Kríza Ildikó gyűjtése

Mátyás király mög a szállásadó cigányok
Szeged-Alsóváros (Csongrád megye)


Mátyás király kiadta, hogy szállást nem szabad anni senkinek, csak a vármegyeházában. Akkor osztán Mátyás király, hogy tögyön egy próbát, fölőtözött, mint egy muzsikás cigány. Hát vött a hónya alá egy hegedűt, osztán mönt a faluba. Hát mos huva mönjön? Bevetődött egy cigányházhon.
– Jó estét, sógorasszonkám! – mondja. – Hát a sógorkám hun van?
– Odavan basabélni.
– Sógorasszonkám, itt hánék én magukná!
– Jaj, sógorkám, itt bizon nem löhet! Mátyás király ha mögtudja, fölakasztat bennünket.
– Egyalok én korán rögge, sógorasszonkám!
– Hát, akkó mi csináljunk, sógorkám?
Vitt be neki szalmát, és lefeküdt. Hajnalba hazamönt a cigány.
– Hát, e kicsoda, asszony, itten?
– Hát, a sógorkám.
Osztán a cigány főkőtötte, és mondta a feleséginek:
– Hozd a káposztát mög a bokdit!
Osztán öttek jóízűt. Utána mögen aludtak, mer még hajnal vót. No, osztán mikó világosodott, Mátyás király eköszönt tőlük:
– Isten áldjon, sógorkám mög sógorasszonkám!
– Osztán el ne áruljá bennünket, sógorkám, hogy itt háltál!
– Isten ments! Mög se állok én ebbe a faluba, mék tovább.
Nohát, mos mög is vótak egy darabig pihenten a cigán mög a cigányasszony. Eccő gyün ám egy levél, hogy egy bizonyos napon mögjelönjenek Mátyás király előtt.
– Jaj nekünk, most mögötte a sógorkád a fejünket! Fölakasztat mos bennünket Mátyás király!
Mit vót mit tönni, bemöntek hozzá egy nap. Mikor osztán főmentek Mátyás királyhon, minnyá lecsukatta üket egy tömlöcbe. De mostan viszik ám be Mátyás királyt is közébük. Ugyanabba a ruhába, ugyanavva a hegedűve. Aj, mikó möglátta űtet a cigány mög a cigányasszony, nekiestek, Mátyás királyt ütni, verni, piszkóni:
– Fene ögye mög azt a nagy orrú anyádat, mos temiattad fölakasztat Mátyás király!
Nohát, osztán Mátyás király nem maradt bent sokáig. Úgy vót, hogy mingyá kivigyék. Mer máskülönben talán agyon is verték vóna. Eccö osztán hívatták üket Mátyás király elejibe. Nohát, mos mán átak a király előtt. Kérdözi a király tűlük:
– Hát nem tudtátok tik, hogy nem szabad szállást anni senkinek se?
– Jaj, fölséges királyunk, odagyütt a szögény sógorkánk, fájt nagyon a lába, oszt mögsajnátuk. Nem bírt szögény továbbmönni mán.
– De még vacsorát is adtatok neki!
– Aláson mögkérem a fölségös királyunkat; adtunk neki – mondja a cigányasszony.
– Hát, mit adtá neki önni?
– Hát, fölségös király, egy kis káposztát mög bokdit.
– Osztán tunná-e most olyan káposztát főzni mög bokdit sütni?
– Ó, uram királyom, tudnék én, csak vóna mibűl!
No, mingyár a cigányasszony lött a szakács. Mátyás király kiadta a főszakácsnak, hogy mindönt, amit a cigányasszony kér, adjanak neki. Nohát, mikó mögfőtt a káposzta, mögsűt a bokdi, Mátyás király összehíjta az ű miniszterjeit, oszt öttek. Mikó jóllaktak, aszonta a cigányasszonynak:
– Süss most egy akkora bokdit, mint egy taligakerék!
No, mikor osztán megsűt a bokdi, Mátyás kiszödte mind a bélit a bokdinak, osztán telerakta arannyal. Osztán átadta a cigánnak mög a feleséginek, és rájuk parancsót:
– Ezt a bokdit csak úgy szegjétek mög, hogy senki se lássa, csak ketten magatok! Mert ha mögtudom, fölakasztatlak bennetöket. És mihán hazamöntök, mingyá szegjétök mög!
No, osztán mikor emmind mögvót, Mátyás király kocsiba fogatott, a kocsit mögrakatta önnivalóva, és hazavitette üket. Mikor osztán hazaértek, a kocsit eküldték. Osztán mögszegték a bokdit, amibül osztán kidűt a sok arany. A cigán mög a cigányasszony hóta napjáig emlögette Mátyás királyt.