Kríza Ildikó gyűjtése
Mátyás ujja volt a kocsiszeg
Mátyás király álruhába járkát az országba, fő vót őtözve tót legénynek. Ment az úton, jött egy szekér, két úr ült rajta, és elvesztették a kocsi kerékbű a biztosítószeget, ami azér vót, hogy ki ne essen a kerék. Utolérték Mátyás királyt. „No, megviccűjjük ezt a tót legényt.” Azt mondták neki, hogy tegye bele az ujját a szeg helyire, hogy a kerék ki ne essen a kocsibú. Aztán hajtottak, Mátyás király meg szaladt ugye a kocsi mellett. Nézte a kereket, hogy hogyan megy le-föl. Azt mondták neki:
– Mit néző?
Azt mondja:
– Nézem, amennyit föl a kerék, annyit alá.
Jót nevettek. Mikó beértek a községhő, hazaértek ugye, akkó Mátyás királyt elbocsájtották. Mátyás király mikó hazament, írt nekik egy levelet, hogy jelenjenek meg nála. Hát aztán föl is ment a két úr, megjelentek nála, és mondja nekik:
– Emékeznek-e arra, mikó mentek az úton, és a tót legénynek beledugatták az ujját, hogy ki ne essen a kerék? És a tót legény azt mondta, hogy „amennyit föl a kerék, annyit alá”.
Hát aztán mondják az urak, hogy emlékeznek rája.
– No – azt mondja –, én vótam az a tót legény, akinek az ujját beledugattátok. De ti nem érdemlitek, hogy magosan legyetek.
És mind a két urat olyan alacsonyra visszahelyezte, ahunnan elkezdték. Mind a kettő szegény ember lett.
Bezdán (Vajdaság)
Mátyás király álruhába járkát az országba, fő vót őtözve tót legénynek. Ment az úton, jött egy szekér, két úr ült rajta, és elvesztették a kocsi kerékbű a biztosítószeget, ami azér vót, hogy ki ne essen a kerék. Utolérték Mátyás királyt. „No, megviccűjjük ezt a tót legényt.” Azt mondták neki, hogy tegye bele az ujját a szeg helyire, hogy a kerék ki ne essen a kocsibú. Aztán hajtottak, Mátyás király meg szaladt ugye a kocsi mellett. Nézte a kereket, hogy hogyan megy le-föl. Azt mondták neki:
– Mit néző?
Azt mondja:
– Nézem, amennyit föl a kerék, annyit alá.
Jót nevettek. Mikó beértek a községhő, hazaértek ugye, akkó Mátyás királyt elbocsájtották. Mátyás király mikó hazament, írt nekik egy levelet, hogy jelenjenek meg nála. Hát aztán föl is ment a két úr, megjelentek nála, és mondja nekik:
– Emékeznek-e arra, mikó mentek az úton, és a tót legénynek beledugatták az ujját, hogy ki ne essen a kerék? És a tót legény azt mondta, hogy „amennyit föl a kerék, annyit alá”.
Hát aztán mondják az urak, hogy emlékeznek rája.
– No – azt mondja –, én vótam az a tót legény, akinek az ujját beledugattátok. De ti nem érdemlitek, hogy magosan legyetek.
És mind a két urat olyan alacsonyra visszahelyezte, ahunnan elkezdték. Mind a kettő szegény ember lett.
Bezdán (Vajdaság)
