Kríza Ildikó gyűjtése

Mátyás király aranyszőrű báránya
Pürkerec (Brassó megye)


Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király, hogy:
– Úgy hallottam, hogy egy aranyszőrű báránya van.
– Igaz – azt mondja –, nekem van a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom, és oan csobánom van, hogy sosem hazudott.
A burkus király azt mondta:
– Én megmutatom, hogy hazud.
– De – azt mondja Mátyás király – a nem hazud, oan nincs!
– De én megmutatom, hogy hazud, mert én megcsalom, hogy muszáj, hogy hazudjon.
Azt mondja Mátyás király, hogy:
– Én es fogadok akármibe, hogy nem hazud. Fele országomat odaadom.
Azt mondja a burkus király:
– Én es odaadom fele országomat, ha nem hazud.
Jó, mán kezet fognak, avval jóccokát mond a burkus király, és elmenen onnat más szállására. Ott felöltözött a burkus király ilyen parasztgúnyába, és elment ki a tanyára. Köszönti a csobánt. Fogadja a csobán.
– Isten hozta, király uram!
– Honnét üsmersz te engemet, hogy én király vagyok?
Azt mondja a csobán:
– Üsmerem én a szován, hogy maga király.
Azt mondja a burkus király:
– Adok én neked sok pénzt és hat lovat és hintót, add nekem az aranyszőrű bárányt!
– Jaj – azt mondja –, a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király.
Sok pénzt ígért neki, nem, egyként se egyezett belé.
Hazamegyen nagy búsan a szállására, és ott búsul, és ott volt a leánya es. Azt mondja:
– Ne búsuljon, mert elmenyek én egy csomó színarannyal és megcsalom én.
Vitt egy ládácska színaranyat és egy üveg bort jó mézesen, hogy a csobánt megcsalja. De azt mondja a csobán, hogy neki nem szűkös a pénz, Mátyás király felakasztatja, ha kérdi, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig mondott a leány, addig incselkedett, hogy megitták a bort, de a leánynak kellett elébb innia belőlle, hogy lássa, nem tett-é valami étetőt beléje. Oan kedve kerekedett aztán a csobánnak, hogy azt mondja: odaadja, ha hagyja, hogy vélle háljon, de pénz nem néki nem kell, mert pénz néki elég van.
Sokat nem szokotálódott a leány, hagyta, hogy vélle háljon. No, azután azt mondja a leány a csobánnak, hogy:
– Nyúzd meg a bárányt, és a húst edd meg, mert nékem a húsa nem kell, csak a bőre.
Hazavitte nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No, örvendezett az apja es, hogy a leánya meg tudta csalni a csobánt.
De reggel lett, és búsult a csobán, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Jött haza a csobán, hogy a királynak mondja meg, ha mit tud hazudni. Útközben bészúrta a botját egy féreglikba, és a kalapját reatette. Elhátrált tőlle, még nekiment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király:
– Mi újság a tanyán? – Mán a kalapja.
Mondja újra a csobán:
– Ott bizon nincs más, az aranyszőrű bárány elveszett, a farkas megette.
Mikor azt kimondta, megéjedett.
– Hazudsz, mert akkor a többit es megette volna!
Avval kivette a botját, és hazament esmég a király felé. Esmég talált egy féreglikat, és esmég beletette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak:
– Mi hír van a tanyán?
– Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bédöglött a kútba.
– Hazudsz – azt mondja a király –, mert a többi es bédöglött volna!
Esmént kivette a pálcát, és ment hazafelé. Harmadszor es talált egy féreglikat, belétette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak:
– Mi újság a tanyán?
– Ellopták az aranyszőrű bárányt.
– Te, hazudsz – mondta a király –, mert a többit es ellopták volna!
Kivette a kalapját, és továbbindult Mátyás király palotájába, és ott a burkus király a leányával az asztalnál ültek. No, osztán bémenen, és köszönti a két királyt és a leányt es. De mán a bőrt odavitte volt Mátyás királynak a burkus király, és most várták, hogy hazud-é, mert ha hazudott volna, Mátyás király elvesztette volna a fele királyságát. Kérdi Mátyás király:
– Mi újság a tanyán?
– Nincs egyéb semmi, mint az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal felcseréltem.
De volt-é Mátyás királynak öröme! De azt mondja:
– Hát hozd bé a bárányt!
De azt mondja a csobán:
– Ott középhelyt ül a két király közt.
– Bravó – mondta Mátyás király a csobánnak –, hogy nem hazudtál, má most néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőlle elnyertem.
– No – mondja a burkus király –, én es odaadom a leányom, úgyes megkóstolták egymást.
És úgy lett a csobánból burkus király.