Kóka Rozália gyűjtése
A cinkotai nagyicce története
A cinkotai plébános püspök szeretett volna lenni. Meg is írta Mátyás királynak, hogy így, meg úgy, ő már eleget plébánoskodott, a király tegye meg püspöknek.
Mátyás király megüzente, hogy püspök lehet, ha megfelel az ő három kérdésére: „Hol kel fel a Nap? Mennyit ér a király? Mit gondol a király?” Ha ezeket a kérdéseket megválaszolja a plébános, akkor püspök lehet, ha nem, kiveti még a plébánosságból is. Búnak ereszkedett a plébános. Mit feleljen ő ezekre a kérdésekre?
Odacseppent a plébánoshoz a kántor, látta, hogy a plébános igen lógatja az orrát, megkérdezte:
– Mi bántja úgy a plébános urat, hogy így búnak adta magát?
A plébános elpanaszolta, hogy járt Mátyás királlyal. Azt mondta a kántor:
– Na, ezért egy cseppet se egye magát a plébános úr! Adja ide a reverendáját, elmegyek én Mátyás királyhoz, s megfelelek neki.
A plébános nagy vonakodva, de csak odaadta a reverendáját a kántornak, s az megjelent a király előtt, mint cinkotai plébános.
Kérdezte Mátyás király:
– No, plébános úr, hol kel fel a Nap?
– Felségednek Budán, nekem Cinkotán – válaszolta a kántor.
– Hát aztán, mennyit érek én? – tette fel a király a második kérdést.
A kántor azt felelte:
– Huszonkilenc aranyat!
– Ugyan bizony, mért pont huszonkilencet?
– Mikor Krisztus urunkat Júdás elárulta, harminc aranyat kapott érte. A király nem ér annyit, mint Krisztus urunk, egy arannyal olcsóbb!
– Arra mi a válaszod, hogy mit gondolok én?
– Felséged azt gondolja, hogy a cinkotai plébánossal beszél, pedig én csak a cinkotai kántor vagyok.
Megtetszett Mátyás királynak az okos beszéd. Azt mondta a kántornak:
– Na, fiam, amiért ilyen okosan feleltél a kérdéseimre, teljesítem egy kívánságodat. Mi legyen az?
– Én azt kérem felségedtől, hogy a cinkotai icce kétszer akkora legyen, mint máshol!
Mátyás király mindjárt elrendelte, hogy tegyék törvénybe a dolgot. Mire a kántor hazaért, Cinkotán már kétszer akkora volt az icce, mint máshol. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy az ára ne legyen kétszer annyi, mint eddig volt.
A cinkotai plébános püspök szeretett volna lenni. Meg is írta Mátyás királynak, hogy így, meg úgy, ő már eleget plébánoskodott, a király tegye meg püspöknek.
Mátyás király megüzente, hogy püspök lehet, ha megfelel az ő három kérdésére: „Hol kel fel a Nap? Mennyit ér a király? Mit gondol a király?” Ha ezeket a kérdéseket megválaszolja a plébános, akkor püspök lehet, ha nem, kiveti még a plébánosságból is. Búnak ereszkedett a plébános. Mit feleljen ő ezekre a kérdésekre?
Odacseppent a plébánoshoz a kántor, látta, hogy a plébános igen lógatja az orrát, megkérdezte:
– Mi bántja úgy a plébános urat, hogy így búnak adta magát?
A plébános elpanaszolta, hogy járt Mátyás királlyal. Azt mondta a kántor:
– Na, ezért egy cseppet se egye magát a plébános úr! Adja ide a reverendáját, elmegyek én Mátyás királyhoz, s megfelelek neki.
A plébános nagy vonakodva, de csak odaadta a reverendáját a kántornak, s az megjelent a király előtt, mint cinkotai plébános.
Kérdezte Mátyás király:
– No, plébános úr, hol kel fel a Nap?
– Felségednek Budán, nekem Cinkotán – válaszolta a kántor.
– Hát aztán, mennyit érek én? – tette fel a király a második kérdést.
A kántor azt felelte:
– Huszonkilenc aranyat!
– Ugyan bizony, mért pont huszonkilencet?
– Mikor Krisztus urunkat Júdás elárulta, harminc aranyat kapott érte. A király nem ér annyit, mint Krisztus urunk, egy arannyal olcsóbb!
– Arra mi a válaszod, hogy mit gondolok én?
– Felséged azt gondolja, hogy a cinkotai plébánossal beszél, pedig én csak a cinkotai kántor vagyok.
Megtetszett Mátyás királynak az okos beszéd. Azt mondta a kántornak:
– Na, fiam, amiért ilyen okosan feleltél a kérdéseimre, teljesítem egy kívánságodat. Mi legyen az?
– Én azt kérem felségedtől, hogy a cinkotai icce kétszer akkora legyen, mint máshol!
Mátyás király mindjárt elrendelte, hogy tegyék törvénybe a dolgot. Mire a kántor hazaért, Cinkotán már kétszer akkora volt az icce, mint máshol. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy az ára ne legyen kétszer annyi, mint eddig volt.
