Kóka Rozália gyűjtése
Mátyás király és az öregek
Mátyás király nagyon szerette az Alföldet. Sokszor nekiiramodott a tágas pusztáknak, hogy lássa, hogy élnek az odavaló emberek. Egyszer egy falun ment keresztül, látta, hogy egy kapu előtt öregember sírdogál.
– Adjisten öregapám! Hát kendnek mi baja? – szólította meg Mátyás az apót.
– Megvert édesapám, azért sírok – mondta az öreg. Hát ilyent ki hallott? Kíváncsi lett Mátyás az öregember apjára, bement az udvarra.
Látta ám, hogy egy galambősz aggastyán csutkával tüzel a kemencébe. Azt mondta neki Mátyás:
– Bácsikám, odakinn egy öreg azt mondta, hogy kend megverte. Igaz ez?
– Hogyne lenne igaz?! – válaszolt az aggastyán. – Mondtam neki, hogy vigyen vizet a nagyapjának, de hiába beszéltem. Azt gondolja uraságod, hogy vitt neki, esziben se volt.
– Hogy, hát még él a kelmed édesapja is?
– Hogyne élne?!
– Hány éves? – kérdezte Mátyás.
– Arra már nem emlékszem, de menjen el a plébániára, ott a pap megmondja, hogy hány éves, mert ő keresztelte.
– No, még a pap is él, aki keresztelte.
– Él bizony! – mondta az öreg.
Elment Mátyás király a plébániára. Megtalálta a papot, s megkérdezte. Ez meg ez az apó hány esztendős?
– Jaj, fiam, én azt már elfelejtettem, de gyere, nézzük meg a matrikulában!
Gondolta Mátyás király, már végére jár a dolognak. Mennének a sekrestyébe, hogy megnézzék a matrikulát. Hát! Nem zárva volt?
– Hijnye a ragyogóját, de sajnálom! – mondta a pap. – Sajnos nem tudom kinyitni az ajtót. Édesanyám reggel, amikor elindult szőlőt kapálni véletlenül magával vitte a kulcsot.
– Ugyan, ne mondja! Még a kelmed édesanyja is él?
– Él bizony! – mondta a pap.
Mátyás király nem várta meg, hogy hazajöjjön a pap édesanyja a kapálásból, Így aztán sohase tudta meg, hogy hány esztendős volt az öregember öregapja.
Mátyás király nagyon szerette az Alföldet. Sokszor nekiiramodott a tágas pusztáknak, hogy lássa, hogy élnek az odavaló emberek. Egyszer egy falun ment keresztül, látta, hogy egy kapu előtt öregember sírdogál.
– Adjisten öregapám! Hát kendnek mi baja? – szólította meg Mátyás az apót.
– Megvert édesapám, azért sírok – mondta az öreg. Hát ilyent ki hallott? Kíváncsi lett Mátyás az öregember apjára, bement az udvarra.
Látta ám, hogy egy galambősz aggastyán csutkával tüzel a kemencébe. Azt mondta neki Mátyás:
– Bácsikám, odakinn egy öreg azt mondta, hogy kend megverte. Igaz ez?
– Hogyne lenne igaz?! – válaszolt az aggastyán. – Mondtam neki, hogy vigyen vizet a nagyapjának, de hiába beszéltem. Azt gondolja uraságod, hogy vitt neki, esziben se volt.
– Hogy, hát még él a kelmed édesapja is?
– Hogyne élne?!
– Hány éves? – kérdezte Mátyás.
– Arra már nem emlékszem, de menjen el a plébániára, ott a pap megmondja, hogy hány éves, mert ő keresztelte.
– No, még a pap is él, aki keresztelte.
– Él bizony! – mondta az öreg.
Elment Mátyás király a plébániára. Megtalálta a papot, s megkérdezte. Ez meg ez az apó hány esztendős?
– Jaj, fiam, én azt már elfelejtettem, de gyere, nézzük meg a matrikulában!
Gondolta Mátyás király, már végére jár a dolognak. Mennének a sekrestyébe, hogy megnézzék a matrikulát. Hát! Nem zárva volt?
– Hijnye a ragyogóját, de sajnálom! – mondta a pap. – Sajnos nem tudom kinyitni az ajtót. Édesanyám reggel, amikor elindult szőlőt kapálni véletlenül magával vitte a kulcsot.
– Ugyan, ne mondja! Még a kelmed édesanyja is él?
– Él bizony! – mondta a pap.
Mátyás király nem várta meg, hogy hazajöjjön a pap édesanyja a kapálásból, Így aztán sohase tudta meg, hogy hány esztendős volt az öregember öregapja.
