Kríza Ildikó gyűjtése

Kevély királykisasszony
Kék (Szabolcs-Szatmár megye)


Mátyás király nagyon szép király volt. Volt egy báró, akinek volt egy nagyon szép lánya. A báró kihirdette, kihírlapoltatta lányát, és azt is hozzátette, hogy annak adja a lányát, aki meg tudja mondani, hogy milyen tulka van a bárónak. Mátyás király is meghallotta ezt, de ő se tudta, hogy milyen tulka van a bárónak. Elment megnézni a lányt, mert ahogy az újságba látta a képét, hát nagyon megtetszett neki. El is ment. A lány is beleszeretett Mátyás királyba, mert szép volt.
Hiába volt Mátyás szép ruhába, azt mondta a báró, hogy ha meg tudja mondani, hogy milyen tulka van, csak akkor adja hozzá a lányát. Akkor a báró kocsisát környékezte meg a király. Mátyás ígért a kocsisnak sok pénzt, ha elárulja a titkot. De a kocsis nem akarta elfogadni.
– Nekem akkor bajom lesz, ha a gazdám elárulom – mondta a kocsis.
De csak elárulta, hogy Tetűtulok. Akkor Mátyás megajándékozta a kocsist.
A kastélytól nem messze ekhós cigányok laktak. Mátyás odament, vett egy nagyon rossz cigányruhát meg egy rossz lovat szekérrel együtt. A lú olyan rossz volt, hogy alig bírt menni. Azon ment Mátyás a báróhoz. Mikor a báró meglátja a fogatot meg a rajta ülőt, hát, ezt mondja:
– Mért nem visztek annak a kódusnak valamit enni?!
A cselédek szót is fogadtak. De mán a kocsis tudta, hogy nem kódus az, de nem szólt. Akkor beüzent a király a bárónak, hogy egypár szava volna nála. Akkor üzente, hogy menjen be. Mikor bement Mátyás, hát, kérdi a báró:
– Mit akarsz, te?
Akkor mondja Mátyás, hogy ő a lányáért jött.
– Majd ha megmondod, hogy milyen tulkom van – felelte a báró.
– Tetűtulok – felelte Mátyás.
– Elzu! Öltözni! Menni kell neked is!
Ekkor a lány nagyon sírt, hogy ő nem megy el azzal a csúf legénnyel. De csak el kellett menni, mert megmondta, hogy milyen tulka van a bárónak. Egy kevés útravalót csomagoltak a lánynak. Mennek, de a rossz lú majd felbukott, mindig az orrára akart esni. Majd a lánynak feltűnt, hogy Mátyás olyan sok mindent hozott enni. Megyen a rossz lú. Elérnek egy nagy falka jószágot. Akkor azt mondja Elzuka:
– Vajon kié lehet ez a sok szép jószág?
Akkor mondja Mátyás király:
– Nem tudom.
Akkor a lány sírt, hogy őt miért adták egy cigányhoz. Mátyás meg csak vigasztalta, hogy ne sírjon. Akkor, ahogy mennek, hát mondja Mátyás a lánynak:
– Majd te errül dugod ki a fejed a sátor alul, én meg amarrul. Egyik helyen adnak két tojást meg egy kis avast.
Úgy is vót. Akkor mentek tovább. Megint találtak egy nagy disznónyájat, de annak nem lehetett látni szélit-hosszát. Akkor mondja megint Elzuka:
– Vajon kié lehet ez a sok szép nyáj? Jaj, jaj, az mind a királyé! Miért is mentem egy cigányhoz, mikor Mátyás király kért feleségül!? Most meg egy koldussal kell megérnem.
Mentek tovább, de a lány tovább sírt. Akkor megint találnak egy nagy falka juhot. A lány megint kérdi:
– Vajon kié lehet ez a nagy nyáj?
Erre felelte Mátyás:
– A Mátyás királyé.
– Jaj, jaj, ez a sok juh most mind az enyém volna, ha Mátyáshoz adtak volna feleségül!
Na oszt mentek tovább. A rossz lú csak úgy vergelt, ki akart dögleni. Akkor találtak egy nagy ménest. Sok vót. Szebbnél szebb. Nem lehetett látni a szélit-hosszát, olyan sok vót. Akkor a lány megkérdezte, hogy vajon kié lehet az a sok ménes. Akkor mondta Mátyás, hogy Mátyás királyé. Akkor a lány jajgatni kezdett megint:
– Jaj, jaj, miért nem adtak engem Mátyáshoz, akkor ez is az enyém lenne!
Akkor mentek tovább. Mátyás rángatta a lú száját, mert az nem akart továbbmenni. Elértek egy szép kastélyhoz. Azt kérdi a lány:
– Vajon kié lehet ez a szép kastély?
– Mátyás királyé – felelte Mátyás.
– Jaj, jaj, nem lett az enyém, csak egy ilyen cigányhoz adtak – jajgatott a lány.
Akkor elértek egy kunyhóhoz. Egy asszony már várta őket, aki nagyon kedvesen fogadta a lányt. Be volt előre tanítva, ahogy Mátyás király kitervelte. Mátyás bemutatta az asszonyt mint nagymamát. A lány csak nézett széjjel, és nagyon megijedt, még edényt se látott a kunyhóba. Kérdezte is Mátyást, hogy miből fognak enni és megélni. Akkor azt mondta Mátyás:
– Csinálunk tökből tányért és kanalat, és meg fogunk élni. Én majd járok a kastélyba, te meg edényt fogsz árulni.
Akkor elmentek Elzukával egy szövetkezetbe, és megvettek egy csomó edényt. A koldus csinált egy kis sátort, és odatették az edényt, hogy Elzuka árulja, hogy nyerjenek egy kis pénzt. Úgy is vót. Akkor Mátyás felvette a királyi ruháját, és a legszebb lóra ült, és elment a piacra. Elzuka nem ismerte meg, hogy kicsoda, hogy az ő férje. Ekkor Mátyás ment, és az edény közé hajtott a lóval, és összetörette. Akkor a lány sírt, hogy ő most mit fog otthon mondani. Mondta, hogy rendőrkézre adja ezért. Akkor Mátyás mondta, hogy ne adja rendőrkézre, és adott neki az edényért háromszáz forintot. Akkor azt mondja:
– Na, fiatalasszony, megelégedsz vele?
Visszament Mátyás király a kastélyba, és ismét koldusruhába öltözött. Akkor visszament Elzukához, hogy segítsen neki pakolni. A lány panaszkodott, hogy mit csinált az edényeivel egy úr. Akkor kérdezte Mátyás:
– Mennyit adott a kárért?
– Háromszáz forintot.
– Ó, Elzukám, akkor hónap is kipakolunk, hogy hagy törje össze.
Akkor este, hogy lefeküdtek, mondja Mátyás:
– Egy hét letelt. Hónap is kivisszük az edényeket.
Majd egyszer azt mondja Mátyás:
– No, Elzukám, a kastélyba nagy néveste lesz. Én felöltözöm bőrruhába. Te is kötöl egy bőrkötőt. Tökből két edényt csinálok. Majd az ajtóba vársz, és az egyikbe csigalevest, a másikba pedig töltött káposztát hozok. A vászonkötőbe kalácsot, a bőrkötőbe meg mást teszel. Én elmegyek fát vágni, és ott találkozunk.
Úgy is vót. Hazahozott sok jót a lány. Akkor másik szombaton megint mondja Mátyás:
– Most is őtözz fel, és hozd a két edényt!
Úgy is lett. A lányt megpakolták, de akkor Mátyás elhívta a lányt táncolni. Kiömlött a leves, a káposzta és a kalács. A lány nagyon jajgatott, nagyon szégyellte magát. De akkor mondta a király:
– Elzukám, hát én voltam az a koldus. Nem kell már több levest vinni!
Akkor megfürdették a lányt, és bársonyba öltöztették. Mátyásé lett a lány.
Így aztán éltek boldogan, és tán most is élnek, ha meg nem haltak.