Kríza Ildikó gyűjtése

Mátyás király meg a juhász
Zenta (Vajdaság)


Ecce, mikor Mátyás király az országot járta, ráesteledett, oszt egy juhászhon ment éjcakára. A juhász éppen birkapaprikást főzött, oszt meghítta a királyt is, mert nem tudta, hogy ű a király. Mikó esznek, ecce csak a király bicskájára egy olyan darab hús akadt, ami nem köllött neki, oszt visszalökte a bográcsba. Erre a juhász fogta magát, oszt a kése nyelivel egy nagyot csapott a király kezire.
– Tanuljon meg becsületesen enni! – aszongya.
Megették a paprikást. Reggel köszöni a király a szállást meg a vacsorát, oszt aszongya a juhásznak, hogy látogassa meg űtet Budán, mer ű ott varga a királynál.
– Olyan pár bocskort szabok kennek – aszongya –, hogy haláláig etart.
Mikó hazaért, mindenkinek mondta, hogyha gyün egy juhász, igazítsák hozzá.
Nemsoká el is gyütt a juhász. Kérdezi a palota kapujába az őröket, hogy hun van a Mátyás király vargája. Azok oszt vezetik is mingyá a királyho. Csak ebámult a juhász, mikó látta a szebbnél szebb szobákat, hát még mikó látta az ű ismerősit a fínyes urak közt.
A király szépen fogadta a juhászt, mindjárt hítta ebédölni, de megmondta neki, hogy ezeket az urakat is tanítsa meg enni, min ahogy űtet tanította.
Leűnek az ebédhö, hát az egyik úr mindjárt visszalöki a késiről a tálba, amit kivett. A juhász meg a kés nyelivel egy jót rácsapott a kezire.
– Tanuljon meg az úr emberségesen enni!
Az urak mindjárt előrántsák a kardjukat, hogy összevagdossák a juhászt, de a király aszongya:
– Hagyjátok csak, engem is így tanított meg emberségesen enni.
No, mikó vége van az ebédnek, aszongya a király:
– Mutassa meg kend ezeknek az uraknak, hogy hogy szokott a juhász nézni a birkái után!
A juhász mindjárt rátámaszkodik a botjára, oszt néz. Aszongya a király az uraknak:
– Próbáljuk ki, mennyit bír el ez a juhász!
Azzal fogja a drága szép köpenyét, oszt ráteríti a juhászra. Int az uraknak, hogy űk is csinálják utána. Mikó már mind ráterítette a köpenyit, aszongya a király:
– Gazember az, aki ennek a juhásznak nem ad tíz aranyat a saját köpenyiért.
Nem nagyon tetszett az uraknak, de mindegyik, aki levette a köpenyit, adott neki tíz aranyat. Alig fért bele a juhász szűre ujjába.
– No – aszongya a király –, mos má mehet, fődi, olyan bocskort varrtam kendnek, hogy haláláig eltart.