Kóka Rozália gyűjtése
Mátyás király napszámba dolgozott
Amint Mátyás király vándorolt, egyszer egy nagy építkezéshez érkezett. Beállt napszámosnak. Amikor a pallér, a fő építőmester felvette, azt mondta neki:
– Te, naplopó! Ha nem dolgozol rendesen, akkor megbotozlak, aztán kergetlek el.
Mátyás nem szólt semmit, munkába állt. A pallér az álláscsinálókhoz tette. Hatalmas fenyőszálakat kellett cipelnie. Szegény Mátyás király, majd megszakadt, úgy igyekezett. A többiek csak keveset dolgoztak. Csak nevettek Mátyáson, hogy az még nem tudja, hogy kell a napot lopni.
Eltelt a hét, kifizették a munkásokat. Kifizették Mátyást is. A pallér gazember volt, kevesebbet fizetett neki, mint amennyi megillette volna, a többi pénzt zsebre vágta. Mátyás szóvá tette a dolgot, de a pallérnál hiába kereste az igazát. A pallér jól leszidta, elkergette:
– Te naplopó, te ingyenélő! Még annyit se érdemelsz, amennyit kaptál. Takarodj a szemem elől, míg jó dolgod van!
Mátyás otthagyta az építkezést, de két nap múlva újra megjelent. Most már királyi ruhában állt a pallér elé, elmondta neki, hogy mit tapasztalt. A pallér váltig bizonygatta, hogy ő mindig, mindenkit érdeme szerint fizetett ki. Mátyás király nem teketóriázott sokat. Lekapatta a pallért a tíz körméről, huszonötöt vágatott rá, de megkapták a magukét a dologkerülők is, alaposan.
Amint Mátyás király vándorolt, egyszer egy nagy építkezéshez érkezett. Beállt napszámosnak. Amikor a pallér, a fő építőmester felvette, azt mondta neki:
– Te, naplopó! Ha nem dolgozol rendesen, akkor megbotozlak, aztán kergetlek el.
Mátyás nem szólt semmit, munkába állt. A pallér az álláscsinálókhoz tette. Hatalmas fenyőszálakat kellett cipelnie. Szegény Mátyás király, majd megszakadt, úgy igyekezett. A többiek csak keveset dolgoztak. Csak nevettek Mátyáson, hogy az még nem tudja, hogy kell a napot lopni.
Eltelt a hét, kifizették a munkásokat. Kifizették Mátyást is. A pallér gazember volt, kevesebbet fizetett neki, mint amennyi megillette volna, a többi pénzt zsebre vágta. Mátyás szóvá tette a dolgot, de a pallérnál hiába kereste az igazát. A pallér jól leszidta, elkergette:
– Te naplopó, te ingyenélő! Még annyit se érdemelsz, amennyit kaptál. Takarodj a szemem elől, míg jó dolgod van!
Mátyás otthagyta az építkezést, de két nap múlva újra megjelent. Most már királyi ruhában állt a pallér elé, elmondta neki, hogy mit tapasztalt. A pallér váltig bizonygatta, hogy ő mindig, mindenkit érdeme szerint fizetett ki. Mátyás király nem teketóriázott sokat. Lekapatta a pallért a tíz körméről, huszonötöt vágatott rá, de megkapták a magukét a dologkerülők is, alaposan.
