Kóka Rozália gyűjtése
Mátyás király meg a fiatal bíró
Mikor Mátyás király az országban járt-kelt, elvetődött egy faluba. Amint beért, mindjárt látta, hogy ott valami nincs rendben. Az utcák szemetesek, a kerítések düledeznek, a templomtorony félredűlt. Kóbor kutyák grasszálnak fel s alá.
Mátyás világéletében szerette a rendet, ment hát nagy haraggal a bíróhoz.
– Ki itt a bíró? – kérdezte egy odavaló embertől.
– Az öreg bíró fiát választottuk meg – dünnyögte az orra alól a megszólított.
– Na, ez meg is látszik! Hogy volt kendteknek annyi esze, hogy fiatal bírót válasszanak?
Az atyafi vállat vont, a király meg bement a bíróhoz. A fiatal bíró hetyke legény volt, a királlyal is igen foghegyről beszélt. Méregbe gurult Mátyás király. Gondolta, megleckézteti ő ezt a gőgös hólyagot.
– Mire visszajövök, állítson kend elő nekem harminc farkast, negyven okost, hatvan bolondot, mert ha nem, abban a helyben elcsapom a bíróságból! – förmedt rá Mátyás király a fiatal bíróra.
A bírónak kikerekedett a szeme ijedtében. Egészen megállt az esze a király kívánságától. Nagy búsan hazaereszkedett. Kérdezte tőle az apja, az öreg bíró:
– Mi bajod van fiam, hogy úgy eleredt az orrod vére?
– Ne is kérdezze édesapám! Itt járt az előbb a király. Azt parancsolta, hogy mire visszajön, állítsak harminc farkast, negyven okost s hatvan bolondot. Ha ezeket elő nem állítom, elcsapat a bíróságból – panaszkodott a fiatal bíró.
Az öreg somolygott a bajusza alatt. Tudta ő, hogy mit kell tenni, de nem mondta meg a fiának. Hadd törje a fejit, ha olyan nagyon akart bíró lenni! Azért az öreg összeszedett harminc harmincéves férfit, negyven negyvenévest, s hatvan hatvanévest. Akkor azt mondta a fiának.
– Majd én megfelelek a királynak, ne búsulj!
Visszajött a király. Az emberek, akiket az öreg odarendelt, már mind ott várakoztak a községházán.
– Minek jött ide ez a sok ember? Tán csak nem azt akarják látni, hogy vet ki engem a király a bíróságból? – ijedezett a fiatal bíró.
– Na, bíró úr! Teljesítette-e kend, amit parancsoltam? – kérdezte Mátyás.
A fiatal bíró csak tátogott. Az öreg bíró meg előállt, s megfelelt a királynak:
– Itt van harminc farkas! – mutatott a harmincévesekre. – Olyan erősek, mint a farkasok. Itt van negyven okos! – mutatott a negyvenévesekre. – Itt meg a hatvan bolond, a hatvan vénember.
A király azt mondta:
– Most kendtek is láthatják, hogy mennyivel több esze van az öregnek, mint a fiatalnak.
A fiatal bírót kidobta a bíróságból, az öreget meg felemelte.
Mikor Mátyás király az országban járt-kelt, elvetődött egy faluba. Amint beért, mindjárt látta, hogy ott valami nincs rendben. Az utcák szemetesek, a kerítések düledeznek, a templomtorony félredűlt. Kóbor kutyák grasszálnak fel s alá.
Mátyás világéletében szerette a rendet, ment hát nagy haraggal a bíróhoz.
– Ki itt a bíró? – kérdezte egy odavaló embertől.
– Az öreg bíró fiát választottuk meg – dünnyögte az orra alól a megszólított.
– Na, ez meg is látszik! Hogy volt kendteknek annyi esze, hogy fiatal bírót válasszanak?
Az atyafi vállat vont, a király meg bement a bíróhoz. A fiatal bíró hetyke legény volt, a királlyal is igen foghegyről beszélt. Méregbe gurult Mátyás király. Gondolta, megleckézteti ő ezt a gőgös hólyagot.
– Mire visszajövök, állítson kend elő nekem harminc farkast, negyven okost, hatvan bolondot, mert ha nem, abban a helyben elcsapom a bíróságból! – förmedt rá Mátyás király a fiatal bíróra.
A bírónak kikerekedett a szeme ijedtében. Egészen megállt az esze a király kívánságától. Nagy búsan hazaereszkedett. Kérdezte tőle az apja, az öreg bíró:
– Mi bajod van fiam, hogy úgy eleredt az orrod vére?
– Ne is kérdezze édesapám! Itt járt az előbb a király. Azt parancsolta, hogy mire visszajön, állítsak harminc farkast, negyven okost s hatvan bolondot. Ha ezeket elő nem állítom, elcsapat a bíróságból – panaszkodott a fiatal bíró.
Az öreg somolygott a bajusza alatt. Tudta ő, hogy mit kell tenni, de nem mondta meg a fiának. Hadd törje a fejit, ha olyan nagyon akart bíró lenni! Azért az öreg összeszedett harminc harmincéves férfit, negyven negyvenévest, s hatvan hatvanévest. Akkor azt mondta a fiának.
– Majd én megfelelek a királynak, ne búsulj!
Visszajött a király. Az emberek, akiket az öreg odarendelt, már mind ott várakoztak a községházán.
– Minek jött ide ez a sok ember? Tán csak nem azt akarják látni, hogy vet ki engem a király a bíróságból? – ijedezett a fiatal bíró.
– Na, bíró úr! Teljesítette-e kend, amit parancsoltam? – kérdezte Mátyás.
A fiatal bíró csak tátogott. Az öreg bíró meg előállt, s megfelelt a királynak:
– Itt van harminc farkas! – mutatott a harmincévesekre. – Olyan erősek, mint a farkasok. Itt van negyven okos! – mutatott a negyvenévesekre. – Itt meg a hatvan bolond, a hatvan vénember.
A király azt mondta:
– Most kendtek is láthatják, hogy mennyivel több esze van az öregnek, mint a fiatalnak.
A fiatal bírót kidobta a bíróságból, az öreget meg felemelte.
