Kóka Rozália gyűjtése

Mátyás király Bécsben



Mátyás király Bécset ostromolta. Szerette volna tudni, hogy az osztrákoknak mennyi az élelme, hány katonájuk van? Ki akarta fürkészni, meddig bírják még az ostromot. Törte a fejét, hogy tudna észrevétlenül bejutni Bécsbe.
Az udvari bolondja azt javasolta, üssék ki két kocsikeréknek a küllőit. Kössenek maguk elé surcot, melles kötényt, amilyen az osztrák parasztoknak van. Gurítsák maguk előtt a kerekeket, mintha bognárhoz vinnék javíttatni. Úgy is tettek, s szerencsésen be is jutottak Bécsbe.
Járkáltak fel-alá, a két rossz kerékkel, estig. Akkorra már nagyon megéheztek. Az mondja Mátyás király:
– Gyere pajtás, menjünk be egy kocsmába, együnk valamit!
Bementek egy kocsmába, kérdezi a pincér, hogy mit ennének?
– Ennénk hat főtt tojást! – mondta Mátyás király.
– Egész Bécsben nincs hat tojás – mondta a pincér. Mátyás király – vesztére – kivett a zsebéből egy aranytallért, s megmutatta a pincérnek.
– Megkapja, ha hoz nekünk tojást!
A pincér elment, főzött hat tojást, s felszolgálta Mátyásnak s a bolondnak. De a pénzről felismerte, hogy ki a vendég! Az aranytallérra Mátyás király ábrázatja volt veretve. Na, míg ezek ettek, a pincér azt üzente a császárnak:
– Vigyázzon fölség, mert Mátyás király itt eszik a kocsmában!
Mindjárt ott termettek az őrök, s körülvették a kocsmát.
– Menekülj! – kiáltott Mátyás király a bolondra, mikor neszét vette a dolognak.
A bolond futni kezdett, az őrök meg utána vetették magukat. A sötétben azt hitték a katonák, hogy Mátyás királyt kergetik. Mátyás szép nyugodtan kisétált a kocsmából, még a tojásokat se fizette meg.
Éjszaka mindennek alaposan utánanézett. Másnap reggelre megkerült a bolond is. Semmi baja nem lett, csak egy kicsit megfuttatták. Most fogták a kerekeket, kerestek egy bognárt, s megjavíttatták a küllőket.
Elindultak ki a városból. Hajtották maguk előtt a kereket.
– Gut? – kérdezte az őr.
– Ja! – felelte Mátyás király.
Csak akkor mertek nevetni, amikor már jó messze voltak a városkaputól.
Harmadnap Mátyás király elfoglalta Bécset. Mikor az ostromnak vége lett, Mátyás király kapott egy idézést a bíróságtól: Ekkor és ekkor jelenjen meg! Egy bécsi kocsmáros beperelte, hogy megevett nála hat tojást, s nem fizette meg. A hat tojásból lett volna hat csirke. A hat csirkéből lett volna hat tyúk. A hat tyúk isten tudja, mennyi tojást tojt volna. Az elmaradt hasznot Mátyás fizesse meg!
Bosszankodott Mátyás király, mikor megkapta az idézést, mutatta a bolondnak. Azt mondta a bolond:
– Egyet se búsuljon felség! Majd én leszek az ügyvivője. Ne féljen, megnyerjük a pert!
A tárgyalás nyolc órára volt kitűzve. Várják a bolondot, várják. Még nincs ott az ügyvéd, nem is lehet kezdeni a tárgyalást.
Dél is elmúlt már, mire megérkezett az ügyvéd. A bíró mérgesen ráförmedt:
– Hol volt kend ilyen sokáig?
Azt válaszolta a bolond:
– Tudja, bíró úr, nálunk most van a búzavetés ideje. Meg kellett vizsgálnom, hogy a szolgáim jól megfőzték-e a búzát, mielőtt elvetik.
– Ügyvéd úr, maga megbolondult? A főtt mag nem kel ki! – mondta mérgesen a bíró.
– Nem bizony! – vágott vissza a bolond. – De, uram, mi is főtt tojást ettünk, abból se lett volna csirke!
Így aztán Mátyás király a pert megnyerte.