Kríza Ildikó gyűjtése

Hollós Máttyás
Andrásfalva (Bukovina)


     Hollós Máttyás jó királyunk, Jól megülte székét,
     Nem nézte, hogy kis kényurak, Sanyargassák népét.
     Visegrádi széjes várát El-elhatta lopva,
     Hogy a népnek buját-baját, Kitudja titokba.

     Felőtözött durva daróc paraszti ruhába,
     S így vetődött el egy este, kincses Kolozsvárra.
     Reggel alig pitymallott még Isten áldott napja,
     Nehán rongyát Máttyás király fel magára kapta.
     Kiült a legközelebbi utca szegeletre.

     Nem sokáig lógatta ott tétlenül a lábát,
     Hetykes hajdu állt előtte, s büszkén rákiabált.
     Mit lopod itt a napot, hé, mit ülsz itt heába,
     Mensz rögtön fát aprítani bíró udvarába.

     És vajon a bérem mi lesz? – tudakolta Máttyás.
     A béred egy héten hat nap, s a hetedik rádás.
     - Mi az, mész vagy nem mész?
     Jót húzott a válla közi, nesze, itt a félpénz.

Ment most imán Máttyás király sajgó vállal s a hajdu utánna. Itt es, ott es, és még máshol el-felhangzott a lárma. És a király egész nap a fát hordogatta. S ennek a közin a kezit egynéhán fa véresre hasgatta. De ez a vércsepp nem esett hiába, me felírta három hasáb fára a nevét Máttyás király.
Másnap aztán reggel kürtszó zendült, zászló lengett, futott a hír szerte. Mert jön a király nagy seregével és kérdezgetve. Kérdezgette a bírót, hogy mi hír van a városba.
Hát a bíró azt mondta:

     Reám ezt es, azt es mondnak.
     Arra kérem kigyelmedet, ne higgyen a szónak.

     Gonosz bíró, álnok szónak én sohase hittem.
     De ez a három piros vércsepp az én vérem itten.
     Szamosujvár börtönébe fogsz lakolni érte,
     Mind így jár, ki törvéntelen terhet rak a népre.