Kríza Ildikó gyűjtése
Mátyás királlyá választása
A Mátyás-hagyomány egyik legnépiesebb része szól Mátyás királlyá választásának csodás előjeleiről. Ennek irodalmi előzményeit nem ismerjük, más folklór párhuzamai is távoliak. A monda szerint Mátyás egyszerű szolga egy gazdánál, és együtt szántanak. Híre megy, hogy most választanak új királyt az országban. Azt is tudják, hogy az lesz a király, aki vasasztalról ebédel. A szolga figyelmezteti gazdáját, hogy ideje van ebédelni, és fordítsák fel az ekét, hogy arról egyenek, hátha a szerencse nekik kedvez. A gazda hitetlenkedve leszúrja ösztökéjét a földbe, és azt mondja, akkor lesz egyikük a király, ha ez a fa kihajt. Csoda történik, az ösztöke nyele kizöldül, és nagy fényességgel száll le az égből a korona, épp Mátyás fejére. De mert az a nagy fénytől nem jól látta, az ösztökével megütötte, és elferdült rajta a kereszt. Más változat szerint a szolgalegény elmegy Budára, hogy megnézze a választást, és a feldobott korona éppen az ő fejére száll. Az urak hitetlenkedve újra meg újra feldobják a koronát, és mind a három alkalommal Mátyás fejére száll.
Ez a monda horvát, ukrán, ruszin, szlovák néphagyományban is Mátyáshoz kapcsolódva található meg, és a szerb hősénekek is őriznek hasonló elemet. Nincs adatunk arról, hogy bármilyen írásos előzménye lenne. Az összehasonlító kutatások sem hoztak felszínre közeli analógiát.
Sabur perzsa királyhoz fűződő mondában talált rá Heller Bernát a Mátyás-monda vasasztalára. A monda szerint a király csak akkor nyerheti vissza királyi hatalmát, ha vasasztalról aranykenyeret eszik. Sabur elbujdosik, más országba megy, szolgálatot vállal. Egy gazdag embernek lesz a szolgája. A gazda lányával összeházasodik, és jól is élnek. Egyszer azonban az asszony elmegy a szomszédba lakodalomba, és elfelejtkezik férjéről, aki kint a mezőn dolgozik. Gyorsan hazasiet, de nem talál mást otthon, mint köleskenyeret. Azt viszi el. Sabur árkot ás, és nem tud átmenni a víz túloldalára, így átnyújtja az ásót, amire az asszony ráteszi a kenyeret. A köleskenyér a nap fényétől aranylóan sárgállt, és ekkor eszébe jutott Saburnak a jóslat, hogy addig kell távol lennie, amíg vasasztalról aranykenyeret nem eszik. A jóslat beteljesült, visszatért hazájába, ahol nagy király lett.
Kríza Ildikó
A Mátyás-hagyomány egyik legnépiesebb része szól Mátyás királlyá választásának csodás előjeleiről. Ennek irodalmi előzményeit nem ismerjük, más folklór párhuzamai is távoliak. A monda szerint Mátyás egyszerű szolga egy gazdánál, és együtt szántanak. Híre megy, hogy most választanak új királyt az országban. Azt is tudják, hogy az lesz a király, aki vasasztalról ebédel. A szolga figyelmezteti gazdáját, hogy ideje van ebédelni, és fordítsák fel az ekét, hogy arról egyenek, hátha a szerencse nekik kedvez. A gazda hitetlenkedve leszúrja ösztökéjét a földbe, és azt mondja, akkor lesz egyikük a király, ha ez a fa kihajt. Csoda történik, az ösztöke nyele kizöldül, és nagy fényességgel száll le az égből a korona, épp Mátyás fejére. De mert az a nagy fénytől nem jól látta, az ösztökével megütötte, és elferdült rajta a kereszt. Más változat szerint a szolgalegény elmegy Budára, hogy megnézze a választást, és a feldobott korona éppen az ő fejére száll. Az urak hitetlenkedve újra meg újra feldobják a koronát, és mind a három alkalommal Mátyás fejére száll.
Ez a monda horvát, ukrán, ruszin, szlovák néphagyományban is Mátyáshoz kapcsolódva található meg, és a szerb hősénekek is őriznek hasonló elemet. Nincs adatunk arról, hogy bármilyen írásos előzménye lenne. Az összehasonlító kutatások sem hoztak felszínre közeli analógiát.
Sabur perzsa királyhoz fűződő mondában talált rá Heller Bernát a Mátyás-monda vasasztalára. A monda szerint a király csak akkor nyerheti vissza királyi hatalmát, ha vasasztalról aranykenyeret eszik. Sabur elbujdosik, más országba megy, szolgálatot vállal. Egy gazdag embernek lesz a szolgája. A gazda lányával összeházasodik, és jól is élnek. Egyszer azonban az asszony elmegy a szomszédba lakodalomba, és elfelejtkezik férjéről, aki kint a mezőn dolgozik. Gyorsan hazasiet, de nem talál mást otthon, mint köleskenyeret. Azt viszi el. Sabur árkot ás, és nem tud átmenni a víz túloldalára, így átnyújtja az ásót, amire az asszony ráteszi a kenyeret. A köleskenyér a nap fényétől aranylóan sárgállt, és ekkor eszébe jutott Saburnak a jóslat, hogy addig kell távol lennie, amíg vasasztalról aranykenyeret nem eszik. A jóslat beteljesült, visszatért hazájába, ahol nagy király lett.
Kríza Ildikó
