Kríza Ildikó gyűjtése

Máttyás király és a szegén favágó
Andrásfalva (Bukovina)


Máttyás király eccer az erdőben amind sétált, hogy-hogy nem, elveszett. Bolyongott erre, ment arra, nem talált ki az erdőből. Meglátott egy szegén favágót. Odament, s köszönt neki.
– Segítsen az Isten, te szegény favágó!
– Hát biza reám es férne a segítség – mondja a szegén ember. De a szegén ember nem üsmerte meg, hogy kicsoda ez. Hanem csak egy úrnak nézte Máttyás királyt. Mondja neki Máttyás király:
– Hát, te szegén ember, vannak-e gyermekeid?
– Vannak biza, uram, négy, két szép fiam s két leányom.
– Hát aztán van-e pénzed?
– Hát az es van, amennyi eppe kell. De tudod, uram, én a pénzemet háromfelé osztom örökké.
– Hát azt te hogy csinálod? – kérdezi Máttyás király.
– Én úgy, hogy egyik részit örökké, az egyik részivel az adósságomat fizetgetem. A másik részit kőcsönadogatom.
– S hát a harmadik részit?
– Azt a sárba vetegetem.
– Ejnye hát, én még elyen beszédet nem es hallottam – mondja Máttyás király. – Hát mondd el nekem, hogy hogy értsem ezt, mit jelent?
– Úgy, uram, tudod-e, hogy az első részit, az adósságomat fizetgetem, az azt jelenti, hogy nekem még van édesapám s édesanyám, s azok felnöveltek. Azokat most én tartom el. Azétt fizetgetem a régi adósságaimot. A második, az meg, van két fiam, s azt kőcsönadogatom nekik. Hogy majd ha én megöregedek, akkor azok visszafizetik nekem.
– Hát a harmadik mit jelent?
– A harmadik azt jelenti, hogy a harmadik részit sárba vetegetem, mert azt a két leányomra kőtöm. Ruházom őköt, s azok nekem sose adják vissza. Férhez mennek, s otthagynak ingemet. S ez azt jelenti.
– Jaj, be éles eszed van! Vág, mind a beretva! – mondja Máttyás király. – De hallod-e, te szegén ember! Én ebbe a nagy erdőbe elvesztem. Nem vezetnél-e ki?
– Jaj, uram, nem érek én rea vezetgetni senkit se! A szegén embernek dógozni kell seetni.
– Megfizetem én neked a napszámodat, csak vezessél ki ebből az erdőből!
– Hát, úgy igen, pénzétt azt szívesen megteszem.
S avval elindultak az erdőn, hogy kivezesse Máttyás királyt a szegén favágó. Hát, amind mennek, ballagnak, beszélgettek. Kérdezi Máttyás király:
– Hát aztá, te szegén ember, láttad-e már a királyt?
– Nem én még, uram, sose láttam, de szeretném meglátni, amíg élek.
– Most kiérünk ebből az erdőből, s ott rettentő sokan lesznek, a mezőn dolgoznak, s mikor meglássák a királyt, mindenki leveszi a fejiről a kalapot. Csak a király lesz egyedül kalapba. Akkor ott meglátod.
Hát, erre a beszédre ki es értek ők az erdőből. Hát, csakugyan rengeteg sok nép dógozott, de amikor meglátták a királyt, mindenki lekapta a fejiről a kalapot. Aszongya a szegén ember:
– Jaj, uram, nézz oda, itt mindenki hajonfejt van! Csak mü ketten vagyunk kalapba! Hát most melyikünk a király? Én vagy te?
– Hát, egyikünk biztoson az – mondja Máttyás király, s megveregette a szegén embernek a hátát, s avval továbbmentek. Gazdagon megjutalmazta a szegén embert, s még ma es élnek, ha meg nem hótak.
Tiszta igaz vót, úgy láttam, mind most.