Kríza Ildikó gyűjtése
Mátyás király ordenánca
Annyit beszélt Gergel Ferenc, az öreg, hogy vót Mátyás király, s vót Mátyás királynak egy ordenánca. S az az ordenánc örökké sirített el egy-egy bengőt, úgy alattomban, hogy ne vegyék számba. S ment a korcsmához s ivutt örökké, egy-egy kicsit csak, nem sokat, csak úgy futtában elment, s megvett egy kicsit, s megitta, s ment el, nem kőtött sokat.
Mátyás király számát vette, hogy iszik mindennap a korcsmában. Mátyás király felkőtt, felöltözött katonagúnyába, de rongyos gúnyába, s elment ahhoz a korcsmához, s megleste, mikor jő az ő szolgája oda. Hát már az odajő, s veszen egy kicsit, s iszik, de ő meglapulta:
– Hogy te – azt mondja – olyan katona vagy, hogy látom, örökké iszol. Honnét iszol?
– Te, én – azt mondja – én bírok innyani, a gazdának – azt mondja – veszek ki a pénziből.
Hát ő Mátyás királyval beszélt, de nem ismerte, hogy ő az.
– Aztán hogy bírsz venni?
– Úgy ni, kinyitom – azt mondja – azt a ládát, veszek ki egy kicsit – azt mondja –, hogy ne vegye számát a király, s avval iszom.
– Én bírnék-e venni – azt mondja –, vígy el éngemet es, hogy én es vegyek.
Elvitte, felnyitta azt a ládát, a pénzeset. Akkor Mátyás király markolt összemarokval. De az a katona megütte a kezit.
– Nem! Csak egyecskét végy el – azt mondja –, ne vegye számát a gazda, hogy vettünk ki a pénziből.
Megütte a kezit, s vissza, csak egyecskét hagyott, hogy elvegye az ujjai között, melyiket kivett, egy bengőt csak.
– Hadd el, még legyen máccor es miből igyunk – azt mondja.
Aztán elmentek s megitták.
Mátyás király akkor levetette a rongyos gúnyákat. S akkor megéjedt az a katona, az ordenánc, hogy ő mit csánt. Azt mondta Mátyás király:
– Ne, a kócsok a kezedbe, s te légy a gazda mindenen, mert látom, ember vagy, nem hagytad az idegent, hogy vegyen ki sokat, csak egyecskét.
S avval jónak kapta.
Klézse (Moldva)
Annyit beszélt Gergel Ferenc, az öreg, hogy vót Mátyás király, s vót Mátyás királynak egy ordenánca. S az az ordenánc örökké sirített el egy-egy bengőt, úgy alattomban, hogy ne vegyék számba. S ment a korcsmához s ivutt örökké, egy-egy kicsit csak, nem sokat, csak úgy futtában elment, s megvett egy kicsit, s megitta, s ment el, nem kőtött sokat.
Mátyás király számát vette, hogy iszik mindennap a korcsmában. Mátyás király felkőtt, felöltözött katonagúnyába, de rongyos gúnyába, s elment ahhoz a korcsmához, s megleste, mikor jő az ő szolgája oda. Hát már az odajő, s veszen egy kicsit, s iszik, de ő meglapulta:
– Hogy te – azt mondja – olyan katona vagy, hogy látom, örökké iszol. Honnét iszol?
– Te, én – azt mondja – én bírok innyani, a gazdának – azt mondja – veszek ki a pénziből.
Hát ő Mátyás királyval beszélt, de nem ismerte, hogy ő az.
– Aztán hogy bírsz venni?
– Úgy ni, kinyitom – azt mondja – azt a ládát, veszek ki egy kicsit – azt mondja –, hogy ne vegye számát a király, s avval iszom.
– Én bírnék-e venni – azt mondja –, vígy el éngemet es, hogy én es vegyek.
Elvitte, felnyitta azt a ládát, a pénzeset. Akkor Mátyás király markolt összemarokval. De az a katona megütte a kezit.
– Nem! Csak egyecskét végy el – azt mondja –, ne vegye számát a gazda, hogy vettünk ki a pénziből.
Megütte a kezit, s vissza, csak egyecskét hagyott, hogy elvegye az ujjai között, melyiket kivett, egy bengőt csak.
– Hadd el, még legyen máccor es miből igyunk – azt mondja.
Aztán elmentek s megitták.
Mátyás király akkor levetette a rongyos gúnyákat. S akkor megéjedt az a katona, az ordenánc, hogy ő mit csánt. Azt mondta Mátyás király:
– Ne, a kócsok a kezedbe, s te légy a gazda mindenen, mert látom, ember vagy, nem hagytad az idegent, hogy vegyen ki sokat, csak egyecskét.
S avval jónak kapta.
Klézse (Moldva)
