Kóka Rozália gyűjtése

Mátyás király és a cseh vitéz



Mátyás király idejében élt egy nagy, otromba cseh vitéz. Arról volt híres, hogy senki se bírta legyőzni. Végül már egy ember se akadt az országban, aki meg mert volna vele vívni.
Mátyás király kihirdette, hogy jelentkezzen, aki ki mer állni a cseh vitéz ellen. A győztesnek nagy jutalmat ígért, de bizony a felhívásra senki nem jelentkezett.
Mit tegyen a király? Már nem bírta nézni, hogy a nagy cseh Buda várában pöffeszkedik. Gondolt egy merészet, hogy ő áll ki a cseh bajnok ellen. Természetesen álruhában!
Az volt a baj, hogy a párviadal csak úgy volt érvényes, ha a király is jelen volt. Mátyás valahogy kiokoskodta, hogy nélküle is megtarthassák a bajvívást.
Mikor a bajvívás napja elérkezett, Mátyás király páncélruhába öltözött. Fejére páncélsisakot, a kezére páncélkesztyűt húzott, és megjelent a küzdőtéren. Megkezdődött a viadal.
A nagy cseh olyanokat bődült, mint egy oroszlán, s vadul rontott ellenfelére, de Mátyás se hagyta magát. A tömeg közben lelkesen biztatta az ismeretlen magyar vitézt:
– Üsd, vágd! Nem apád! Hajrá, magyar! Hajrá, magyar! – kiáltoztak, hogy csak úgy zengett tőle Buda vára.
Végül Mátyás legyőzte a cseh vitézt. Volt nagy örömujjongás!
– De hát, ki ez az ismeretlen nemes vitéz, aki legyőzte a cseh óriást?
A nép s a főurak követelték, hogy vegye le a sisakját, mutassa meg az arcát! Mátyás felnyitotta páncélsisakja rostélyát, mindenki elámult. A nép üdvrivalgásban tört ki:
– Éljen Mátyás király!
– Éljen-n-n-n! – visszhangozták Budavár falai.