Galeotto Marzio írásai
Bölcs cselekedet
Az a János, akit családnevén Vitéznek hívtak (latinul Miles volna, így hívták ugyanis a famíliáját), a kánonjogot és a humanista tudományokat tanulta. Szép, sudár termetű, már ifjú korában ősz hajú és igen tapasztalt férfiú volt, Galeottónak tanítványa és jó barátja. 37 Mátyás király egy időben nem kedvelte, mert vérrokona volt János esztergomi érseknek, meg annak a másik Jánosnak, a pécsi püspöknek, akik Mátyás királyt a legnagyobb veszedelembe sodorva Lengyelország királyához pártoltak. Azon a véleményen volt, hogy Vitéz Jánosban még élnek a régi viszály és a rokoni kapcsolat maradványai, mert igen ritka esetben múlik el egy csapásra vonzalmunk rokonaink iránt. Ezt az embert tehát nem nagyon lehetett emlegetni a király előtt. Egyszer azonban az történt, hogy Galeotto Marzio, akit mindent felölelő műveltségéért, valamint ízes, tréfás beszédéért a király nagyon szeretett, főbenjáró veszedelembe került minden tulajdonával egyetemben, sőt eretnekségért el is ítélték A közönségesen ismeretlen dolgokról című könyve miatt. Végül Sixtus pápa elé került az ügye, aki igen nagy műveltségű ember; az ő parancsára zarándokolt Galeotto a börtönből kiszabadulva Rómába, és bár itt tömérdek vetélytársra és bősz ellenségre akadt, a pápa a maga pallérozott ítélőképességével felmentette Galeottót, és javait is visszaadva feloldozta. Becsületét és vagyonát Sixtus segítségével és tekintélyével visszakapta tehát. De míg ezek a tárgyalások folytak (mert sokáig húzódott a pör), Vitéz János sokat fáradt ez ügyben Galeotto iránti régi barátságból is, meg Mátyás király kedvéért is, akiről tudta, hogy erénnyel párosult egyedülálló tudásáért szereti Galeottót. Elérte, hogy Galeotto mindent ingyen kapjon meg Rómában, amire testi-lelki jólétének szüksége volt. Galeotto repesve szaladt Mátyás királyhoz, mihelyt ügye elrendeződött. Szép sorban elmondta neki a dolgokat. A király majd reménykedve, majd megdöbbenve és egyáltalán nem derűs arccal hallgatta, hogyan készült a tudatlan népség meg a hóhér Galeotto meggyilkolására. Csak a műveltek és nemes érzésűek szánták és védték. A hosszú elbeszélés során (mert a király töviről hegyire mindent végig akart hallgatni) szóba került Vitéz János is, aki annyit fáradt Galeotto érdekében a király kedvéért. A király nyomban megenyhült János irányában, sőt, mikor János visszatért Magyarországra, nyájasan fogadta, és azt mondta neki, hogy nem fogja elfelejteni, amit Galeotto érdekében az ő kedvéért tett. Ezt bizonyította is: először Franciaországba küldte követnek igen fontos államügyekben, majd mikor visszatért, gazdag püspökséget adományozott neki, ő lett ugyanis a szerémi püspök. Hogy Szerém városa, melyről a hegyet is elnevezték, vajon az ókori Sirmustól, a triballusok királyától kapta-e nevét, erről most nem óhajtok vitatkozni. Egyes dolgokról mégis beszélnem kell, melyeket az ókor vagy nem tudott, vagy elhallgatott, vagy talán még nem is láthatott, mert még meg sem voltak. A nyolcadik égi kör forgása és az idő hosszúsága ugyanis sok olyasmit létrehoz, amit régen nem észleltek, és sok olyasmit elpusztít, amit hajdan láttak. És ha hallgatok is a szerémi hegy boráról, ami olyan édes, hogy hozzá foghatót az egész földön nehéz találni, meg a hatalmas ízes körtékről, amelyek akkorára nőnek, hogy egyet-egyet alig lehet két kézzel átmarkolni, azt az egy hallatlan és ámulatra méltó dolgot mégis el kell mondanom, amit állítólag egy nemzet sem vallhat magáénak: az arany olyanformán terem arrafelé, mint a cserjék, a spárgához, néha pedig a szőlőtő köré tekeredő kacsokhoz hasonlatosan. Többnyire kéthüvelyknyi vastag ez a hajtás, sokszor láttam magam is. De ez az arany spárgabokor vagy tőke köré fonódó szőlőkacs nem tiszta arany; a rajnai arany fajtájára üt. Állítólag a gyűrűk, melyek ebből a természetes aranyból készülnek, meggyógyítják a bibircsókot. Könnyű ilyen gyűrűt készíteni, mert egyszerűen meg kell hajlítani az aranyhajtást, és körülfogni vele az ujjat. Nekem is van ilyen aranybokorról való gyűrűm. Ilyen vidék püspöki székére méltatta Mátyás király Vitéz Jánost, mert ez a nagy király senkit sem enged el ajándék nélkül, ha ügyének igazságáról meggyőződött.
Az a János, akit családnevén Vitéznek hívtak (latinul Miles volna, így hívták ugyanis a famíliáját), a kánonjogot és a humanista tudományokat tanulta. Szép, sudár termetű, már ifjú korában ősz hajú és igen tapasztalt férfiú volt, Galeottónak tanítványa és jó barátja. 37 Mátyás király egy időben nem kedvelte, mert vérrokona volt János esztergomi érseknek, meg annak a másik Jánosnak, a pécsi püspöknek, akik Mátyás királyt a legnagyobb veszedelembe sodorva Lengyelország királyához pártoltak. Azon a véleményen volt, hogy Vitéz Jánosban még élnek a régi viszály és a rokoni kapcsolat maradványai, mert igen ritka esetben múlik el egy csapásra vonzalmunk rokonaink iránt. Ezt az embert tehát nem nagyon lehetett emlegetni a király előtt. Egyszer azonban az történt, hogy Galeotto Marzio, akit mindent felölelő műveltségéért, valamint ízes, tréfás beszédéért a király nagyon szeretett, főbenjáró veszedelembe került minden tulajdonával egyetemben, sőt eretnekségért el is ítélték A közönségesen ismeretlen dolgokról című könyve miatt. Végül Sixtus pápa elé került az ügye, aki igen nagy műveltségű ember; az ő parancsára zarándokolt Galeotto a börtönből kiszabadulva Rómába, és bár itt tömérdek vetélytársra és bősz ellenségre akadt, a pápa a maga pallérozott ítélőképességével felmentette Galeottót, és javait is visszaadva feloldozta. Becsületét és vagyonát Sixtus segítségével és tekintélyével visszakapta tehát. De míg ezek a tárgyalások folytak (mert sokáig húzódott a pör), Vitéz János sokat fáradt ez ügyben Galeotto iránti régi barátságból is, meg Mátyás király kedvéért is, akiről tudta, hogy erénnyel párosult egyedülálló tudásáért szereti Galeottót. Elérte, hogy Galeotto mindent ingyen kapjon meg Rómában, amire testi-lelki jólétének szüksége volt. Galeotto repesve szaladt Mátyás királyhoz, mihelyt ügye elrendeződött. Szép sorban elmondta neki a dolgokat. A király majd reménykedve, majd megdöbbenve és egyáltalán nem derűs arccal hallgatta, hogyan készült a tudatlan népség meg a hóhér Galeotto meggyilkolására. Csak a műveltek és nemes érzésűek szánták és védték. A hosszú elbeszélés során (mert a király töviről hegyire mindent végig akart hallgatni) szóba került Vitéz János is, aki annyit fáradt Galeotto érdekében a király kedvéért. A király nyomban megenyhült János irányában, sőt, mikor János visszatért Magyarországra, nyájasan fogadta, és azt mondta neki, hogy nem fogja elfelejteni, amit Galeotto érdekében az ő kedvéért tett. Ezt bizonyította is: először Franciaországba küldte követnek igen fontos államügyekben, majd mikor visszatért, gazdag püspökséget adományozott neki, ő lett ugyanis a szerémi püspök. Hogy Szerém városa, melyről a hegyet is elnevezték, vajon az ókori Sirmustól, a triballusok királyától kapta-e nevét, erről most nem óhajtok vitatkozni. Egyes dolgokról mégis beszélnem kell, melyeket az ókor vagy nem tudott, vagy elhallgatott, vagy talán még nem is láthatott, mert még meg sem voltak. A nyolcadik égi kör forgása és az idő hosszúsága ugyanis sok olyasmit létrehoz, amit régen nem észleltek, és sok olyasmit elpusztít, amit hajdan láttak. És ha hallgatok is a szerémi hegy boráról, ami olyan édes, hogy hozzá foghatót az egész földön nehéz találni, meg a hatalmas ízes körtékről, amelyek akkorára nőnek, hogy egyet-egyet alig lehet két kézzel átmarkolni, azt az egy hallatlan és ámulatra méltó dolgot mégis el kell mondanom, amit állítólag egy nemzet sem vallhat magáénak: az arany olyanformán terem arrafelé, mint a cserjék, a spárgához, néha pedig a szőlőtő köré tekeredő kacsokhoz hasonlatosan. Többnyire kéthüvelyknyi vastag ez a hajtás, sokszor láttam magam is. De ez az arany spárgabokor vagy tőke köré fonódó szőlőkacs nem tiszta arany; a rajnai arany fajtájára üt. Állítólag a gyűrűk, melyek ebből a természetes aranyból készülnek, meggyógyítják a bibircsókot. Könnyű ilyen gyűrűt készíteni, mert egyszerűen meg kell hajlítani az aranyhajtást, és körülfogni vele az ujjat. Nekem is van ilyen aranybokorról való gyűrűm. Ilyen vidék püspöki székére méltatta Mátyás király Vitéz Jánost, mert ez a nagy király senkit sem enged el ajándék nélkül, ha ügyének igazságáról meggyőződött.
