Mátyás király és a kamarás
A szegedi kamarásról sok panaszt hallott Mátyás király. Egyszer elindult, hogy saját szemével lássa, mit művel a hitvány. Éppen valamilyen nagy ünnepet tartott a kamarás, amikor Mátyás álruhában megérkezett. Betért a kocsmároshoz, hogy valamit ebédeljen. A kocsmáros nem akart főtt ételt adni neki, mert a kamarás előző nap megtiltotta, hogy bárki is főzzön azon a napon. Addig könyörgött Mátyás a kocsmárosnak, hogy az mégis megszánta, s főzött neki hat tojást. Míg a király jóízűen ette a tojást, az ablakon át meglátta, hogy a kamarás a nép előtt járkál. Szolgák hada veszi körül, s valamit rakosgatnak a lába előtt. Felállt Mátyás az asztaltól, s kitekintett, hogy lássa, mi az a parádé? Látta ám, hogy a kamarás lába elé aranytányérokat raknak a szolgák, azokon lépked fennhéjázva. Mátyás király tollat, papirost kért a kocsmárostól, s ráírta: „Itt járt Mátyás király, megevett hat tojást. Látta, aranytálakon járni a kamarást.” Mátyás király ezután hazafelé vette az útját. Nem akart találkozni a kamarással. Mikor a kocsmáros átadta a kamarásnak a király levelét, az úgy megijedt, hogy menten világgá bujdosott.
|
|