Kríza Ildikó gyűjtése

Mátyás álma
Szeged környéke (Csongrád megye)


Mátyás király azelőtt béres volt. Egyszer álmában angyal jelentette neki, hogy ő lesz a király.
A gazdájának hat ökre volt. Amikor szántott, mindég csára hajtotta az ökröket. Egyszer is, amikor a gazdájával szántott, elkezdett az eső szitálni.
Azt mondja a gazdája:
– Jó volna már frustukulni, de mindenütt sár van!
Avval Mátyás megfordította az ekét, a vasra tette a kenyeret, a tarisznyát meg a tézslára akasztotta. Tíz óra körül lehetett az idő, azt mondja a gazdája:
– Ma királyválasztás van. Hallod-e, Mátyás, még te is lehetsz király!
– Akkor leszek király, mikor az ostor nyele kizöldell.
Belemennek a másik barázdába, kizöldellt az ostor nyele. A barázda közepén fejére szállt a korona, és hogy Mátyás az ostorral csapott az ökörre, akkor ütődött fére a kereszt a koronán. Azóta is úgy áll.
Este, ahogy beértek, jöttek is érte, vitték az országházba. Mindjárt megtanult írni, olvasni. Ő lett a király.
Mikor átvette az ország kormányát, mivel szent volt, az Úristen neki szárnyat adott. Nem is volt olyan igazságos király sem azelőtt, sem azután, nem is lesz.
Mikor hat ökrön szántott az egyik, a másik meg két ökrön, odament, akinek hat ökre volt.
– Szántogat kend, öreg?
Megáll az öreg, két ökrét elvitte, odaadta annak, aki két ökrön szántogatott. Megy tovább, látja, hogy a parasztember hat lovon szánt, mindjárt mondja:
– Jó napot adjon Isten, öregapám!
Két lovat mindjárt kifogott, odaadta a szegénynek.
Mátyás király palotáján annyi ablak van, ahány nap van az esztendőben.