Galeotto Marzio írásai
Bölcs mondás
Vita keletkezett a király környezetében, hogy az országok közül a mi korunkban melyik válik ki leginkább a hadi tudományokban és a bátorságban. Különféle nemzetiségű férfiak voltak a körben, ahogy az lenni szokott, ha a fejedelem hírneve fennen ragyog. Majdnem az egész földkerekségről tömegesen tódultak a férfiak Mátyás királyhoz, aki felülmúlta sokféle háborújával, temérdek győzelmével, nagy tetteivel túlragyogta Európa összes fejedelmeit, és kiváló emberséggel párosult jóindulat, nagy műveltség lakozott benne, szelíd és ékesszóló modorú volt, valamint sok nyelven beszélt. Értett ezenkívül a csillagászathoz, a platonista Apuleius műveiben olyan járatos volt, hogy tanait tökéletesen ismerte, gyakran megfordultak tehát udvarában teológusok, filozófusok, orvosok, költők, szónokok és csillagászok, valamint olyanok, akik valamennyi tudományról elő tudtak adni valamit. A vidékek kiválóságáról folyó vitában ki-ki a maga pártját dicsérte: a spanyolok Spanyolországot, a németek Németországot, a csehek Csehországot, és végül hogy ne kelljen minden fajtát külön felsorolnom, az olaszok Itáliát. Az ügy bizonyítására a műveltebbek a történetírók tanúbizonyságát hozták fel, a műveletlenek pedig azt fejtegették, hogy a történetírók állításai nem felelnek meg a mi korunk viszonyainak, és hozzáfűzték, a mi korunk a hadi tudományokban és hadigépekben különb a réginél, hiszen azóta csodálatos szerkezeteket és gépeket találtak fel, viszont elvetettek némely, habár antik gépet és fegyvert. Ekkor Mátyás király derűs tekintettel így szólt:
- Ha csak századrészt oly jó katonasága volna korunknak, mint a régieknek, ha olyan volna nálunk a hadi fegyelem, hogy össze lehetne mérni az övékkel, a törökök birodalma bizonyára nem volna olyan nagy széltében-hosszában. Ugyanis nem azt az ókort emlegetem, amelyik 500 és 600 között volt, hanem a rómaiak virágzó korszakára gondolok. Vagyis amikor kiviláglott a hadimesterségek, a gépek, a faltörő kosok roppant ereje, ahogy Frontinusból és Vegetiusból és sok más íróból napnál fényesebben kitetszik. Mit beszéljek azoknak az időknek vezéreiről és császárairól, hiszen senki sem olyan esztelen, még ha igen járatosnak tartják is a háborúzásban, hogy akár Hannibálnál, Nagy Sándor királynál, akár Marcellusnál, Scipiónál vagy Julius Caesarnál többre merné tartani, vagy legalább valamilyen tekintetben össze merné hasonlítani velük magát. Ha pedig ti az antik kort az ötszázas-hatszázas évekre teszitek, akkor nem tér el a véleményünk, mert ezekben az években kevesek hasonlíthatók a mi korunk hadvezéreihez, vagy éppen senki sem. Mert azáltal, hogy felújítottuk azt a kiváló és tapasztalt régi kort, sokkal jobban, kiválóbban foglalkozunk a hadi tudományokkal, mint az a barbár korszak, amely a 600. év után következik. 13
Vita keletkezett a király környezetében, hogy az országok közül a mi korunkban melyik válik ki leginkább a hadi tudományokban és a bátorságban. Különféle nemzetiségű férfiak voltak a körben, ahogy az lenni szokott, ha a fejedelem hírneve fennen ragyog. Majdnem az egész földkerekségről tömegesen tódultak a férfiak Mátyás királyhoz, aki felülmúlta sokféle háborújával, temérdek győzelmével, nagy tetteivel túlragyogta Európa összes fejedelmeit, és kiváló emberséggel párosult jóindulat, nagy műveltség lakozott benne, szelíd és ékesszóló modorú volt, valamint sok nyelven beszélt. Értett ezenkívül a csillagászathoz, a platonista Apuleius műveiben olyan járatos volt, hogy tanait tökéletesen ismerte, gyakran megfordultak tehát udvarában teológusok, filozófusok, orvosok, költők, szónokok és csillagászok, valamint olyanok, akik valamennyi tudományról elő tudtak adni valamit. A vidékek kiválóságáról folyó vitában ki-ki a maga pártját dicsérte: a spanyolok Spanyolországot, a németek Németországot, a csehek Csehországot, és végül hogy ne kelljen minden fajtát külön felsorolnom, az olaszok Itáliát. Az ügy bizonyítására a műveltebbek a történetírók tanúbizonyságát hozták fel, a műveletlenek pedig azt fejtegették, hogy a történetírók állításai nem felelnek meg a mi korunk viszonyainak, és hozzáfűzték, a mi korunk a hadi tudományokban és hadigépekben különb a réginél, hiszen azóta csodálatos szerkezeteket és gépeket találtak fel, viszont elvetettek némely, habár antik gépet és fegyvert. Ekkor Mátyás király derűs tekintettel így szólt:
- Ha csak századrészt oly jó katonasága volna korunknak, mint a régieknek, ha olyan volna nálunk a hadi fegyelem, hogy össze lehetne mérni az övékkel, a törökök birodalma bizonyára nem volna olyan nagy széltében-hosszában. Ugyanis nem azt az ókort emlegetem, amelyik 500 és 600 között volt, hanem a rómaiak virágzó korszakára gondolok. Vagyis amikor kiviláglott a hadimesterségek, a gépek, a faltörő kosok roppant ereje, ahogy Frontinusból és Vegetiusból és sok más íróból napnál fényesebben kitetszik. Mit beszéljek azoknak az időknek vezéreiről és császárairól, hiszen senki sem olyan esztelen, még ha igen járatosnak tartják is a háborúzásban, hogy akár Hannibálnál, Nagy Sándor királynál, akár Marcellusnál, Scipiónál vagy Julius Caesarnál többre merné tartani, vagy legalább valamilyen tekintetben össze merné hasonlítani velük magát. Ha pedig ti az antik kort az ötszázas-hatszázas évekre teszitek, akkor nem tér el a véleményünk, mert ezekben az években kevesek hasonlíthatók a mi korunk hadvezéreihez, vagy éppen senki sem. Mert azáltal, hogy felújítottuk azt a kiváló és tapasztalt régi kort, sokkal jobban, kiválóbban foglalkozunk a hadi tudományokkal, mint az a barbár korszak, amely a 600. év után következik. 13
