Kóka Rozália gyűjtése
A tök és az ökör
Mátyás király idejében éldegélt egy szegény ember. Volt két sovány tehénkéje, azokkal dolgozta a földecskéjét. Egyszer a szegényember földjén termett egy hatalmas disznótök. Gyönyörű szép sárga héja volt. Súlyra megvolt egymázsás.
Hát, hogy ennyire különösen nagy tök termett a szegény ember földjén, elhatározta, elviszi ajándékba Mátyás királynak.
Mátyás király örült az ajándéknak. Az ajándékozót mindjárt meg is jutalmazta egy marék pénzzel. A szegény ember vett két szép ökröt rajta, s boldogan hazavitte.
Meglátta a gazdag szomszédja, hogy a szegényember két szép ökörrel szánt, s a teheneit otthon pihenteti, mindjárt megkérdezte:
– Mondja szomszéd? Miből vette kend ezt a két szép ökröt?
– Hát, nem a Csák Mátétól loptam az árát! – felelte a szegény ember, s elbeszélte, miként ajándékozta meg Mátyás királyt a tökkel. Tőle kapta az ökrök árát.
Gondolta magában a gazdag ember:
– Hej, ha ez a szegény szomszéd azért az egy tökért ekkora ajándékot kapott, mekkora ajándékot kapok én, ha elviszem neki a két, szép címeres ökrömet?!
Egyszer csak beállított a királyhoz, hogy ő ajándékot hozott, elhozta a legszebb ökreit.
Mátyás király átlátott a szitán, de nem mutatta. Megmustrálta az ökröket, s azt mondta:
– Igen szép állatok. Ilyen szépet még nem is láttam. – Akkor a király megmutatta a gazdagnak az óriás tököt, s azt kérdezte:
– Hát ilyent kend látott-e? Ekkora, csuda disznótököt?
– Nem, soha nem láttam – felelte a gazdag ember.
– No, ha nem látott, akkor legyen a kendé! – mondta Mátyás király, s elbocsájtotta a leforrázott kapzsit.
Mátyás király idejében éldegélt egy szegény ember. Volt két sovány tehénkéje, azokkal dolgozta a földecskéjét. Egyszer a szegényember földjén termett egy hatalmas disznótök. Gyönyörű szép sárga héja volt. Súlyra megvolt egymázsás.
Hát, hogy ennyire különösen nagy tök termett a szegény ember földjén, elhatározta, elviszi ajándékba Mátyás királynak.
Mátyás király örült az ajándéknak. Az ajándékozót mindjárt meg is jutalmazta egy marék pénzzel. A szegény ember vett két szép ökröt rajta, s boldogan hazavitte.
Meglátta a gazdag szomszédja, hogy a szegényember két szép ökörrel szánt, s a teheneit otthon pihenteti, mindjárt megkérdezte:
– Mondja szomszéd? Miből vette kend ezt a két szép ökröt?
– Hát, nem a Csák Mátétól loptam az árát! – felelte a szegény ember, s elbeszélte, miként ajándékozta meg Mátyás királyt a tökkel. Tőle kapta az ökrök árát.
Gondolta magában a gazdag ember:
– Hej, ha ez a szegény szomszéd azért az egy tökért ekkora ajándékot kapott, mekkora ajándékot kapok én, ha elviszem neki a két, szép címeres ökrömet?!
Egyszer csak beállított a királyhoz, hogy ő ajándékot hozott, elhozta a legszebb ökreit.
Mátyás király átlátott a szitán, de nem mutatta. Megmustrálta az ökröket, s azt mondta:
– Igen szép állatok. Ilyen szépet még nem is láttam. – Akkor a király megmutatta a gazdagnak az óriás tököt, s azt kérdezte:
– Hát ilyent kend látott-e? Ekkora, csuda disznótököt?
– Nem, soha nem láttam – felelte a gazdag ember.
– No, ha nem látott, akkor legyen a kendé! – mondta Mátyás király, s elbocsájtotta a leforrázott kapzsit.
