Kóka Rozália gyűjtése
Mátyás király a piacon kaszáltat
Egyszer Mátyás király a bajmoki piacon lovagolt keresztül a kíséretével. Meglátta, hogy aratás időben, fényes reggel egy csapat, jó erőben lévő férfi ácsorog, kaszákkal felszerelkezve.
– Kire várnak, emberek? – kérdezte Mátyás király.
– Arra várunk, hogy valaki elhívjon aratni. Családosok vagyunk, oszt nincs munkánk. Nem lesz télire kenyerünk – panaszkodtak az emberek.
– Hányan vannak? – kérdezte a király.
– Mindjárt megolvasom – ajánlkozott az egyik kaszás.
– Harmincketten vagyunk – jelentette a királynak.
– No, jól van, én felfogadom magukat. Maga legyen a munkavezető! – mondta annak, aki megolvasta őket. – Álljanak sorba, itt fognak kaszálni a piacon. Estére erre jövök, s megfizetem a napszámjukat.
Az emberek nagyon csudálkoztak, hogy miért kaszáltat velük a király a csupasz piacon, hiszen ott még egy szál fű se termett.
– Hogy kaszáljuk itt a semmit, fölség?
Mátyás király leszállt a lováról, kivette a kaszát az egyik napszámos kezéből és megmutatta.
– Így kaszáljanak! – belekaszált a levegőbe.
– Na, ha így, hát így.
Mátyás elment a dolgára. Az emberek meg estig vágták a rendet a piacon.
Estére visszatért a király, s a sok szegény napszámost jól megfizette az egész napi kaszálásért.
Egyszer Mátyás király a bajmoki piacon lovagolt keresztül a kíséretével. Meglátta, hogy aratás időben, fényes reggel egy csapat, jó erőben lévő férfi ácsorog, kaszákkal felszerelkezve.
– Kire várnak, emberek? – kérdezte Mátyás király.
– Arra várunk, hogy valaki elhívjon aratni. Családosok vagyunk, oszt nincs munkánk. Nem lesz télire kenyerünk – panaszkodtak az emberek.
– Hányan vannak? – kérdezte a király.
– Mindjárt megolvasom – ajánlkozott az egyik kaszás.
– Harmincketten vagyunk – jelentette a királynak.
– No, jól van, én felfogadom magukat. Maga legyen a munkavezető! – mondta annak, aki megolvasta őket. – Álljanak sorba, itt fognak kaszálni a piacon. Estére erre jövök, s megfizetem a napszámjukat.
Az emberek nagyon csudálkoztak, hogy miért kaszáltat velük a király a csupasz piacon, hiszen ott még egy szál fű se termett.
– Hogy kaszáljuk itt a semmit, fölség?
Mátyás király leszállt a lováról, kivette a kaszát az egyik napszámos kezéből és megmutatta.
– Így kaszáljanak! – belekaszált a levegőbe.
– Na, ha így, hát így.
Mátyás elment a dolgára. Az emberek meg estig vágták a rendet a piacon.
Estére visszatért a király, s a sok szegény napszámost jól megfizette az egész napi kaszálásért.
