Kóka Rozália gyűjtése
Mátyás király és a szegény tanító
Egyszer Mátyás király egy faluban megesteledett. Kérdezősködött, hogy hol szállhatna meg éjszakára. Innen is, onnan is tovább küldték. A szegény vándorból nem sok hasznot néztek ki a falusiak.
Azt mondja neki a kocsmáros:
– Menjen a tanítóhoz, ő biztos, hogy befogadja.
El is ment Mátyás a tanítóhoz, s a tanító valóban beinvitálta a házába. Nagyon szegény ember volt, de mégis finom vacsorával vendégelte meg az éhes utasembert. Szépen el is beszélgettek a világ folyásáról, s aztán nyugovóra tértek.
Másnap reggel Mátyás visszament a kocsmába, hogy megköszönje a kocsmárosnak a jó tanácsot. Hát, mit lát. A fogason ott lógott a tanító kabátja.
– Hát ez a kabát, hogy került ide – tudakolta Mátyás -, az este még a tanítón láttam?
– Igen, az övé volt. Az ennivaló fejében hagyta itt, amivel kendet megvendégelte – világosította fel a kocsmáros.
Mátyás igen meghatódott a tanító jóságán. Elhatározta, hogy fényesen megjutalmazza. Hazament Budára, s egy nap hívatta a tanítót.
Szegény, nem tudta elgondolni, hogy mi rosszat tehetett, amiért egyenesen a király elé hívatják.
Mátyás fényes ebédet adott a tiszteletére. Búcsúzásul még meg is ajándékozta. Neki adta saját köntösét, aminek a zsebeit jól megrakta pénzzel. Ezt tették a többi urak is. A tanítót hatlovas hintón vitték haza a falujába. Így jutalmazta meg Mátyás király a szíves vendéglátásért.
Egyszer Mátyás király egy faluban megesteledett. Kérdezősködött, hogy hol szállhatna meg éjszakára. Innen is, onnan is tovább küldték. A szegény vándorból nem sok hasznot néztek ki a falusiak.
Azt mondja neki a kocsmáros:
– Menjen a tanítóhoz, ő biztos, hogy befogadja.
El is ment Mátyás a tanítóhoz, s a tanító valóban beinvitálta a házába. Nagyon szegény ember volt, de mégis finom vacsorával vendégelte meg az éhes utasembert. Szépen el is beszélgettek a világ folyásáról, s aztán nyugovóra tértek.
Másnap reggel Mátyás visszament a kocsmába, hogy megköszönje a kocsmárosnak a jó tanácsot. Hát, mit lát. A fogason ott lógott a tanító kabátja.
– Hát ez a kabát, hogy került ide – tudakolta Mátyás -, az este még a tanítón láttam?
– Igen, az övé volt. Az ennivaló fejében hagyta itt, amivel kendet megvendégelte – világosította fel a kocsmáros.
Mátyás igen meghatódott a tanító jóságán. Elhatározta, hogy fényesen megjutalmazza. Hazament Budára, s egy nap hívatta a tanítót.
Szegény, nem tudta elgondolni, hogy mi rosszat tehetett, amiért egyenesen a király elé hívatják.
Mátyás fényes ebédet adott a tiszteletére. Búcsúzásul még meg is ajándékozta. Neki adta saját köntösét, aminek a zsebeit jól megrakta pénzzel. Ezt tették a többi urak is. A tanítót hatlovas hintón vitték haza a falujába. Így jutalmazta meg Mátyás király a szíves vendéglátásért.
