Mesék Mátyás királyról

Kríza Ildikó gyűjtése

Mátyás királ meg a goromba nemes
Bogdása (Baranya megye)


Vót egy nemesember. Nagyon akaratos, goromba ember vót. Akármit parancsót neki Mátyás király, semmibe se engedelmeskedett. Mátyás király má megharagudott rá. Ráparancsót a katonáira, hogy menjenek el a nemesember házáhó, oszt ahányan vannak, a házat csinyálják körü. A katonák elmentek, oszt megmondták a nemesnek, hogy a király mit parancsút nekik. A katonák mingyá kezdtek is huzkonni. Akkor elibük át a nemesember egy nagy karddal, oszt aszonta:
– Jó, megtehetitek, amit a király parancsót! De aki ...ni mer, annak levágom a fejit!
A katonák egymásra néztek. Egyik se folytatta tovább. Visszamentek a királyhó, oszt elmondták, mi vót, hogy vót. Mátyás csak a fejit csóváta, oszt nevetett.
Eccer valahogy mégis megbékűt vele. El is határozta, hogy megteszi lovagnak.
Összegyűtek a templomba. Mátyás király fölát az oltár elé, a nemesember odatérdepüt a legalsó lépcsőre, a sok úr meg körülöttük állott. A templom telle vót néppel. Mátyás elüvette a nagy kardot, avval a nemes vállára ütött, oszt aszonta:
– Mostantul fogva lovag vagy!
De a nemes, ahogy ez történt, elszellentötte magát. Mátyás meg a sok úr azt se tudta, mit szóljon vagy mit csináljon. Megszólalt a nemes:
– Nincs ebbül semmi! Fölü bement a lovag, alú kiszaladt a paraszt!