Kríza Ildikó gyűjtése

A táltosgalamb
Klézse (Moldva)


Hát réges-régen vót egy szegény ember, annak vót egy fia. De szegénemberek vótak nagyon, nem bírtak boldogulni, mentek ide munkát keresni, mentek oda. Hát eccer a kisebbik fiú, mert három fia vót az embernek, elindult világgá, hogy szerencsét próbáljon. A küsebbik fiát Mátyásnak hívták.
Ment egyik városból ment a másikba, hol kapott munkát, hol nem kapott munkát. Hát eccer látja a városba, hogy nagy gyülekezés van, nagyon sokan vannak ott. Kérdi a többieket:
– Mi van itt, mért gyűlnek ennyien?
– Hát – azt mondja – itt királyválasztás van.
Na, hol válasszák a királyt, ő es szerette volna meglátni. Hát akkor ulyan vót a szokás, hogy vót egy táltosgalamb, azt elengedték, s amelyiknek a vállára felszállt az a galamb, hát az lett a király. Hát ő es felhágott egy kerítésre, egy oszlopra, hogy nézze, hogy engedik azt a galambot el. Hát mint a galambot elengedték, fordult a galamb ide, fordul tova, repkedik ide, valamit mintha keresett vóna. Hát odamegy ingyenesen, ahol a Mátyás gyerek vót, legénke vót, és felszáll a vállára.
Hú, de az urak megharagudtak.
– Nem lehet azt a rongyos gyereket, nem lesz az király, eltévedt a madár!
Lezavarták onnat a Mátyás legént, menjen félrébb, ne tátsa ott a száját.
Hát leszállott a kerítésről, elment egy másik fa alá, onnét nézte. Még elengedték a galambot másoccor es, hát még megkereste Mátyást és még a vállára ült. Akkor az emberek zúgolódni fogtak az urak ellen:
– Nem szabad többet elzavarni a gyereket, mert a galamb táltosgalamb, ez kell a király legyen. Mátyást bevitték, felkoronázták, és ő lett a király. S igazságos is vót, mindenütt igazságot csinált.