Kríza Ildikó gyűjtése
Mátyás király dologra taníttatja a húgát
Volt a világon egy szegény béreslegény. Hat ökrön szántott, de az első két ökröt nem bírta szólítani, nem mentek, nem bírt szántani. Még akkor divatban volt a hosszú végű fatézsla. Másnap ráakasztotta a tézslára a porció szénát, a két első ökör ment a széna után, a többi a két első után. Arra ment egyszer Mátyás király:
– Adjon Isten jó napot! Szántogatsz? Miért tetted oda azt a porció szénát?
– Tegnap sehogy sem bírtam boldogulni, de így haladok szépen.
– Ha te ezt a két ökröt meg tudod tanítani, hogy dolgozzon, van nekem egy húgom, tanítsd meg dolgozni! Neked adom, a te feleséged lesz.
– Megtanítom én azt is!
Mátyás király elvitte a húgát a kis béreslegényhez. A leány, amint odament, mindjárt felült a padkára, egész nap ott ült. Azt mondja a kisbéres:
– Édesanyám! Készítsen már frustokot, mert már éhes vagyok!
Az anyja készített frustokot, terített is, de csak kettőre. A lány csak ült a padkán.
Mikor kész volt a frustok, odaül a kis béres az asztalhoz. Látja, hogy csak kettőre van terítve, azt kérdezi az anyjától:
– Édesanyám! Hányan dolgoztunk?
– Ketten, fiam, ketten.
– No, édesanyám, csak ketten eszünk!
Este hazamegy a legény. Tisztogat odakinn az édesanyja, azt mondja neki:
– Édesanyám, készítsen vacsorát, mert már éhes vagyok!
Megint csak kettőre terített. Odaül a kisbéres az asztalhoz, látja, hogy csak kettőre van terítve. Azt kérdezi az édesanyjától:
– Édesanyám, hányan dolgoztunk máma?
– Ketten, fiam, ketten.
– No, édesanyám, csak ketten eszünk.
A lány csak ül a padkán, csak nézi, hogy esznek. Másnap reggel fölkelnek. Kimegy a gazdasszony a konyhába, a lány már ott söpri a konyhát, azt mondja:
– Öreganyám, dolog-e, ha kisöpröm a konyhát?
– Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!
Kisöpörte a konyhát, házat, odamegy a kemence szájához, szedi ki a hamut:
– Öreganyám, dolog-e, ha kiszedem a pernyét?
– Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!
Szétnéz a konyhában, látja, hogy nincs víz, fogja a kantát:
– Öreganyám, dolog-e, ha hozok egy kanta vizet?
– Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!
Hozott egy kanta vizet. Fogja a szemetet, kérdezi:
– Öreganyám, dolog-e, ha kiviszem a szemetet?
– Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!
Akkorra már a legény édesanyja megterített. Háromra terített, de már akkor odament a lány is. Azt mondja a kis legény anyja:
– No, fiam, gyere be enni!
Azt mondja a kis legény:
– Édesanyám, máma hányan dolgoztunk?
– Hej, fiam, hárman dolgoztunk, hárman!
– No hát, hárman eszünk!
Mikor jóllaktak, a lány is kiment dolgozni, azután mindég megtalálta a dolgát.
Mikor Mátyás király elment hozzájuk, látta, hogy a húga dolgozik, még parancsolni sem kell neki, magától megtalálja a dolgát, azt mondja:
– Megtanítottad a húgomat dolgozni, neked adom, legyen a feleséged, meg fele királyságomat is neked adom!
Egyházaskér (Temes megye)
Volt a világon egy szegény béreslegény. Hat ökrön szántott, de az első két ökröt nem bírta szólítani, nem mentek, nem bírt szántani. Még akkor divatban volt a hosszú végű fatézsla. Másnap ráakasztotta a tézslára a porció szénát, a két első ökör ment a széna után, a többi a két első után. Arra ment egyszer Mátyás király:
– Adjon Isten jó napot! Szántogatsz? Miért tetted oda azt a porció szénát?
– Tegnap sehogy sem bírtam boldogulni, de így haladok szépen.
– Ha te ezt a két ökröt meg tudod tanítani, hogy dolgozzon, van nekem egy húgom, tanítsd meg dolgozni! Neked adom, a te feleséged lesz.
– Megtanítom én azt is!
Mátyás király elvitte a húgát a kis béreslegényhez. A leány, amint odament, mindjárt felült a padkára, egész nap ott ült. Azt mondja a kisbéres:
– Édesanyám! Készítsen már frustokot, mert már éhes vagyok!
Az anyja készített frustokot, terített is, de csak kettőre. A lány csak ült a padkán.
Mikor kész volt a frustok, odaül a kis béres az asztalhoz. Látja, hogy csak kettőre van terítve, azt kérdezi az anyjától:
– Édesanyám! Hányan dolgoztunk?
– Ketten, fiam, ketten.
– No, édesanyám, csak ketten eszünk!
Este hazamegy a legény. Tisztogat odakinn az édesanyja, azt mondja neki:
– Édesanyám, készítsen vacsorát, mert már éhes vagyok!
Megint csak kettőre terített. Odaül a kisbéres az asztalhoz, látja, hogy csak kettőre van terítve. Azt kérdezi az édesanyjától:
– Édesanyám, hányan dolgoztunk máma?
– Ketten, fiam, ketten.
– No, édesanyám, csak ketten eszünk.
A lány csak ül a padkán, csak nézi, hogy esznek. Másnap reggel fölkelnek. Kimegy a gazdasszony a konyhába, a lány már ott söpri a konyhát, azt mondja:
– Öreganyám, dolog-e, ha kisöpröm a konyhát?
– Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!
Kisöpörte a konyhát, házat, odamegy a kemence szájához, szedi ki a hamut:
– Öreganyám, dolog-e, ha kiszedem a pernyét?
– Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!
Szétnéz a konyhában, látja, hogy nincs víz, fogja a kantát:
– Öreganyám, dolog-e, ha hozok egy kanta vizet?
– Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!
Hozott egy kanta vizet. Fogja a szemetet, kérdezi:
– Öreganyám, dolog-e, ha kiviszem a szemetet?
– Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!
Akkorra már a legény édesanyja megterített. Háromra terített, de már akkor odament a lány is. Azt mondja a kis legény anyja:
– No, fiam, gyere be enni!
Azt mondja a kis legény:
– Édesanyám, máma hányan dolgoztunk?
– Hej, fiam, hárman dolgoztunk, hárman!
– No hát, hárman eszünk!
Mikor jóllaktak, a lány is kiment dolgozni, azután mindég megtalálta a dolgát.
Mikor Mátyás király elment hozzájuk, látta, hogy a húga dolgozik, még parancsolni sem kell neki, magától megtalálja a dolgát, azt mondja:
– Megtanítottad a húgomat dolgozni, neked adom, legyen a feleséged, meg fele királyságomat is neked adom!
Egyházaskér (Temes megye)
