Kríza Ildikó gyűjtése
A kövesdi vár
Vót Mátyás király uralkodása alatt itt a Bodrog mentén, Zemplén megyében egy kis falucska. Mátyás körútjában egyszer elesteledett, betért a kis falucskába, gyalogszerrel. Nem ismerte senki. Bement egy házba szállást kérni, de bizony nem adott neki senki, nem adtak neki szállást. Végül is egy fiatalasszonynál kopogtatott be. Az asszony azt felelte neki:
– Nagyon szívesen adnék szállást, ha a férjem idehaza volna.
Erre Mátyás király kérdést intézett hozzá:
– Hol van a férjed?
– Már három napja elment a vásárra, Királyhelmecre. Elhajtott két ökröt, és már tegnap itthol kellett volna neki lenni, de még mindig nem jött haza.
Addig rimánkodott neki Mátyás király, míg aztán adott neki szállást az istállóba.
Majd reggel, mikor felkeltek, bement Mátyás király a házba, megköszönte a szállást, és avval az asztalon hagyott egy zacskó aranyat. A zacskóra fel volt írva: Mátyás.
Akkor eszmélt az asszony rá, hogy kinek adott szállást. Nagyon félt, hogy dúrván bánt az uralkodóval, hogy az istállóba adott neki szállást. Talán még utókövetkezményei is lehetnek. De másképpen történt a dolog.
Mátyás király már hallott az abba az időbe ösmert zompodi csárdáról, amelyben a kocsmáros sok embert eltett láb alól, és a pénzit meg kirabolta. Az Ágóc faluból egyenesen odavette az útját. Amint megérkezett a zompodi csárdába, megkérdezte a kocsmárost, hogy van-e jó bora. Erre az a legjobb borát felhozta, és adott egy pohárral az uralkodónak. – De nem ismerte, hogy az az uralkodó!
Mátyás nem itta meg a bort, hanem ahogy a csárdás félrenézett, abba a pillanatba kiöntötte. Erre Mátyás király aszongya:
– Igazán, csapláros, jó bora van. Adjon még egy pohárral!
De ezt is kiöntötte, mikor a kocsmáros félrenézett. Ekkor már Mátyás király tettetett jókedvvel ismét szólt hozzá:
– Az angyalát, igen jó bora van! Hozzon még eggyel!
De ezt se itta meg, hanem kiöntötte. Majd aztán mondja a kocsmárosnak, hogy fizetek. Benyúlt a kebelébe, kivette a zacskót, és odacsúsztatott neki egy aranyat. De vót a zacskóba bőven, mert amikor a kocsmáros meglátta, felcsillant a szeme, és a vendéget magára hagyta. Ezalatt a konyhába felkapta a nagykést, és kifente jó élesre. Míg a kocsmáros ezzel foglalkozott, addig a szógáló beszaladt az ivóba. Aszongya Mátyás királynak – persze nem tudta, hogy Mátyás király az –, hát aszongya az idegennek:
– Az Istenre kérem, meneküljön, mer a gazdám mán kifente a kést, hogy magát megölje!
Erre Mátyás király azt felelte:
– Ha vóna egy kis ideje, gyermekem, szaladjon el a kövesdi várba! Itt van ez a gyűrű, adja át ezt a várkapitánynak, és mondja meg neki, hogy a gyűrű gazdája a zompodi csárdában van. Egy század huszárral azonnal itt legyen!
Persze hogy a lány átadta a gyűrűt a kapitánynak, az azonnal megismerte, és egy század huszárral készen állt. Legnagyobb sebességgel rögtön a zompodi csárdába vágtattak.
Persze, míg a lány odajárt a kövesdi várba, addig a kocsmárost elragadta a kincsvágy. Utána se nézett, hogy hol van a cselédlány, hanem mer az aranyok bántották, megtámadta a vendéget a nagykéssel. A vendég védekezett, ahogy csak lehetett. Szaladgált körül az asztalon. A kocsmáros is szaladgált körös-körül utána, és nekiszögezte a kést, de Mátyás kikerülte a döfést mindég. Ez a kocsmárost még nagyobb méregbe hozta. Végül mán Mátyás király is nagyon ki volt fáradva. Mán úgy volt, hogy feladja a reményt, de aztán nagy zajra lett figyelmes, mert megérkeztek a kövesdi huszárok. Elállták az ajtókat. Persze megtudta mán a kocsmáros is, hogy kivel van dóga, mikor meglátta a huszárokat. Térdre vetette magát az uralkodó előtt, mire az azt felelte:
– Istennél a kegyelem!
Megkötözték a kocsmárost, és hozzákezdték vallatni. Végül levezette a huszárokat a pincébe, ahol harminc embernek a hulláját találták meg. Felszedték a hullákat a pincéből, tisztességes temetést rendezett nekik Mátyás király, a kocsmárost pedig a legközelebbi fára felakasztották. A szolgálólányt férjhez adta maga Mátyás király, és gazdagon megjutalmazta. De az ágóci asszonyt is férjhez adta, mert az ő urának hullája is ott volt a pincébe. A huszárok közül választott magának férjet, és azt is gazdagon megjutalmazta.
Az emléke még ma is fennáll a csárdának. Szomátra és Bodrogszerdahely között van a csárda romja. Ott lóg a kocsmáros még most is a fán a kötéllel.
Vajdácska (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Vót Mátyás király uralkodása alatt itt a Bodrog mentén, Zemplén megyében egy kis falucska. Mátyás körútjában egyszer elesteledett, betért a kis falucskába, gyalogszerrel. Nem ismerte senki. Bement egy házba szállást kérni, de bizony nem adott neki senki, nem adtak neki szállást. Végül is egy fiatalasszonynál kopogtatott be. Az asszony azt felelte neki:
– Nagyon szívesen adnék szállást, ha a férjem idehaza volna.
Erre Mátyás király kérdést intézett hozzá:
– Hol van a férjed?
– Már három napja elment a vásárra, Királyhelmecre. Elhajtott két ökröt, és már tegnap itthol kellett volna neki lenni, de még mindig nem jött haza.
Addig rimánkodott neki Mátyás király, míg aztán adott neki szállást az istállóba.
Majd reggel, mikor felkeltek, bement Mátyás király a házba, megköszönte a szállást, és avval az asztalon hagyott egy zacskó aranyat. A zacskóra fel volt írva: Mátyás.
Akkor eszmélt az asszony rá, hogy kinek adott szállást. Nagyon félt, hogy dúrván bánt az uralkodóval, hogy az istállóba adott neki szállást. Talán még utókövetkezményei is lehetnek. De másképpen történt a dolog.
Mátyás király már hallott az abba az időbe ösmert zompodi csárdáról, amelyben a kocsmáros sok embert eltett láb alól, és a pénzit meg kirabolta. Az Ágóc faluból egyenesen odavette az útját. Amint megérkezett a zompodi csárdába, megkérdezte a kocsmárost, hogy van-e jó bora. Erre az a legjobb borát felhozta, és adott egy pohárral az uralkodónak. – De nem ismerte, hogy az az uralkodó!
Mátyás nem itta meg a bort, hanem ahogy a csárdás félrenézett, abba a pillanatba kiöntötte. Erre Mátyás király aszongya:
– Igazán, csapláros, jó bora van. Adjon még egy pohárral!
De ezt is kiöntötte, mikor a kocsmáros félrenézett. Ekkor már Mátyás király tettetett jókedvvel ismét szólt hozzá:
– Az angyalát, igen jó bora van! Hozzon még eggyel!
De ezt se itta meg, hanem kiöntötte. Majd aztán mondja a kocsmárosnak, hogy fizetek. Benyúlt a kebelébe, kivette a zacskót, és odacsúsztatott neki egy aranyat. De vót a zacskóba bőven, mert amikor a kocsmáros meglátta, felcsillant a szeme, és a vendéget magára hagyta. Ezalatt a konyhába felkapta a nagykést, és kifente jó élesre. Míg a kocsmáros ezzel foglalkozott, addig a szógáló beszaladt az ivóba. Aszongya Mátyás királynak – persze nem tudta, hogy Mátyás király az –, hát aszongya az idegennek:
– Az Istenre kérem, meneküljön, mer a gazdám mán kifente a kést, hogy magát megölje!
Erre Mátyás király azt felelte:
– Ha vóna egy kis ideje, gyermekem, szaladjon el a kövesdi várba! Itt van ez a gyűrű, adja át ezt a várkapitánynak, és mondja meg neki, hogy a gyűrű gazdája a zompodi csárdában van. Egy század huszárral azonnal itt legyen!
Persze hogy a lány átadta a gyűrűt a kapitánynak, az azonnal megismerte, és egy század huszárral készen állt. Legnagyobb sebességgel rögtön a zompodi csárdába vágtattak.
Persze, míg a lány odajárt a kövesdi várba, addig a kocsmárost elragadta a kincsvágy. Utána se nézett, hogy hol van a cselédlány, hanem mer az aranyok bántották, megtámadta a vendéget a nagykéssel. A vendég védekezett, ahogy csak lehetett. Szaladgált körül az asztalon. A kocsmáros is szaladgált körös-körül utána, és nekiszögezte a kést, de Mátyás kikerülte a döfést mindég. Ez a kocsmárost még nagyobb méregbe hozta. Végül mán Mátyás király is nagyon ki volt fáradva. Mán úgy volt, hogy feladja a reményt, de aztán nagy zajra lett figyelmes, mert megérkeztek a kövesdi huszárok. Elállták az ajtókat. Persze megtudta mán a kocsmáros is, hogy kivel van dóga, mikor meglátta a huszárokat. Térdre vetette magát az uralkodó előtt, mire az azt felelte:
– Istennél a kegyelem!
Megkötözték a kocsmárost, és hozzákezdték vallatni. Végül levezette a huszárokat a pincébe, ahol harminc embernek a hulláját találták meg. Felszedték a hullákat a pincéből, tisztességes temetést rendezett nekik Mátyás király, a kocsmárost pedig a legközelebbi fára felakasztották. A szolgálólányt férjhez adta maga Mátyás király, és gazdagon megjutalmazta. De az ágóci asszonyt is férjhez adta, mert az ő urának hullája is ott volt a pincébe. A huszárok közül választott magának férjet, és azt is gazdagon megjutalmazta.
Az emléke még ma is fennáll a csárdának. Szomátra és Bodrogszerdahely között van a csárda romja. Ott lóg a kocsmáros még most is a fán a kötéllel.
Vajdácska (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
