Galeotto Marzio írásai
Bölcs cselekedet
Hajdanában a frankok királya Nagy Károly volt, Pipin fia, aki egyéb jeles cselekedetei között megszabadította Hadrianus pápát a longobárdok elnyomása alól, és a longobárdok királyát, Desideriust feleségével és gyermekeivel elfogta. Ennek a királynak, Nagy Károlynak volt nővére révén az unokaöccse Roland, kiről annyi szép történetet énekelnek, hogy majdnem egész Európában csak ez visszhangzik a nép ajkán. Ha igen erős férfiról esik szó, azt regélik, hogy Roland támadt fel újra. Itália-szerte pedig már többé nem is a hős nevét értik rajta, hanem magát a bátorságot. Amikor fenyegetőző, vakmerő embert szidnak, gyakran használják kérdezgetve, hogy talán második Roland-e. Ezenkívül azt is mesélik, hogy óriás volt, aki párbajt vívott egy bizonyos szaracén óriással, Ferrausszal. Azt is beszélik, hogy volt egy Durindál nevű kardja, amely vasat, követ átvágott. Mesélik, hogy ez a két hős a sors adományaképpen sebezhetetlen volt, csak testüknek bizonyos kicsiny részén nem, azért azt sokféle védőkészséggel oltalmazták. Effajta balgaságok mindenfelé tárgyat szolgáltatnak az énekeknek. Azt állítják, hogy Roland végül is szomjan halt. Mátyás király gyermekkorában annyi odaadással hallgatta az effajta énekeket és a hősökről szóló megemlékezéseket, hogy elfeledkezett ételről-italról, s reggeltől estig étlen-szomjan álmélkodva semmi másra nem gondolt, csak az ő hatalmas kardcsapásaikra, bősz küzdelmükre. Közben a győztes dicsőségén fölgyulladva, kezét-lábát vívómozdulatokkal jártatta, mint aki abban a hitben van, hogy ő maga is ott van, és vitézkedik. 16
Szülei bölcsen fölfigyeltek a zsenge gyermek ilyen érzéseire, és nagy reményeket kezdtek táplálni a gyermek Mátyás felől. A legnagyobb gonddal és szorongással nevelték az országlás elnyerésére minden tudományban, erkölcsben és királyhoz illő foglalatosságban. Mert noha ő volt a fiatalabbik testvér, az erény eme tüzecskéi miatt szép reményekkel megbizonyosodva, a gyermek Mátyás tanácsa szerint intézték minden dolgukat. János is, Sant’ Angelo tituláris bíborosa, a pápa spanyoljogi tanácsadója és követe fennhangon mondogatta, hogy a gyermek Mátyásban már akkor megsejtette a királyi elmeélt és erényeket. És nem csalatkozott véleményében, mert Mátyást egész Magyarország, bár csak tizennégy éves volt, és a csehek foglya, mégis királlyá választotta, ámbár sok magyar főúr családja és kora révén előrébb való lett volna. De aki tudni óhajtja ennek a királyválasztásnak a történetét, olvassa el a mi könyvünket, melynek címe A közönségesen ismeretlen dolgokról 17. Itt bőven megemlékezem erről, amikor a végzet adta rendelésről beszélek.
Hajdanában a frankok királya Nagy Károly volt, Pipin fia, aki egyéb jeles cselekedetei között megszabadította Hadrianus pápát a longobárdok elnyomása alól, és a longobárdok királyát, Desideriust feleségével és gyermekeivel elfogta. Ennek a királynak, Nagy Károlynak volt nővére révén az unokaöccse Roland, kiről annyi szép történetet énekelnek, hogy majdnem egész Európában csak ez visszhangzik a nép ajkán. Ha igen erős férfiról esik szó, azt regélik, hogy Roland támadt fel újra. Itália-szerte pedig már többé nem is a hős nevét értik rajta, hanem magát a bátorságot. Amikor fenyegetőző, vakmerő embert szidnak, gyakran használják kérdezgetve, hogy talán második Roland-e. Ezenkívül azt is mesélik, hogy óriás volt, aki párbajt vívott egy bizonyos szaracén óriással, Ferrausszal. Azt is beszélik, hogy volt egy Durindál nevű kardja, amely vasat, követ átvágott. Mesélik, hogy ez a két hős a sors adományaképpen sebezhetetlen volt, csak testüknek bizonyos kicsiny részén nem, azért azt sokféle védőkészséggel oltalmazták. Effajta balgaságok mindenfelé tárgyat szolgáltatnak az énekeknek. Azt állítják, hogy Roland végül is szomjan halt. Mátyás király gyermekkorában annyi odaadással hallgatta az effajta énekeket és a hősökről szóló megemlékezéseket, hogy elfeledkezett ételről-italról, s reggeltől estig étlen-szomjan álmélkodva semmi másra nem gondolt, csak az ő hatalmas kardcsapásaikra, bősz küzdelmükre. Közben a győztes dicsőségén fölgyulladva, kezét-lábát vívómozdulatokkal jártatta, mint aki abban a hitben van, hogy ő maga is ott van, és vitézkedik. 16
Szülei bölcsen fölfigyeltek a zsenge gyermek ilyen érzéseire, és nagy reményeket kezdtek táplálni a gyermek Mátyás felől. A legnagyobb gonddal és szorongással nevelték az országlás elnyerésére minden tudományban, erkölcsben és királyhoz illő foglalatosságban. Mert noha ő volt a fiatalabbik testvér, az erény eme tüzecskéi miatt szép reményekkel megbizonyosodva, a gyermek Mátyás tanácsa szerint intézték minden dolgukat. János is, Sant’ Angelo tituláris bíborosa, a pápa spanyoljogi tanácsadója és követe fennhangon mondogatta, hogy a gyermek Mátyásban már akkor megsejtette a királyi elmeélt és erényeket. És nem csalatkozott véleményében, mert Mátyást egész Magyarország, bár csak tizennégy éves volt, és a csehek foglya, mégis királlyá választotta, ámbár sok magyar főúr családja és kora révén előrébb való lett volna. De aki tudni óhajtja ennek a királyválasztásnak a történetét, olvassa el a mi könyvünket, melynek címe A közönségesen ismeretlen dolgokról 17. Itt bőven megemlékezem erről, amikor a végzet adta rendelésről beszélek.
