Galeotto Marzio írásai
Dicső tett
Az a háború folyt Györggyel, a cseh királlyal, amelyről fentebb szóltunk, és mivel minden várakozás ellenére sokáig elhúzódott, Mátyás király és Pál pápa nem kis anyagi kárára: valaki Mátyás király elé járult (a nevet elhallgatom, mint könyvemben általában teszem, mert még sokan élnek közülük). Azt ígérte neki, hogy karddal öli meg György királyt, ha ötezer aranyat kap érte jutalmul. Mátyás király keze írásával és szavaival fogadta, hogy még többet is fog adni, ha véghezviszi, amit ígért. Őkegyelme sokáig figyelte, hogyan tehetné meg ezt, de aztán rájött, hogy reménytelen az effajta gyilkosság, mert látta, hogy György megölésére csak önnönmaga főbenjáró veszedelmével adódik mód, mert a királyt hű csatlósok veszik körül, és könnyen visszaverhetik az ő vakmerő támadását. Amikor ezt átlátta, megváltoztatta a gyilkosságnak nem ugyan a szándékát, de a módját, és azt mondta Mátyás királynak, hogy méreggel fogja megtenni azt, amit kard útján akart. De a király tüstént meghagyta, hogy semmiképpen se támadjon méreggel Györgyre.
- Mi itt karddal harcolunk – így szólt –, nem méreggel. Hiába olvastam volna a történetet Fabriciusról, aki megírta Pyrrhus királynak, a rómaiak legdühödtebb ellenségének halálát? 24
És hozzátette:
- A rómaiak karddal és nem méreggel szoktak harcolni. Miért olvasnánk, ha nem azért, hogy a legmagasztosabb példákat magunkba szíva kövessük az erényt, és kerüljük a bűnt?
E szavak után figyelmeztette Györgyöt, hogy csak előre megízlelt, és csakis híveitől néki nyújtott ételt és italt vegyen magához, mivel a megmérgezés veszedelme fenyegeti.
Az a háború folyt Györggyel, a cseh királlyal, amelyről fentebb szóltunk, és mivel minden várakozás ellenére sokáig elhúzódott, Mátyás király és Pál pápa nem kis anyagi kárára: valaki Mátyás király elé járult (a nevet elhallgatom, mint könyvemben általában teszem, mert még sokan élnek közülük). Azt ígérte neki, hogy karddal öli meg György királyt, ha ötezer aranyat kap érte jutalmul. Mátyás király keze írásával és szavaival fogadta, hogy még többet is fog adni, ha véghezviszi, amit ígért. Őkegyelme sokáig figyelte, hogyan tehetné meg ezt, de aztán rájött, hogy reménytelen az effajta gyilkosság, mert látta, hogy György megölésére csak önnönmaga főbenjáró veszedelmével adódik mód, mert a királyt hű csatlósok veszik körül, és könnyen visszaverhetik az ő vakmerő támadását. Amikor ezt átlátta, megváltoztatta a gyilkosságnak nem ugyan a szándékát, de a módját, és azt mondta Mátyás királynak, hogy méreggel fogja megtenni azt, amit kard útján akart. De a király tüstént meghagyta, hogy semmiképpen se támadjon méreggel Györgyre.
- Mi itt karddal harcolunk – így szólt –, nem méreggel. Hiába olvastam volna a történetet Fabriciusról, aki megírta Pyrrhus királynak, a rómaiak legdühödtebb ellenségének halálát? 24
És hozzátette:
- A rómaiak karddal és nem méreggel szoktak harcolni. Miért olvasnánk, ha nem azért, hogy a legmagasztosabb példákat magunkba szíva kövessük az erényt, és kerüljük a bűnt?
E szavak után figyelmeztette Györgyöt, hogy csak előre megízlelt, és csakis híveitől néki nyújtott ételt és italt vegyen magához, mivel a megmérgezés veszedelme fenyegeti.
