátyás királyról
Kóka Rozália gyűjtése
Mátyás király meg a csókai földesúr


Mátyás király egyszer, egy rossz kordéval meg egy csupa csont gebével menegetett a csókai úton. Rongyos ruhában volt, behúzott nyakkal gubbasztott az ülésen. Egyszer csak utolérte egy cifra, hatlovas hintó. Mátyás mindjárt megismerte a bennülőt. Marcibányi János, a csókai földesúr feszedezett a hintóban.
Mátyás az út szélére húzódott a kordéjával, de Marcibányinak ez sem volt elég. Rákiáltott a kocsisára:
– Vágj a szeme közé annak a kódisnak! Nem látja, hogy nem férek el? Tanulja meg, hogy kell viselkedni, ha urakkal találkozik!
A kocsis a veresbojtos, sallangos ustorával végigvágott Mátyáson úgy, hogy annak a szája szélén kiserkedt a vér. Méregbe jött Mátyás király, szétkapta a mellén ringyes-rongyos köpönyegét, kiviláglott alóla a fényes-aranyos királyi ruha, meg az aranybárány is, a királyok jelvénye. A király nem szólt semmit, csak rásózott a gebéje farára, s otthagyta a holtra vált Marcibányit.
Néhány nap múlva levél jött Budáról. Marcibányi jelenjen meg a király előtt, vagy küldjön egy font húst a farából!
A földesúr úgy megrémült, hogy kiment a kertjébe, s megölte magát. A sírja még ma is ott van a csókai kastély kertjében.