Galeotto Marzio írásai
Bölcs mondás
Valaki, mégpedig nyilván nem tudatlan ember a maga dolgára vonatkoztatva azt a Terentius-féle mondást idézte, hogy
Hajolj meg, s már szeret, bíráld: gyűlölni fog. 27
De Mátyás király nyomban nyilvánvalóan kimutatta, hogy helytelen, és az emberi természettel is ellenkezik, ha így mondják.
- Minden ember – így szólt – természeténél fogva törekszik a megismerésre, mint a bölcs is tanúsítja, a megismerés pedig, hogy ugyancsak őrá hivatkozzam, elválaszthatatlan az igazságtól. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az igazság az ember természete szerint való. Kell, hogy aki magát embernek tartja, szeresse az igazságot. A költők és a vígjátékírók mondásai a szereplők viszonyaira vonatkoztathatók, de nem felelnek meg az igazságnak, tehát nem lehet bizonyítani velük. Előfordul, hogy a rabszolgák és a szolgaleányok, valamint a kicsapongó ifjak meg a szerelmesek, akiket a költő elénk vezet, a szerint a poétikai szabály szerint beszélnek, hogy
Tudja megadni, mi kell, a színész minden szerepének. 28
Így történik, hogy vannak semmirekellő, elvetemült, az igazsággal, sőt önmagunkkal is ellenkező szentenciák.
Elértette az a férfiú a király érvelését, elszégyellte magát, és nyomban átlátta, hogy a kiváló szellemeknek igazsággal, nem pedig alázatossággal és hízelgéssel kell kedvükre lenni.
Valaki, mégpedig nyilván nem tudatlan ember a maga dolgára vonatkoztatva azt a Terentius-féle mondást idézte, hogy
Hajolj meg, s már szeret, bíráld: gyűlölni fog. 27
De Mátyás király nyomban nyilvánvalóan kimutatta, hogy helytelen, és az emberi természettel is ellenkezik, ha így mondják.
- Minden ember – így szólt – természeténél fogva törekszik a megismerésre, mint a bölcs is tanúsítja, a megismerés pedig, hogy ugyancsak őrá hivatkozzam, elválaszthatatlan az igazságtól. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az igazság az ember természete szerint való. Kell, hogy aki magát embernek tartja, szeresse az igazságot. A költők és a vígjátékírók mondásai a szereplők viszonyaira vonatkoztathatók, de nem felelnek meg az igazságnak, tehát nem lehet bizonyítani velük. Előfordul, hogy a rabszolgák és a szolgaleányok, valamint a kicsapongó ifjak meg a szerelmesek, akiket a költő elénk vezet, a szerint a poétikai szabály szerint beszélnek, hogy
Tudja megadni, mi kell, a színész minden szerepének. 28
Így történik, hogy vannak semmirekellő, elvetemült, az igazsággal, sőt önmagunkkal is ellenkező szentenciák.
Elértette az a férfiú a király érvelését, elszégyellte magát, és nyomban átlátta, hogy a kiváló szellemeknek igazsággal, nem pedig alázatossággal és hízelgéssel kell kedvükre lenni.
