Egyéb mesék

Miből van a legtöbb a világon



A nevezetes Podjebrád György cseh király ellen viselt hadat Mátyás király; egyszer a sátorában a vezéreivel mulatozott, Újlakival, Zápolyaival, Kinizsivel, Geréb Péterrel. Túl voltak már a tanácskozáson, hát csak az időt töltötték, mindenféle tréfás beszédekkel. Már akkor bent volt a sátorban a király bolondja is, mert az is mellette volt urának a hosszú táborozások alatt.
Fölvetette Mátyás azt a kérdést, hogy vajon miből van a legtöbb a világon?
Kinizsi azt mondta:
– Szegény emberből. Újlaki azt mondta:
– Gyerekekből, mert az több, mint a szegény. Zápolyai azt mondta:
– Fűszál több a földön, mint gyerek. Geréb Péter meg azt mondta:
– De csillag több van az égen, mint fűszál a földön. Mátyás király ránézett a bolondra, aki ott kuksolt egy zsámolyon a sarokba.
– No, komám, te mit gondolsz?
– Azt gondolom, komám, hogy orvosból van a legtöbb a világon.
Nevették a vezérek ezt a gondolatot, a király is nevetett.
– Igazán bolond vagy, komám, ha olyan bolondot gondolsz.
A bolond, hogy így kinevették, felállott, kiment, átalment a szomszéd kis sátorba, amelyik az ő kvártélya volt. Úgy látták az urak, hogy nagyon elbúsulta magát a bolond.
Egy perc alig telik el, hát hallják, hogy krisztustalanul óbégat a bolond a sátorában, mintha csak elevenen akarnák megnyúzni.
Rögtön jönnek is, jelentik a királynak, hogy a kedves bolondja olyan rosszul van, talán a végit járja. Felkelnek az urak, a király is, átalsietnek a bolondhoz, vajon mi lelte szegényt.
Hát az a földön fekszik, csak nyög keservesen. Kérdik, hol fáj, mi fáj, nem szól semmit, csak rúgkapál, csak vonít, ahogy hozzáérnek.
Nagyon sajnálták, törték a fejöket, mit kéne csinálni. Azt mondja Zápolyai:
– Eret kell vágni rajta! Újlaki azt mondta:
– Hamar, piócát hozzatok, az lesz könnyebbségire! Geréb Péter azt mondta:
– Öntsétek le egy veder hideg vízzel! Kinizsi meg gyürkőzött:
– Nem a, hanem jól összetapogatom az egész testét a nyavalyásnak, attól, tudom, talpra áll.
De már begyülekeztek többen a sátorba főemberek, az is mind kommendált valamit, egyik meleg bort, másik valami gyógyító gyökér levét, harmadik ráolvasást, nem is lehetett már egyiknek a szavát a másiktól érteni.
Felugrik ám a bolond, semmi baja, azt mondja huncut pofával a királynak:
– Látod, komám, ezt a tucat doktort itt a sátorba? Ha ezen a kicsi helyen ennyi az orvos, mennyi lehet az egész világon?
Örült Mátyás a bolond beszédének, cseppet se haragudott, hogy így bolonddá tette őket az urakkal együtt a bolond.


Forrás: Szép Ernő: Mátyás király tréfái, Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 2006, (Tizenegyedik kiadás), 75–77. o.