Kríza Ildikó gyűjtése
Mátyás király és az aratók
Kocsin utazott Mátyás király, nagyon meleg volt, éppen aratás volt, azt mondja a kocsisnak:
– Nézd, ezün a kocsin milyen meleg van, mennyit szenvedek!
Azt mondja a kocsis:
– Hát, ha ott aratni kéne, ahun azok az embörök aratnak!
– No, hajts oda! – mondta Mátyás király.
A kocsis odahajtott, Mátyás király leszállt a kocsirúl, odaköszönt, kérdözte:
– Nehéz-e az aratás?
– Bizony, izzadunk!
– Van-e elégségös élelem mög innivaló?
– Önni-innivalónk van ölégségös; de nincs pihenőidőnk! – mondták az aratók.
– No, hát pihenjenek, majd most én vágom a búzát; én is éltem vele valamikor.
– Mit akar itt köztünk – mondták az aratók –, még mög sem tudja fogni a kaszát!
– Mölyik a legjobb kaszás, az mönjön elöl, én mög utána!
Adtak neki kaszát. Mátyás király hozzáfogott, annyira hajtotta az első kaszást, hogy egyször csak azt mondja ám:
– Uram, maga pihent embör, bele ne vágja a lábomba a kaszát!
De Mátyás király csak hajtotta az első kaszást, szöröncsére gyütt az uraság, az is mondta Mátyás királynak:
– El ne vágja a sarkát!
Akkor néztek az embörök, hogy mit tud Mátyás király, űk mög azt mondták neki, hogy mit akar itt köztük.
Mikor eljött az uzsonnázás ideje, Mátyás király is leült uzsonnázni, melege volt, a fölsőkabátot kigombolta, akkor ijedtek meg, hogy baj lösz, amiért úgy beszéltek.
Mátyás király oszt mögparancsolta, hogy az aratóknak elégségös pihenőidőt köll adni. A kocsisa is mögvacsorázott, osztán elmöntek.
Szeged (Csongrád megye)
Kocsin utazott Mátyás király, nagyon meleg volt, éppen aratás volt, azt mondja a kocsisnak:
– Nézd, ezün a kocsin milyen meleg van, mennyit szenvedek!
Azt mondja a kocsis:
– Hát, ha ott aratni kéne, ahun azok az embörök aratnak!
– No, hajts oda! – mondta Mátyás király.
A kocsis odahajtott, Mátyás király leszállt a kocsirúl, odaköszönt, kérdözte:
– Nehéz-e az aratás?
– Bizony, izzadunk!
– Van-e elégségös élelem mög innivaló?
– Önni-innivalónk van ölégségös; de nincs pihenőidőnk! – mondták az aratók.
– No, hát pihenjenek, majd most én vágom a búzát; én is éltem vele valamikor.
– Mit akar itt köztünk – mondták az aratók –, még mög sem tudja fogni a kaszát!
– Mölyik a legjobb kaszás, az mönjön elöl, én mög utána!
Adtak neki kaszát. Mátyás király hozzáfogott, annyira hajtotta az első kaszást, hogy egyször csak azt mondja ám:
– Uram, maga pihent embör, bele ne vágja a lábomba a kaszát!
De Mátyás király csak hajtotta az első kaszást, szöröncsére gyütt az uraság, az is mondta Mátyás királynak:
– El ne vágja a sarkát!
Akkor néztek az embörök, hogy mit tud Mátyás király, űk mög azt mondták neki, hogy mit akar itt köztük.
Mikor eljött az uzsonnázás ideje, Mátyás király is leült uzsonnázni, melege volt, a fölsőkabátot kigombolta, akkor ijedtek meg, hogy baj lösz, amiért úgy beszéltek.
Mátyás király oszt mögparancsolta, hogy az aratóknak elégségös pihenőidőt köll adni. A kocsisa is mögvacsorázott, osztán elmöntek.
Szeged (Csongrád megye)
