Kóka Rozália gyűjtése
Mátyás királlyá koronázása
Egyszer, régen, a magyarok kifogytak a királyukból. Újat kellett hát választani. Összehívták Budára az összes urakat, hogy maguk közül válasszanak királyt. Hát, össze is gyűltek az urak, de hamarosan nagy veszekedés tört ki, hatalmas lárma. Mindegyik úr nagyobb akart lenni a másiknál. Semmiképpen nem tudtak megegyezni. Akkor, hogy, hogy nem, üzenet érkezett az égből. Királyuk lesz Isten akaratából. Az lesz a magyarok királya, aki szeptember nyolcadikán vasasztalról eszik.
Na, lett dolguk a kovácsoknak! Az urak mind vasasztalokat rendeltek, hogy a megjelölt időben a vasasztalnál ebédelhessenek.
Szeptember nyolcadikán az urak mind kitelepedtek a szabadba, dúsan megterítették a vasasztalokat, s reggeltől estig ott falatoztak, várták, hogy hozzák az égből a koronát.
Mátyás szegény béresgyerek volt. Ezen a napon igen korán felébredt, mert különös álmot látott. Almában megjelent neki egy angyal, s azt mondta, Mátyás lesz a magyarok királya.
Mátyás nem szólt senkinek az álomról, jó korán felkelt, felöltözött, aztán kiment a mezőre a gazdája ökreivel, s szántani kezdett.
Délben egy szolga ételt hozott neki, hát kifogta az eke elől az ökröket, megfordította az ekét, s az eke vasára tette a fazekat, úgy kezdte kanalazgatni a kását.
Egyszer csak az égen nagy fényesség támadt. A fényesség közepén repült két angyal, hozták a koronát, hogy Mátyás fejére tegyék. Mikor már egészen közel voltak, szegény Mátyás megijedt, felkapta az eketisztító vasat, olyant sújtott a koronára, hogy a korona tetején a kereszt mindjárt elferdült. Akárhogy hadonászott Mátyás, az angyalok mégiscsak a fejébe tették a koronát. Mátyás Magyarország királya lett, Isten akaratából. Nem is volt több olyan igazságos királya e hazának, se azelőtt, se azután.
Egyszer, régen, a magyarok kifogytak a királyukból. Újat kellett hát választani. Összehívták Budára az összes urakat, hogy maguk közül válasszanak királyt. Hát, össze is gyűltek az urak, de hamarosan nagy veszekedés tört ki, hatalmas lárma. Mindegyik úr nagyobb akart lenni a másiknál. Semmiképpen nem tudtak megegyezni. Akkor, hogy, hogy nem, üzenet érkezett az égből. Királyuk lesz Isten akaratából. Az lesz a magyarok királya, aki szeptember nyolcadikán vasasztalról eszik.
Na, lett dolguk a kovácsoknak! Az urak mind vasasztalokat rendeltek, hogy a megjelölt időben a vasasztalnál ebédelhessenek.
Szeptember nyolcadikán az urak mind kitelepedtek a szabadba, dúsan megterítették a vasasztalokat, s reggeltől estig ott falatoztak, várták, hogy hozzák az égből a koronát.
Mátyás szegény béresgyerek volt. Ezen a napon igen korán felébredt, mert különös álmot látott. Almában megjelent neki egy angyal, s azt mondta, Mátyás lesz a magyarok királya.
Mátyás nem szólt senkinek az álomról, jó korán felkelt, felöltözött, aztán kiment a mezőre a gazdája ökreivel, s szántani kezdett.
Délben egy szolga ételt hozott neki, hát kifogta az eke elől az ökröket, megfordította az ekét, s az eke vasára tette a fazekat, úgy kezdte kanalazgatni a kását.
Egyszer csak az égen nagy fényesség támadt. A fényesség közepén repült két angyal, hozták a koronát, hogy Mátyás fejére tegyék. Mikor már egészen közel voltak, szegény Mátyás megijedt, felkapta az eketisztító vasat, olyant sújtott a koronára, hogy a korona tetején a kereszt mindjárt elferdült. Akárhogy hadonászott Mátyás, az angyalok mégiscsak a fejébe tették a koronát. Mátyás Magyarország királya lett, Isten akaratából. Nem is volt több olyan igazságos királya e hazának, se azelőtt, se azután.
