Galeotto Marzio írásai

Bölcs mondás



Azok között a tudós férfiak között, akik a király udvarát napról napra megtöltötték, volt egy hatujjú ember: a jobb kezén két hüvelykujja volt. Nagyon gyötörte miatta a szégyen, minthogy sokan torz dolognak tartják a hatodik ujjat a kézen. A király is azt mondta, hogy a hatujjúnak elégséges oka van az ingerültségre, mert az ilyen korcs dolgokat a régiek is baljós jelnek tartották, áldozattal próbálták jóra fordítani, és mindig a szerencsétlenség előjelének tekintették. Lucanus szavai is ezt erősítik meg a következő verssorban:
     Monstrummá tehet embert tagjai módja s a száma
És ezt józan ésszel is bizonyíthatjuk. Igen ritkán rejlik a szörnyeteg testben nem szörnyeteg és nem torz erkölcs. A lélek ugyanis, mint ezt tudós férfiaktól hallottam, az orvosok véleménye szerint a test külsejét formázza. Tehát ha szemére vetjük az embernek, ami benne korcs, csupán a hibáit ostorozzuk. Mindenki haragszik, ha a becstelenek közé számítják, mert nincs olyan gonosz ember, aki a gonoszság nevezetétől ne irtózna hevesen, és noha kívánja is, követi is a rosszat, semmiképp sem akarja, hogy rossznak mondják és tartsák. Hányszor láttuk, hogy sántának vagy vaknak születettek, vagy akik testük valamelyik részében korcsok voltak, lélekben is vakoskodtak, sántikáltak és ferdén ítéltek. A tökéletes természet tökéletes erkölcsöket is hoz magával. Más a helyzet azokkal, akiket a véletlen csonkított meg. Hiszen a legkiválóbb és legbátrabb királyok és császárok és vitéz katonák valamilyen baleset miatt megvakulhattak vagy megsántulhattak, mint Horatius Coclesről olvassuk, aki Porsenna király hadseregét egyedül tartotta fel a hídon, majd lezuhanva, egész életére sánta maradt. Felhozhatnám Fülöpöt, Sándor apját, és Sertoriusszal együtt Hannibált, akik félszeműek voltak, de a szentírás is elmondja, hogy Jákob, ez az igaz férfiú megsántult, mikor az angyallal viaskodott. Így mond ugyanis: „És attól kimarjult a combja.”
Aki az efféle szerencsétlenség okozta csonkulásokról ítél, azt kell mondania, hogy ezeknek az embereknek tettei nagyszerűek. Ezért nem volt helytelen, hogy Horatius Cocles azzal felelt meg valakinek, aki sántaságát kifogásolta, hogy minden lépése a dicsőségére hívja fel a figyelmet. Mert a szörnyszülöttek születnek, és nem lesznek. Nemde ősi meggondolásból el vannak tiltva a papi hivatástól a horgas orrú vagy kopasz férfiak? Úgy látszik, a természetes csonkaság istenadta jel, hogy felismerjük az emberek természetét: kit kell követni, és kit kell kerülni.