Kríza Ildikó gyűjtése

Mátyás mög a kamarás
Kákics (Baranya megye)


Mátyás királnak eccör izentek Besztercebányárul, hogy az aranybányászok nem tudnak élni.
Mátyás akkor nem möhetött, halem maga helött ekűdte a trónörököst. Ez Besztercebányán bemönt egy házhó, oszt hogy nagyon ehös vót, enni kért. Az öregasszony, aki ott vót, azt mondta nekije, hogy csak tojást tud adni kenyérre. Az is jó vót, elfogadta. Emondi osztég az öregasszonynak, hogy a kamarásná szeretne munkát kapni az irodán. Rászót az öregasszony, hogy mast pedig egy köllene.
– Én e meröm vádúni, mert én mindönhő értek! – mondi nekije a trónörökös.
El is mén a kamaráshó. Ott csakugyan köllött egy embör. Mögfogadták.
A trónörökös a kamarás lányáva hamar összegabalyodott. Evve vadászatra is akart mönni, de az nem akart, mert fét, hogy aptya megharagszik, hogy az nem végzi el a dógát.
Mátyás má győzte várni, hogy a trónörökös nem mén haza. Fogta magát, ü is emönt Besztercebányára. Ü is az öregasszonyhó mönt, aki nekije is tojást adott enni, mégpedig hatot. Itt möghallotta, hogy másnap a kamarásná nagy bál lösz. Rögge emögy a templomba, ott láti, hogy amint a kamarás a templomba mögy, elejbe a fődre aranytányérokat raknak. Mast má Mátyás is látta, hogy ezér nem tud a szegénység élni. Visszamönt az öregasszonyhó. Ennek egy írást adott átó, amire ez vót írval:
Ett járt Mátyás királ, ott övött mög hat tojást, ett látta járni aranytányéron a kamarást.
Möghatta, hogy adja át a kamarásnak. Az öregasszony azt mondta, hogy ü azt nem meri!
– Ne féljen, mert én vagyok a királ! – bátorította fő Mátyás. Avva emönt haza.
Az öregasszony az írást csakugyan át is adta. A kamarás, ahogy elóvasta, mingyár szívgörcsöt kapott, oszt meghót. A trónörökös a kamarás lányát evötte, avva mönt haza. Otthun asztán báccsátul bocsánatot kért, hogy ollan soká emaradt.
A szegényök Besztercebányán ezután mög bírtak élni.