Galeotto Marzio írásai
Magyarország dícsérete
De már befejezzük könyvecskénket, nemes János herceg, nehogy a példák nagy bősége tekintettel zsenge korodra, unalmat váltson ki belőled. Mert ha mindazt összegyűjteném, amit Mátyás király, a te atyád, jelenlétemben tett és mondott, hatalmas kötetet tölthetnék meg vele, és ez talán visszariasztana téged az átolvasásától. Én a sokból keveset szakítottam ki, hogy ifjúságodat utánzásukra intsem, az erényre lelkesítsem. Mert nemcsak te, mint az ő fia, hanem az egész földkerekség is utánzásra méltónak fogja ítélni azt, amit megírtunk. Még a barbár is méltányolná az ő szigorú kedvességét, illetve kedves szigorát, tréfákkal ízesített bölcsességét, illetve bölcsességgel elegy tréfáit. Legyen ez számodra az utánzás tüköre, hogy a példákon okulva nagy dolgok alkalmas kormányzója váljon belőled. A fejedelmeket az emberek fölé emeli méltóságuk, és a népet erényeikben is felül kell múlniuk, hogy senki ne érezze keménynek uralmukat. Mi már régen átláttuk, hogy Magyarország bővelkedik tisztes főurakban. És hogy el ne feledkezzem a püspökökről, Orbán győri püspök, 42 Mátyás király kincstartója, a maga kiváló udvarával, pompás életmódjával, sok gyönyörű holmijával nem olyan bőségben él-e, hogy más országban a fejedelmek sem gazdagabbak nála? Mit mondjak emberségéről, mikor láttam, mint várja pompásan terített asztala az idegen vendégeket, csupa tudós és bátor férfi ül mellette, és bár ő maga, ha nem lakománál ül, néha kissé zordabb a sok és fontos ügy miatt, valójában mégsem az: könnyen megtalálni szavaiban a jókedvet. Különösen azt tartom bámulatra méltónak, hogy bár a behajtásra és kifizetésre váró pénzek sok komoly gondja szorongatja, hiszen őt terheli Magyarország minden gondja-baja, mégis olvas, vitatkozik, különféle tudományos könyvekben is otthonos. Az ő pompás és mindennapos vendéglátását tudós férfiak élvezik, és jelenlétemben egyszer egy elég nehéz és kétes dologról esett szó. Ki-ki mást mondott, ő pedig előhozatta hálószobájából a könyveket, és egy pillanat alatt meglelte azokat a tekintélyeket, akiket a dologban idézni kellett. Márpedig ezt soha meg nem tudta volna tenni, ha nem volna jártas a könyvekben. Ehhez járul még Mátyás király iránti bámulatra méltó hűsége: éjjel-nappal azon gondolkozik, hogyan és hol védheti vagy növelheti a király becsületét. Mindenki tudja, mit ér a kincstáros becsületessége a királyi tekintély fenntartásában, hiszen Magyarországon minden pénz kifizetése, mint egy forrástól, tőle indul ki. Nem fél semmilyen fáradozástól, virrasztástól a királyi becsületet és tekintélyt érintő dolgokban, még akkor sem, ha tisztességes mentséget találhatna rá. A királyi adományozásokat, melyek gyakoriak és bőségesek, maga Orbán fizeti ki, és még jobban esik a megjutalmazottaknak, hogy gyorsan és jókedvűen adja. Sőt, ha látja, hogy a király kiváló embert jutalmazott meg, még a magáéból is megtoldja a jutalmat, ezzel bizonyítja, hogy a főuraknak is követniük kell a király szokásait. De hogy tárgyunkhoz visszatérjünk, a könyvecskét, nemes herceg, neked ajánlottuk, ellenőrének és bírájának pedig Mátyás királyt választottuk. Más hasonlókat is mellé teszünk még, ha észrevesszük, hogy az elsővel kedvére tettünk a királynak (mert ő az elme legtalpraesettebb bírálója), és neked is, akinek utánoznod kell atyád szokásait és erényeit, és éjjel-nappal emlékezned kell e könyvecske példáira, hogy méltó légy kiváló atyádhoz és a magyar fejedelmi tiszthez. Dicsőséges dolog, ha ilyen fontos ügyben valaki hagyja meggyőzetni magát! A bölcsek tanúsága szerint a magyarok mind eszük járása miatt (mint Hieronymus állítja), mind országuk fekvése miatt (mert a pannonok szokásait vették fel) ravaszak és bátrak. Tibullus költő is azt mondja:
...még tanuzáskor is álnok
Fajta a pannon... 43
Ő a pannonok okosságára az „álnok” szót használja, mivel a pannonok ellenségei voltak a rómaiaknak.
Statius viszont így ír Az erdőkről című könyvében:
...és a szilaj pannon meg a gyorsnyilu örmény
Rettenetes... 44
Ha pedig egy nép szilaj és okos is, amilyennek a magyart megismertük (és most ők élnek Pannóniában), annak tekintélyes voltában, méltóságában és kiválóságában józan ember soha nem kételkedhetik.
De már befejezzük könyvecskénket, nemes János herceg, nehogy a példák nagy bősége tekintettel zsenge korodra, unalmat váltson ki belőled. Mert ha mindazt összegyűjteném, amit Mátyás király, a te atyád, jelenlétemben tett és mondott, hatalmas kötetet tölthetnék meg vele, és ez talán visszariasztana téged az átolvasásától. Én a sokból keveset szakítottam ki, hogy ifjúságodat utánzásukra intsem, az erényre lelkesítsem. Mert nemcsak te, mint az ő fia, hanem az egész földkerekség is utánzásra méltónak fogja ítélni azt, amit megírtunk. Még a barbár is méltányolná az ő szigorú kedvességét, illetve kedves szigorát, tréfákkal ízesített bölcsességét, illetve bölcsességgel elegy tréfáit. Legyen ez számodra az utánzás tüköre, hogy a példákon okulva nagy dolgok alkalmas kormányzója váljon belőled. A fejedelmeket az emberek fölé emeli méltóságuk, és a népet erényeikben is felül kell múlniuk, hogy senki ne érezze keménynek uralmukat. Mi már régen átláttuk, hogy Magyarország bővelkedik tisztes főurakban. És hogy el ne feledkezzem a püspökökről, Orbán győri püspök, 42 Mátyás király kincstartója, a maga kiváló udvarával, pompás életmódjával, sok gyönyörű holmijával nem olyan bőségben él-e, hogy más országban a fejedelmek sem gazdagabbak nála? Mit mondjak emberségéről, mikor láttam, mint várja pompásan terített asztala az idegen vendégeket, csupa tudós és bátor férfi ül mellette, és bár ő maga, ha nem lakománál ül, néha kissé zordabb a sok és fontos ügy miatt, valójában mégsem az: könnyen megtalálni szavaiban a jókedvet. Különösen azt tartom bámulatra méltónak, hogy bár a behajtásra és kifizetésre váró pénzek sok komoly gondja szorongatja, hiszen őt terheli Magyarország minden gondja-baja, mégis olvas, vitatkozik, különféle tudományos könyvekben is otthonos. Az ő pompás és mindennapos vendéglátását tudós férfiak élvezik, és jelenlétemben egyszer egy elég nehéz és kétes dologról esett szó. Ki-ki mást mondott, ő pedig előhozatta hálószobájából a könyveket, és egy pillanat alatt meglelte azokat a tekintélyeket, akiket a dologban idézni kellett. Márpedig ezt soha meg nem tudta volna tenni, ha nem volna jártas a könyvekben. Ehhez járul még Mátyás király iránti bámulatra méltó hűsége: éjjel-nappal azon gondolkozik, hogyan és hol védheti vagy növelheti a király becsületét. Mindenki tudja, mit ér a kincstáros becsületessége a királyi tekintély fenntartásában, hiszen Magyarországon minden pénz kifizetése, mint egy forrástól, tőle indul ki. Nem fél semmilyen fáradozástól, virrasztástól a királyi becsületet és tekintélyt érintő dolgokban, még akkor sem, ha tisztességes mentséget találhatna rá. A királyi adományozásokat, melyek gyakoriak és bőségesek, maga Orbán fizeti ki, és még jobban esik a megjutalmazottaknak, hogy gyorsan és jókedvűen adja. Sőt, ha látja, hogy a király kiváló embert jutalmazott meg, még a magáéból is megtoldja a jutalmat, ezzel bizonyítja, hogy a főuraknak is követniük kell a király szokásait. De hogy tárgyunkhoz visszatérjünk, a könyvecskét, nemes herceg, neked ajánlottuk, ellenőrének és bírájának pedig Mátyás királyt választottuk. Más hasonlókat is mellé teszünk még, ha észrevesszük, hogy az elsővel kedvére tettünk a királynak (mert ő az elme legtalpraesettebb bírálója), és neked is, akinek utánoznod kell atyád szokásait és erényeit, és éjjel-nappal emlékezned kell e könyvecske példáira, hogy méltó légy kiváló atyádhoz és a magyar fejedelmi tiszthez. Dicsőséges dolog, ha ilyen fontos ügyben valaki hagyja meggyőzetni magát! A bölcsek tanúsága szerint a magyarok mind eszük járása miatt (mint Hieronymus állítja), mind országuk fekvése miatt (mert a pannonok szokásait vették fel) ravaszak és bátrak. Tibullus költő is azt mondja:
...még tanuzáskor is álnok
Fajta a pannon... 43
Ő a pannonok okosságára az „álnok” szót használja, mivel a pannonok ellenségei voltak a rómaiaknak.
Statius viszont így ír Az erdőkről című könyvében:
...és a szilaj pannon meg a gyorsnyilu örmény
Rettenetes... 44
Ha pedig egy nép szilaj és okos is, amilyennek a magyart megismertük (és most ők élnek Pannóniában), annak tekintélyes voltában, méltóságában és kiválóságában józan ember soha nem kételkedhetik.
