Kríza Ildikó gyűjtése

Mátyás király és a cigány béres
Egyházaskér (Vajdaság)


Vót egy gazda cigány. Azt írta a háza végire:
– Nincs sömmire sömmi gondom.
Mátyás királ möglátta, hogy mi van a cigán házán kiírva.
Elővette a cigánt:
– Hogy merté ilyet kiírni ilyen szűk esztendőbe? – mondta Mátyás királ. – Ha nincs gondod, majd adok én! – gondolta magába.
Akkor adta föl:
– No, cigán, ha ki nem találod, még én visszagyüvök, hogy hun a világ közepe, akkó vége az életödnek! Mög hogy én mit gondolok? Hogy én mijön állok?
A cigán nagy gondságba esött. Se inni, se önni nem tudott a nagy gondtú.
Azt möglátta a cigán bérösse, aszongya:
– Uram, mí búsulsz te?
– Ússe segíts te azon!
– Dehogynem! – aszongya. – Segítek ín!
– No, ha segíts te a bajon, neked adom a lányomat felesígül! Mög ha meghalok, neked adom az egísz vagyonomat!
Visszaérközött Mátyás királ. Akkor a cigán bérös kilépött a cigán elébe.
Asz kérdözi a cigántul Mátyás királ:
– Nohát, cigán, kitanátad-e mán, hogy hun a világ közepe?
Aszongya a cigán – mögverte a lábával a fődet –, aszongya:
– Itt van, uram, itt!
– Hát a másikat, hogy mit gondolok én?
– Azs gondólja király ífilsíge, hogy a gazsdájával beszíl, pedig csak a bíressivel.
Akkó mondta:
– No, ha ki nem tanálod, hogy én mijön állok, vége az életödnek!
– A cipőtalpán, uram, a cipőtalpán! – Igaza vót, azon állt!
Így a cigán bérös feleségül kapta a gazda cigán lányát, oszt később elkapta az egész vagyomját.