Kríza Ildikó gyűjtése
Mátyás és a főbíró
Mátyás király meghallotta, hogy egy főbíró a szegényeket behajtotta, oszt fát vágatott velük, de nem fizetett. Ha valamelyik pénzt kért, huszonötöt veretett a farára. Mátyás király meghallotta ezt. De nem hitt másnak. Ő mindég csak magának hitt. Meg akarta tudni, hogy igaz-e ez. Felöltözött szegény ruhába, rongyos ruhába. Elment abba a városba, oszt leült a hídra. A főbíró küldte a börtönőrt, hogy van-e most ott valaki. Hát Mátyás király ült ott.
– Gyere csak, te, ne ülj itt hiába! – mondta neki a börtönőr.
– Hova?
– Gyössz a szolgabíróhoz, a főszolgabíróhoz!
– No jó, de megfizetnek-e?
– Majd megfizet a főbíró!
Akkor oszt ment Mátyás király. Felvágott egy méter fát. Szépen fel is hasogatta. Aztán, mikor felhasogatta, azt mondja a börtönőrnek:
– No, eridj be, oszt mondd meg a gazdádnak, hogy egy métert már felvágtam. Fizesse ki, mert éhes vagyok, akarnék valamit enni. Fizesse ki, a többit aztán úgy vágom fel.
Akkor bement a szolga, ez a börtönőr, és mondja a főbírónak, hogy mit üzen a szegény ember. Azt mondja erre a főbíró:
– Gyere csak ki velem!
Kiment vele.
– Fogd le csak őt mindjárt, oszt adj huszonötöt a farára!
Akkor jól összepüfölte Mátyást a börtönőr. A főbíró meg mondta:
– No, itt van a fizetés, de a két métert még vágd fel!
Mit volt mit tenni, Mátyás királynak még fel kellett vágni a két métert. Fel is hasogatta osztán. Minden harmadikra ráírta, hogy: Mátyás király vágta. Azelőtt nem mindenki tudott olvasni. A szolga hordta be a fát, mert akkor még fával tüzeltek. Feltűnt a szolgának, hogy sok fán van valami írás. De hogy mi, ő nem tudta elolvasni. Azt mondja a főbírónak:
– Főbíró úr, kérem szépen, minden harmadik fán látom, hogy van valami írás.
– Hogyhogy? Hozzad csak ide!
Viszi oda. A főbíró olvassa, ő fel tudta olvasni, hogy Mátyás király vágta. Elsárgult, elsápadt.
– Mi lesz most velem, ha csakugyan ő vágta!
Mikor éppen sopánkodik, hát gyün hintón, gyönyörű szép hintón Mátyás király. Az udvaron kérdi:
– Hol van a szolgabíró?
A szolgabíró bent volt a szobában, reszketett, mint a kocsonya.
– Küldd csak ki!
A szolgabíró térdepelve könyörgött, hogy bocsásson meg neki Mátyás király.
– Nincs bocsánat! Nem fizettél a szegényeknek! Amiért dolgoztak, te összeveretted! Te bitang!
Akkor Mátyás király a főbíró hátán összehasogattatta a bőrt. Vér folyt a hátából. Addig verette, ütötte, míg csak teljesen vége nem lett. Így bánt el Mátyás király a főbíróval.
Szentkirály (Gömör megye)
Mátyás király meghallotta, hogy egy főbíró a szegényeket behajtotta, oszt fát vágatott velük, de nem fizetett. Ha valamelyik pénzt kért, huszonötöt veretett a farára. Mátyás király meghallotta ezt. De nem hitt másnak. Ő mindég csak magának hitt. Meg akarta tudni, hogy igaz-e ez. Felöltözött szegény ruhába, rongyos ruhába. Elment abba a városba, oszt leült a hídra. A főbíró küldte a börtönőrt, hogy van-e most ott valaki. Hát Mátyás király ült ott.
– Gyere csak, te, ne ülj itt hiába! – mondta neki a börtönőr.
– Hova?
– Gyössz a szolgabíróhoz, a főszolgabíróhoz!
– No jó, de megfizetnek-e?
– Majd megfizet a főbíró!
Akkor oszt ment Mátyás király. Felvágott egy méter fát. Szépen fel is hasogatta. Aztán, mikor felhasogatta, azt mondja a börtönőrnek:
– No, eridj be, oszt mondd meg a gazdádnak, hogy egy métert már felvágtam. Fizesse ki, mert éhes vagyok, akarnék valamit enni. Fizesse ki, a többit aztán úgy vágom fel.
Akkor bement a szolga, ez a börtönőr, és mondja a főbírónak, hogy mit üzen a szegény ember. Azt mondja erre a főbíró:
– Gyere csak ki velem!
Kiment vele.
– Fogd le csak őt mindjárt, oszt adj huszonötöt a farára!
Akkor jól összepüfölte Mátyást a börtönőr. A főbíró meg mondta:
– No, itt van a fizetés, de a két métert még vágd fel!
Mit volt mit tenni, Mátyás királynak még fel kellett vágni a két métert. Fel is hasogatta osztán. Minden harmadikra ráírta, hogy: Mátyás király vágta. Azelőtt nem mindenki tudott olvasni. A szolga hordta be a fát, mert akkor még fával tüzeltek. Feltűnt a szolgának, hogy sok fán van valami írás. De hogy mi, ő nem tudta elolvasni. Azt mondja a főbírónak:
– Főbíró úr, kérem szépen, minden harmadik fán látom, hogy van valami írás.
– Hogyhogy? Hozzad csak ide!
Viszi oda. A főbíró olvassa, ő fel tudta olvasni, hogy Mátyás király vágta. Elsárgult, elsápadt.
– Mi lesz most velem, ha csakugyan ő vágta!
Mikor éppen sopánkodik, hát gyün hintón, gyönyörű szép hintón Mátyás király. Az udvaron kérdi:
– Hol van a szolgabíró?
A szolgabíró bent volt a szobában, reszketett, mint a kocsonya.
– Küldd csak ki!
A szolgabíró térdepelve könyörgött, hogy bocsásson meg neki Mátyás király.
– Nincs bocsánat! Nem fizettél a szegényeknek! Amiért dolgoztak, te összeveretted! Te bitang!
Akkor Mátyás király a főbíró hátán összehasogattatta a bőrt. Vér folyt a hátából. Addig verette, ütötte, míg csak teljesen vége nem lett. Így bánt el Mátyás király a főbíróval.
Szentkirály (Gömör megye)
