Kóka Rozália gyűjtése

Mátyás király meg a rátótiak



Egyszer Mátyás király Rátóton utazott keresztül. Éppen a falu közepén eltörött a szekere kereke. Amint ott vesztegelt, a faluban elterjedt a híre, hogy ott van Mátyás király. Megtudta az elöljáróság is. Mátyás elé járultak és nagy tisztelettel beinvitálták a községházára, hogy pihenjen, míg a kereket megjavítják.
Míg a király pihent, az elöljáróság tanácskozni kezdett, hogy mivel kínálják meg őfelségét.
– Kínáljuk meg dióval – javasolta az egyik atyafi.
– Inkább vendégeljük meg szilvával! – mondta a bíró, mert Rátóton ritka jó szilva terem. Ebben meg is egyeztek.
Szedtek öt kosár szilvát, s szépen felsorakoztak. A bíró meg kitanította őket, hogy mindent úgy tegyenek, ahogy ő tesz.
Amikor a király elé értek, a bíró megbotlott a szőnyegben. A drága, jóféle szilva mind Mátyás király lába elé borult.
No, a többi atyafi se volt rest! Sorra hasra vágták magukat a király előtt, s kiborították a szilvát.
A király majd hanyatt esett a kacagástól. A testőrei méregbe gurultak a sok ostoba elöljáró láttán. Felmarkolták a sok, drága jó szilvát, s mind a fejükhöz csapkodták. Futott ki az ajtón az egész elöljáróság, a bíróval az élen.
Mikor megállottak, az egyik ember felkiáltott:
– Mégiscsak okos ember a mi bíró urunk! Tudta, hogy szilvát kell vinni a királynak. Képzeljék el kegyelmetek, mi lett volna velünk, ha diót vittünk volna?!