Kóka Rozália gyűjtése
Hogyan kapta a nevét Vörösmart?
Egyszer Mátyás király Baranyában járt. Mikor már mindent látott, hallott, amit akart, azt gondolta, átkel a Dunán, átmegy Bácskába. Egy kicsit ott is körülnéz. No, persze álruhában, hogy ne tudják, ő a király, mert a királyok ritkán láthatják meg az igazságot. Most éppen jobb módú parasztlegénynek öltözött. Odaért Mátyás király a révhez, s át akart menni. A révész azt mondta:
– Egy arany vagy háromnapi kapálás az ára annak, hogy átvigyelek!
Mátyás királynak leesett az álla. Tudta, hogy annak az átkelőhelynek a dúsgazdag özvegy, Vörös Márta a gazdája.
Volt ugyan pénze a királynak, de kíváncsi volt, hogy hogy megy az a kapálás a fuvarért. Hát, bizony megszenvedett alaposan. Vele együtt sok szegény ember is, akinek dolga akadt a túloldalon. Vörös Márta szőlőjében, kenyéren és vízen dolgoztak hosszú napokon át. Harmadnap Mátyás király gondolta magában, hogy ő bizony már nem kapál tovább. Leült a szőlő végében.
Egyszer csak odaérkezett Vörös Márta. Éppen azért jött, hogy megvizitálja, hogy dolgoznak az ingyenmunkásai. Mikor meglátta az üldögélő Mátyást, a szeme szikrát hányt haragjában.
– Hé, te naplopó! Miért nem kapálsz a többiekkel. Mindjárt megbotoztatlak az ispánommal.
– Én ugyan többet nem kapálok, egy kapavágást sem, így is túl sokat dolgoztam azért, hogy átvigyenek!
Ez kellett csak a gonosz özvegynek, hogy valaki ellenkezni merjen vele! Abban a helyben keresztbe állt benne az ördög. Lovaglópálcájával úgy végigvágott Mátyás királyon, hogy annak az arcán kiserkent a vér.
Mikor Mátyás király végre hazajutott Budára, levelet íratott Vörös Mártának, hogy jelenjen meg nála kihallgatáson. Adjon számot a révvel való sáfárkodásáról. Vörös Márta megijedt, hogy a király fülébe is eljutott, miként vámolja ő az utasokat. Nem jelent meg a király előtt. Akkor Mátyás poroszlókat küldött érte, hogy fogják el az asszonyt. Vörös Márta hintóba ült, s menekülni próbált, de a hintója a Dunába fordult, az asszony a vízbe veszett. A révnél fogták ki a halászok.
Azt a helyet, ahol Vörös Márta megbotozta Mátyás királyt, Batinának nevezték el a helybeli sokácok, mert ez a szó botot jelent. Ahol az asszonyt kifogták a Dunából, az a hely a Vörösmart nevet kapta, hogy az emberek, míg a világ világ, emlékezzenek a gonoszságára.
Egyszer Mátyás király Baranyában járt. Mikor már mindent látott, hallott, amit akart, azt gondolta, átkel a Dunán, átmegy Bácskába. Egy kicsit ott is körülnéz. No, persze álruhában, hogy ne tudják, ő a király, mert a királyok ritkán láthatják meg az igazságot. Most éppen jobb módú parasztlegénynek öltözött. Odaért Mátyás király a révhez, s át akart menni. A révész azt mondta:
– Egy arany vagy háromnapi kapálás az ára annak, hogy átvigyelek!
Mátyás királynak leesett az álla. Tudta, hogy annak az átkelőhelynek a dúsgazdag özvegy, Vörös Márta a gazdája.
Volt ugyan pénze a királynak, de kíváncsi volt, hogy hogy megy az a kapálás a fuvarért. Hát, bizony megszenvedett alaposan. Vele együtt sok szegény ember is, akinek dolga akadt a túloldalon. Vörös Márta szőlőjében, kenyéren és vízen dolgoztak hosszú napokon át. Harmadnap Mátyás király gondolta magában, hogy ő bizony már nem kapál tovább. Leült a szőlő végében.
Egyszer csak odaérkezett Vörös Márta. Éppen azért jött, hogy megvizitálja, hogy dolgoznak az ingyenmunkásai. Mikor meglátta az üldögélő Mátyást, a szeme szikrát hányt haragjában.
– Hé, te naplopó! Miért nem kapálsz a többiekkel. Mindjárt megbotoztatlak az ispánommal.
– Én ugyan többet nem kapálok, egy kapavágást sem, így is túl sokat dolgoztam azért, hogy átvigyenek!
Ez kellett csak a gonosz özvegynek, hogy valaki ellenkezni merjen vele! Abban a helyben keresztbe állt benne az ördög. Lovaglópálcájával úgy végigvágott Mátyás királyon, hogy annak az arcán kiserkent a vér.
Mikor Mátyás király végre hazajutott Budára, levelet íratott Vörös Mártának, hogy jelenjen meg nála kihallgatáson. Adjon számot a révvel való sáfárkodásáról. Vörös Márta megijedt, hogy a király fülébe is eljutott, miként vámolja ő az utasokat. Nem jelent meg a király előtt. Akkor Mátyás poroszlókat küldött érte, hogy fogják el az asszonyt. Vörös Márta hintóba ült, s menekülni próbált, de a hintója a Dunába fordult, az asszony a vízbe veszett. A révnél fogták ki a halászok.
Azt a helyet, ahol Vörös Márta megbotozta Mátyás királyt, Batinának nevezték el a helybeli sokácok, mert ez a szó botot jelent. Ahol az asszonyt kifogták a Dunából, az a hely a Vörösmart nevet kapta, hogy az emberek, míg a világ világ, emlékezzenek a gonoszságára.
