Kríza Ildikó gyűjtése

Mátyás királlyá választása
Szerb bugarstica


Magyar urak jó Budába egybegyűlnek nagy tanácsba,
Magyar urak, bánok;
Hányja-veti a tanácsuk, hogy ki légyen a királyuk.
Misics István uraságra esik ekkor választásuk,
Úri választásuk.
A dolognak hírét hallja, mindent megtud János vajda,
Nyomba készül gyors útjára, pattan nyergelt paripára
Híres János vajda;
Vágtat, méne jó urával egyenesen Budavárnak.
Elkísérte gyors útjába’ édes fia, kis Mátyása,
Fia, kis Mátyása.
Paripája gyorsan ére a budai erősségbe;
Hol az urak lakomára egybegyűltek, ott leszálla,
Úri lakomára.
Adj Istennel jő hozzájuk jó vajdájuk, Magyar János
És az urak valahányan tisztelettel felállának,
Magyar urak, bánok,
Őt ültetik díszes székre, lakománál asztalfőre,
És amikor végén járnak úri ebéd lakomának,
Magyar urak, bánok,
Felkel és int, asztalt bontat jó vajdájuk, Magyar János.
Azután meg az uraknak emígy szólva szóla halkkal
János jó vajdájok:
„Ki az, akit énnélkülem királyságra kijelöltek?”
Most az urak tisztelettel csendes hangon így feleltek,
Magyar urak, bánok:
„Misics István urasága emelkednék királyságra!”
És most ismét Magyar János csendes hangon szól hozzájok,
János jó vajdájok:
Koronánkat ide kérem, hadd röpítsük a felhőkbe,
És figyeljük éberséggel, kinek száll le a fejére,
Jó magyar vezérek!
Azt emeljük királyságra, az lesz urunk jó Budába!”
És az urak hajlongással hallgatnak a jó tanácsra,
Magyar urak, bánok:
Felröpítve koronájuk magasra a levegőbe,
A korona leszálltába’ íme Mátyás fejét érte,
János fiát érte.
Ilyet látva, csodálkoznak; nem tetszik ez bizony soknak,
S egyik-másik bátorsággal szól ily szókkal a vajdának,
Magyar urak szólnak:
„Nem ruházzuk bíz’ reátok az országot, királyságot!”
Ilyen szókra az uraknak ígyen felel János vajda,
Híres János vajda:
„Nem azért jött kis Mátyásom, hogy ő légyen a királytok,
Azért jőve kis Mátyásom, paripámra kell vigyázzon,
Kis fiam, Mátyásom.”
Nem sok idő telt azóta s Magyar János ismét szóla:
„Koronánkat ide kérem, had röpítsem a felhőkbe,
Jó magyar vezérek,
És figyeljük éberséggel, kinek száll le a fejére!
Azt emeljük királyságra, az lesz urunk jó Budába’!
Magyar urak, bánok!”
S a korona leszálltába’ szálla ismét kis Mátyásra.
És az urak valahányan üdvözlik a királyságban,
Mátyást királyságban;
Ám egyikük megtagadja: atyja maga, János vajda.
A koronát gyorsan véve Mátyás fürtös szép fejéről,
Mátyás szép fejéről,
Édes fiát szólítgatja, jobbik kezét megragadja
S a budai palotából kivezeti, kizáratja,
Mátyást kizáratja,
És kezd szólni ily szavakkal Magyar János az uraknak:
„Koronánkat harmadízbe’ röpítsük fel a felhőkbe,
Jó magyar vitézek!
És figyeljük éberséggel, kinek száll le a fejére!
Azt emeljük királyságra, az lesz urunk jó Budába’,
Híres magyar bánok!”
S koronájuk harmadízbe felröpítik a felhőkbe,
Ott, hol álla palotájuk, szállton száll a koronájuk,
Uram, koronájuk!
Szinte látszott, hogy kereste, hol is van a Mátyás feje,
Mindhiába, nem találta a budai palotába’
Uram, koronájuk!
Elröpüle, le se szálla a budai palotába’,
Szállton szálla, míglen végre szállhat Mátyás szép fejére,
Korona fejére!
Most az urak valahányan üdvözlik a királyságban,
Most már meg nem tagadhatta jó atyja se’, János vajda,
Mátyást édesatyja.
Nyomba’ meg is koronázta a tanács ott Budavárba’.